A magyar állam szervei 1941 nyarán, egy hónap alatt húszezer zsidót deportáltak a podoliai hadműveleti területre. A KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) által összegyűjtött ún. rendezetlen állampolgárságú, „hontalannak” minősített zsidók közül sokan már generációk vagy évtizedek óta Magyarországon éltek. (Számosat éppen a budapesti Páva utcai zsinagógában létesített gyűjtőhelyről indítottak el; ma ott, a budapesti, IX. kerületi Páva utca 39. alatt működik a Holokauszt Emlékközpont.) Köztük a németek és szovjetek által legázolt Lengyelországból érkezettekkel együtt a Szlovákiából átmenekült, ott „elmagyarosító” tevékenységgel vádolt zsidók is voltak.
Kőrösmező: mérföldkő a holokauszthoz vezető úton
A magyarok által Ukrajnába hurcoltak tömegére (ismeretlen számban cigányokat is deportáltak) a német hatóságok nem voltak felkészülve. Hamarosan a kiszállítás beszüntetését kérték.
A határra toloncolt, majd azon túlra szállított emberek brutalitásoknak, éhezéssel súlyosbított szenvedéseknek, az ukrán antiszemiták kínzásainak és vérengzésének voltak kitéve. Slachta Margit országgyűlési képviselő a helyszínen járt, s mint Rassay Károly is – megdöbbenéssel tiltakozott a deportálások ellen, sajnos, eredménytelenül.
A védtelen, magukra hagyott zsidók többségét a Dnyeszter menti Kamenyec-Podolszkij közelében, 1941. augusztus 27–29. között német egységek végezték ki. Összességében a Kamenyec-Podolszkijban és környékén (Staniszlauban, Nadvornán és Kolomeában) meggyilkolt magyarországi áldozatok száma 16–18 ezerre tehető.
A Holokauszt Emlékközpont az elő-holokausztnak nevezhető 1941 nyári tragikus eseményekkel kapcsolatban a múlt években szakmai konferenciákat, emléknapokat rendezett. Jogelődje, a Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ a budapesti, Rumbach utcai zsinagóga (anno a deportálandók gyűjtőtábora volt) falán emléktáblát helyezett el, majd a Páva utcai intézményben a magyar kormánnyal együttműködésben újabb emléktábla felállításával követte meg az áldozatokat és családtagjaikat.
Az 1941. nyári deportálás, az elő-holokauszt feldolgozott adatainak és tényeinek szélesebb körben való megismertetése végett az emlékközpont az idén a tudományos kutatási eredményeket, a legfontosabb dokumentumokat Fehér Könyvben jelenteti meg. 
Okok és okozatok: Magyarország német megszállása
A holokauszt katasztrófájához vezető úton hazánk 1944. március 19-i német megszállása sorsfordító történés volt. Az ellenállás nélkül legázolt ország szabad prédává vált. A konzervatív politikai és gazdasági vezetés – a Kállay-kormány minden taktikázásával együtt – csődöt mondott. Maga is veszteségeket szenvedett el.
A 825 000 főnyi magyarországi zsidóság zöme törvénytisztelő, lojális, hazafias állampolgár volt. Asszimilálódott, sokan izraelita vallású magyaroknak vallották magukat. Veszélyérzete – noha az európai zsidóság folyamatos megsemmisítéséről mind többen értesültek – minimális volt, mert bízott a törvényességben, a fővárosi vezetőinek kapcsolataiban, Horthy Miklós kormányzóban.
A Magyar Királyság megszállásáról Berlinben elsősorban német hadviselési szempontok alapján határoztak. Hitler és a náci-német döntéshozók ismerték Magyarország ismétlődő próbálkozásait, hogy a mind több veszteséggel járó háborúból, a tengelyhatalmak szövetségéből kiválhasson. A fegyverszüneti feltételek mielőbbi megszerzését a magyar fél számára a 2. magyar hadsereg irdatlan véráldozatot követelő voronyezsi veresége, a front közeledése is sürgette.
A lakosság számára váratlan német megszállás nélkül a magyar zsidóság valószínűsíthetően túlélte volna a háborút. Addig is szenvedett veszteségeket: közel 20 000 személyt a podoliai Kamenyec–Podolszkijban, a Délvidéken legyilkoltakat és a fegyver nélküli munkaszolgálatban áldozatul esett férfiak ezreit.
A német megszállás után Horthy kormányzó és a Sztójay-kormány, a közigazgatás szolgai magatartása a zsidóság tragédiájának másik okozója lett. Ha a kormányzat a karhatalmi erőket: a csendőrséget, a rendőrséget és a hivatalnoki kart nem bocsájtja Adolf Eichmann csekély létszámú különleges bevetési osztaga rendelkezésére, a népirtás programja Magyarországon nem valósult volna meg.
A megszállás új lehetőséget kínált fel azoknak, akik a zsidóságtól meg akartak szabadulni. A németek követeléseit mindenben, sokan buzgón teljesítették. 1944 kora nyarán 437 000 honfitársunkat deportálták a magyar fél aktív és lelkes támogatásával.
A Holokauszt Emlékközpont szakmai véleménye, hogy túl kell lépni a történelmi felelősséget elkenő, relativizáló, gyakran egysíkú, leegyszerűsítő nézeteken.
Modernkori történelmünk egyik legfájdalmasabb tragédiája, a holokauszt legdrámaibb történései két feltétel együttesén alapultak: a német megszállás bekövetkezésén és a megelőző évtizedek politikai antiszemitizmusán nevelkedett, a kirekesztő zsidótörvények szellemében gondolkodó és cselekvő államapparátus készséges együttműködésén.
