Pierre Boulle francia író (1912–94) két, magyarul is olvasható regényével lett világhírű: 1952-ben megírta a Híd a Kwai-folyón című háborús remekművét, 1963-ban pedig A majmok bolygója című sci-fi klasszikust. Mindkettőből nagy sikerű filmváltozat is készült, az utóbbiból 1968-ban egy eredeti, 2001-ben pedig egy remake. A történet filozofikus gondolati magva az volt, hogy az emberiség önzése és pusztító vágya úgy tönkretette saját civilizációját, hogy az elkezdett visszafejlődni, lesüllyedni, míg a majmok felemelkedtek, de attól való félelmükben, nehogy az emberek rájöjjenek arra, hogy egykor ők voltak a Föld urai, állati sorban, elnyomva tartják a megmaradtakat.
Ezt a történeti magot azután az amerikai filmipar elkezdte tovább csócsálni, és rosszabbnál rosszabb Majmok bolygója-„folytatásokkal” tovább éltetve filmen, illetve tévésorozatok formájában variálgatni. Ennek a tendenciának legújabb terméke ez a Matt Reeves-opus is, amelynek forgatókönyvét Mark Bomback, Scott Z. Burns, Rick Jaffa és Amanda Silver izzadta össze földhöz ragadtan emberi kommersz módon.
A történet szerint az emberiség nagy része kipusztult valamiféle majomvírus miatt (amiben azért a tudósoknak is része volt), a megmaradt immunisak egy része a nem tudni mitől romos San Franciscóban próbál talpra állni Dreyfus (Gary Oldman) irányításával. Malcolm (Jason Clarke) vezetésével egy kis csoport hatol a tíz év alatt őrerdővé lett környező hegyekbe, mert működésbe akarják hozni azt az egyetlen duzzasztóművet, amely árammal látná el a várost, hogy majd ez által kapcsolatot létesíthetnének más embercsoportokkal is. (Hogy a tíz év alatt mi a fenéhez kezdtek áram nélkül, és miért most ébredtek csak fel, azt meg kéne kérdezni a forgatókönyvíróktól.) Csakhogy az erdőben már a majmok az urak, akik a szuper intelligens Caesar (Andy Serkis) vezetésével, de ősemberi körülmények között vadászgatnak szarvasra, medvére, azon filozófia jegyében, hogy majom nem öl majmot. Csakhogy a rengetegbe behatoló emberek egyike első félelmében rögtön lelövi az egyik majmot, ami nem jó ajánlólevél a kapcsolatfelvételnél. A majmok, akik/amelyek leginkább a siketek jelnyelvére emlékeztető módon kommunikálnak egymással, de ha kell rossz nyelvhasználattal beszélni is képesek, elzavarják az expedíciót.
Malcolm jelenti Dreyfusnak a békétlen állapotot, de újabb expedícióra mégis visszatér az erdőbe. A majmok egy része Koba (Toby Kebbell) vezetésével egykori kísérleti állatként különösen bosszúra éhes, de még visszafogja magát a Caesar iránti tisztelettől indíttatva. Ettől függetlenül társaival lemegy kémkedni a városba, ahol azt tapasztalja, hogy az emberek már a fegyveres megoldásra készülődnek. Eközben Malcolm és Caesar a bizalom jegyében megállapodik egymással, hogy ha annyira kell az áram, hát állítsák helyre és indítsák be az erőművet, ebben még a majmok is segíteni fognak, de cserében le kell adni a fegyvereket. Malcolm hiába becsületes, ha az egyik embere nem, így, bár az áramtermelés beindul, a konfliktus ismét kiújul. Koba lelövi Caesart, de majomtársai előtt úgy állítja be, mintha ez az emberek műve lenne. A lándzsához és bunkóhoz szokott, feldühödött lovas (?) és gyalogos majmok szerzett géppisztolyokkal megindulnak San Francisco ellen.
Az emberek megpróbálnak védekezni, de a majmok foglyul ejtik sokukat, sőt azokat a majomtársakat is, akik békepártiak volnának. Eközben Malcolmék rátalálnak a súlyosan sebesült Caesarra, és a város egy félreeső zugában, amelyről kiderül, hogy a majom ott nevelkedett ilyen intelligenssé, megmentik az életét, tudva, hogy a lázadást csak ő képes megállítani, ha bebizonyítja, hogy nem ember lőtt rá. Erre szükség is volna, mert Koba egyre vérszomjasabb, és már majmokat is öl. Caesar és fia elindulnak lecsillapítani a majmokat. Malcolm pedig a metró alagútjában rátalál Dreyfusékra, akik rádión már segítséget kértek valami katonai bázistól, ugyanakkor a város tornyát fel akarják robbantani majmostól, mindenestől. Malcolm megpróbálja visszatartani ettől, sikertelenül. Közben Caesar és Koba élet–halál harcot vív egymással a hatalomért és a békéért. A végén Caesar és megmaradt népe – Malcolm tanácsára – visszamenekül az erdőbe, mielőtt a katonák megérkeznének a városba.
A történet tehát nyitva marad, mert a gyártó cég annyira biztos a sikerben, hogy nem csupán elhatározta, de el is kezdte már forgatni a folytatást!
Az ezer sebből vérző, zavaros történet gyermekded módon azt az alapigazságot kívánja a néző szájába rágni, hogy vannak jó majmok és jó emberek, akik megegyezés pártiak, de mivel a rossz majmok és rossz emberek, akik elvakultan és állandóan a békétlenséget szítják, ez igazán nem megy könnyen. Ki-ki levonhatja ebből a példázatból az általános emberi tanulságot is!
Nézzük akkor, hogy akik ezek után megnézik a filmet, mit kereshetnek és találhatnak benne? Mindenekelőtt kiváló maszkmesteri és sminkes munkát. A mai filmekben a néző nemigen tudja, mikor lát embert, valódi állatot, vagy számítógépes animációval létrehozott lényt, leginkább ezek keverékéből áll össze a látvány. Nos, itt több majom bőrébe ember is bújt, aki igyekszik több-kevesebb sikerrel elhitetni majom voltát. Főként a közeli képeknél fontos, hogy a maszkok kellően hitelesek legyenek, és ne árulkodjanak. E tekintetben nincs is hiba. Legfeljebb az, hogy míg az eredeti történetben főleg csimpánzok és gorillák alkották a majomseregletet, itt mindössze egyetlen majom, Maurice (Karin Konoval) lóg ki az emberméretű, csimpánzszerű majomsorból. A majmok igyekeznek kellő roggyantsággal lépdelni, ugrálni és gesztikulálni, de azért elég árulkodó, hogy kapaszkodáskor csak a mellső végtagjukat használják, lábukat nem, lóháton pedig (hogy kerül ez ide?), igencsak ember módra ülnek. Mindegy, nem ettől rossz a film.
A másik vonzerő a látvány. Mi a sajtóvetítésen 3D-ben láttuk a kópiát, még plasztikusabban ugráltak a statiszták és dőltek romba a díszletek, robbant fel, aminek robbannia kellett, miközben a fülzsír kifolyt a hangerőtől, de ettől sem lett jobb, amit láttam. Michael Sersin operatőr és gárdája megpróbálta hihetővé tenni mind a tájat, mind a díszletvárost, engem akkor is untatott az a minden eredetiséget nélkülöző forgatókönyv, cselekmény és játék, amiben minden előre kiszámítható, meglepetés nélküli, sablonos és az amerikai átlagot szolgálóan kommersz. A színészi játék is szinte értékelhetetlen. Mindenki teszi a dolgát, elmondja, elmozogja a szövegét és kész. Kinőttem abból a korból, hogy ennek a filmnek bármely eleméért is lelkesedni tudjak. Ettől függetlenül biztos meglesz a nézettsége és a bevétele, csak nálam a pénztárgép csörgése nem esztétikai értékmérő. Sem gyereket, sem felnőttet nem szeretnék rábeszélni arra, hogy ezzel a filmmel töltsön el két órát! Inkább nézze meg még egyszer az 1968-i első Majmok bolygóját, vagy még inkább: olvassa el az eredeti könyvet!
