Az allergiás rhinitis egy olyan felső légúti gyulladás, amelyet az allergének okoznak. Az allergiás rhinitisnek két formáját különböztetjük meg: az egyik a szezonális forma, amelyre jellemző, hogy a különféle virágporok (pollenek) okozzák a tüneteket, és csak évszakhoz kötötten betegítenek. Szél útján terjedve virágporokkal mindenki találkozik, de megbetegedést csak az azokra érzékeny embereknél okoz. Az egyik főszezonja tél végétől kora tavaszig tart, és a panaszokért az olyankor virágzó nyír, mogyoró és fűzfa pollenjei tehetőek felelőssé. Késő tavasztól kora nyárig a pázsifűfélék borulnak virágba, az év utolsó allergiás szezonja késő nyártól a hideg őszig tart, amikor a gyomnövények, köztük a parlagfű és az üröm virágporai a szénanáthaokozók.

Az allergiás nátha másik típusa a nem-szezonális vagy perreniális formája, amely egész évben bármikor kialakulhat. Ezt olyan allergének okozzák, mint az atkák ürülékei, a háziállatok szőre, nyála vagy egyes gombafajták, amelyek évszaktól függetlenül jelen vannak életünkben.

Az allergiás rhinitis kisgyermekkorban kezdődik, azonban fiatal felnőttkorban  tetőződik. Gyermekkorban inkább a fiúk, felnőtteknél a nők érintettebbek. Kimutatták, hogy a jobb szociális körülmények között élő gyermekek körében a szénanátha előfordulása szintén gyakoribb. Valószínű, hogy ennek hátterében az immunrendszer ’helytelen’ fejlődése játszhat szerepet. Magyarországon egyre gyakoribb az allergiás rhinitis előfordulása, az oka a megnövekedett levegőszennyezés, a növényvédő szerek fokozott használata, illetve a parlagfű terjedése.

Az allergiás rhinitis a két típusától függetlenül hasonló panaszokat okoz: a nyálkahártyák gyulladásának következtében tüsszögést, vizes orrfolyást, orrdugulást és viszketést. Érintheti a szemet is, ekkor a szemviszketés, vörösség és az idegentest érzés a vezető tünet. Hosszan fennálló panasz esetében fáradtságot, levertséget, koncentrációképesség csökkenését eredményezheti, vagyis az egész életminőségünkre kellemetlen hatású. A hosszan fennálló panaszok, az eldugult orrmelléküregek a baktériumok szaporodásának táptalaja, amely további szövődmények kialakulását eredményezheti, így a betegség lefolyását tovább súlyosbítja.

A szezonális formában viszonylag hamarabb gondolhatunk szénanáthára, hiszen a panaszok mindig hasonlóak, és mindig azonos időszakokban jelentkeznek. A nem szezonális forma kórisméjének felállítása már nehezebb, hiszen az év bármely szakaszában utánozhat más felső légúti megbetegedést is. Így huzamosabb megfázás esetén fül-orr-gégész felkeresése mindenképpen ajánlott az allergia kizárására vagy éppen megerősítésére.

A pontos kórelőzmény segíthet az allergén felkutatásában, így kiváltképp meg kell figyelnünk a tünetek jelentkezésének körülményeit. A szénanátha családi halmozódást is mutat, így ha közvetlen, egyenesági rokonunknál az allergiás rhinitist már diagnosztizálták, akkor hasonló tünetek esetén magunk is gondolhatunk rá.

Ha az allergiás eredet valószínűsíthető, akkor nagyon fontos az okozó felderítése, így természetesen objektív vizsgálatokra is szükség van.

Provokációs tesztekkel az allergén azonosítható. Egyik legrégebben használt ilyen diagnosztikai módszer a bőrpróba, a Prick-teszt, amikor allergén kivonatot juttatnak az alkar bőrére, majd megkarcolva a bőrt azt a mélyebb szövetekbe jutattják. A teszt fájdalmatlan, így gyermekek is jól tűrik. Ha a beteg érzékeny az adott kivonatra, akkor 15–20 perc elteltével viszketés, vizenyő és bőrpír formájában jelentkezik. Ha nem észlelünk bőrelváltozást, akkor a teszt negatívnak értékelhető, vagyis ártalmatlan az adott anyag számunkra.

A bőrtesztek mellett a vérvizsgálat még pontosabb eredményt adhat. A beteg véréből az adott allergénnel szemben termelt ellenanyagot, az antitestet mutatják ki. A vizsgálat gyors, egyszerű és csak az adott allergénre jellemző. A vérvétel eredményei a többi között azért is megbízhatóbbak a bőrteszteknél, mert a bőrteszt eredményeit az allergiára szedett gyógyszerek befolyásolhatják.

Az allergia diagnózisának felállítása több lépocsős folyamat, és szigorú körültekintést kíván. Az eredményeket mindig összességében kell értékelni, és ha szükséges, akkor kiegészítő vizsgálatokkal (vérvétel) is megerősíthetjük.

 

A szénanátha kezelése

Az allergiás nátha kezelése tulajdonképpen a megelőzésben rejlik. Ha a beteg elkerüli az allergéneket, akkor a tünetek nem alakulnak ki, így a páciens panaszmentes marad. Ha a tünetek már kialakultak, akkor a panaszok mindaddig fennállnak, amíg az egyén az allergénnel kapcsolatban marad. Még ilyenkor sem késő a környezetváltás, mert az allergénektől mentes környezet önmagában látványosan enyhítheti a panaszokat. Persze ez nem mindig oldható meg könnyedén, hát lássuk, milyen további lehetőségeik vannak az allergiában szenvedőknek.

Elsősorban náluk az antihisztamin hatóanyagú gyógyszerek segíthetnek. Az allergiás tünetekért elsősorban az allergén által keltett hisztamin-felszabadulás a felelős, az antihisztaminok pedig ugyanahhoz a receptorhoz kötődnek, mint a szervezet által kibocsájtott hisztaminok. Az antihisztamin-receptor összeköttetés létrejön, azonban a hatás mégis elmarad, így a tünetek nem alakulnak ki újra. A régi generációs gyógyszerek szedése mellett mellékhatásokkal kellett számolnunk, a betegek aluszékonyak, fáradékonyak lettek. A legújabb antihisztamoinok azonban ezt a mellékhatást már kiküszöbölik.

Közepes- és súlyos lefolyású allergiás nátha mellett az antihisztaminok mellett szteroid-kiegészítés válhat szükségessé. Orr- és szemcseppekben lokálisan is alkalmazhatóak a szteroidok, amelyet szakorvos ír fel. Súlyos esetekben akár orális vagy vénás szteroidterápia is szükségessé válhat.

A nem allergiás időszakban immunterápia jöhet még szóba. Ezzel a kezelési módszerrel a szervezet túlérzékenységi reakciójának enyhítését próbálják elérni. A beteg bőre alá egyre nagyobb dózisban juttatják az adott allergént, hogy a vele szembeni toleranciát kialakítsák a szervezetben.