Vámos Miklós, a kortárs magyar prózairodalom egyik legolvasottabb írója bár nem először ír színművet, nem jellemző, hogy sokat játszott szerző volna. Most mégis Marylin Monroe iránti csodálata és az aktuális, félévszázados évforduló apropóján eljátszott egy gondolattal, és megírta Hullan Zsuzsának ezt a szerepet. Igaz, a Marylin téma nem egészen új nála, mert ő a forgatókönyvírója az 1980-ban bemutatott Boldog születésnapot Marilyn című Szörény Rezső, filmnek, amelyben Esztergályos Cecília játszotta a címszerepet.
Az író, akit érdekelnek az ellentmondásos egyéniségek, semmiről sem ránt le semmiféle leplet, csupán felveti azt a gondolatot, miszerint mi lett volna, ha a sztár mégsem hal meg 36 évesen, és nem az ő holttestét találják meg 1962. augusztus 5-én a kaliforniai Brentwood Helena utcájában, hanem egy odacsempészett hasonmásét, Monroe pedig idegen személyiséggel egy nyugalmas, zárt helyen élne természetes haláláig?
Aki pontos Marilyn életrajzra kíváncsi, az ne itt keresse; közel 700, eddig megjelent művet vehet kézbe; köztük az egyik legjobbat: Norman Mailernek az 1970-es évek elején írt, nálunk a Corvina kiadásában 1986-ban megjelent, fotódokumentumokban is gazdag munkáját. Ezért pontosan szólva esetünkben a darab nem Marilyn Monroe-ról, hanem egy olyan zaklatott nőről szól, aki a Napfényes Alkony Otthon intézetben él, de mindvégig nem tudjuk, hogy valóban ő Marilyn, vagy sem. Lehet ő is, de lehet más is.
A témafelvetés annyiban mindenképp „trendi”, hogy az idő előtt, s főleg nem tisztázott körülmények között eltávozott ismert emberek halála mögött a közvélemény amúgy is szeret titkot szimatolni Elvis Presleytől Zámbó Jimmyn át Michael Jacksonig, mely feltételezésekben a véletlentől az öngyilkosságon és gyilkosságon át akár az összeesküvés-elméletekig minden megjelenhet. Márpedig Marilyn Monroe életében a születésétől haláláig bőven akadnak ellentmondásosságok és tisztázatlan körülmények.
Annyi biztos, hogy Marilyn Monroe (1926-1962) Norma Jeane néven nőtt fel, de hogy neve Baker vagy Mortenson, már az sem egyértelmű, mert bemondás alapján hol így, hol úgy szerepel. Apját nem ismerte, legfeljebb anyja férjeiről tudni, hogy voltak, anyja pedig elmegyógyintézetbe került Norma ötéves korában. (A családban az elmegyógyintézet motívum sem egyedi.) Modell, majd 1948-tól filmezni kezdett; ekkor született a művészneve is, de színpadon sosem szerepelt, filmjeiben viszont énekesnőként is sikeres lett. A szép arcú és testű fiatal lány gátlások nélkül szinte mindent megtett a karrierje érdekében abban a korban, amelyben a prűd és álszent Amerikában bizonyos szexuális forradalom indul el, s amelyben Monroe kisasszony nem fukarkodik természet adta bájaival, 1953-ban pl., az első Playboy címlapján már ő szerepel.
Mondhatni, hogy akár a közvélemény követelésére, nyomására olyan beskatulyázott szex-szimbólummá válik, akit egyfelől megpróbálnak utánozni, követni (pl. Jane Mansfield, Kim Nowak stb.), másfelől igyekeznek (nem egyszer féltékenységből) visszafogni, mert egyeseknek „így is sok belőle”. Csakhogy Miss Monroe természetes kisugárzása, ösztönös művészi tehetsége és az a fantasztikus érzéke, hogy személye körül a levegőt felforralja, mindenen áttör, és minden férfi álomasszonyává teszi őt. Ezt ő, akinek bevallottan sosem volt igazi orgazmusa, eléggé ki is használja karrierje építésében, ha a férjeit és alkalmi partnereit számba vesszük a baseball sztár Joe DiMaggiotól és az író Arthur Millertől az elnök J. F. Kenney és a hadügyminiszter Robert Kennedy testvérpárig. Több volt benne, mint amire használták, a butuska szőke szexbomba külső egyre magányosabb nagy színésznőt is rejt.
Vámos színműve lehetséges életutak és férfiak között fantáziál akár a valós, akár a kitalált életet vesszük. Bátonyi György nyílt díszletét egy hatalmas franciaágy uralja, körötte üvegfalak, melyeken át is látunk meg tükröződnek is, de amely keret végig egyfajta bezártság érzetét kelti. Aki benne van, kijönni nem tud, legfeljebb hozzá jutnak be valós és képzelt alakok, mint ahogy a Napfényes Alkony Otthonról is kiderül, hogy nem afféle nyugdíjas paradicsom, mint inkább zárt gyógyintézet.
Itt él az az idős asszony (Hullan Zsuzsa) aki első mondataiban mintegy lelki vallatás alatt megtörten szemünkbe sikoltja: „Marilyn Monroe vagyok!” Aztán a szín átalakul azon kaliforniai szobává, amelyben Marilyn Monroe utolsó estéje zajlik pezsgővel bevett altatóktól, kétségbeesett meddő telefonhívásoktól, és ide vizionált férfialakoktól terhelten. Csak egyetlen férfi tűnik valósnak: a magát homoszexuális masszőrnek mondó Mark (Hujber Ferenc, vagy Karalyos Gábor), akiről azonban más is felsejlik a darab folyamán, többek között, hogy ő belügyis, aki a sztár telefonhívásait, beszélgetéseit megfigyeli.
A celebritás ellentmondásossága, hogy az extrovertált személyiség egyfelől mindent megtesz a népszerűségért, élete a közvélemény előtt zajlik még akkor is, amikor ez kezd terhessé válni az illető számára. Monroe „mindenkié”, pedig ő szeretne „valakié” lenni, csak hát, akiké lesz, azok sem csak „önmagukéi”.
A második férj, Joe Di Maggio (könyörgöm: nem Madzsió, hanem Madzsó, mert olasz!), például korának leghíresebb baseball játékosa. Lényegében a maga karrierjét ékíti a sztárral, de legszívesebben leállítaná híres feleségét a filmezésről, szóval ő az, aki leginkább kiáll asszonyáért, mikor az bajba kerül, ezzel szereti, de otthoni estéik beszélgetés nélkül, tévézéssel telnek, mert az érzelmi élete nem tölti ki egy szerelmes nő igényeit. Joe ragaszkodása, hogy másodszor is feleségül kérte volna Marilynt, de erre már az ismert halálok miatt nem kerülhetett sor.
Arthur Miller, a zsidó polgári körökből jött író egész más típus. Neki a Tennessee Williams népszerűségével vetélkedő szakmai megítélésben jött jól a sztárral kötött házasság, akivel végül mégsem jött össze az a testi-lelki-szellemi harmónia, amire egy ember igazán vágyik. Ettől függetlenül sokat lendített szakmai karrierjükön pl. a Kallódó emberek c. kiváló közös film elkészülte. De – és ezt Vámos Miklóstól tudni –, a válást követően házukban a Marilyn nevet ki sem szabadott ejteni később sem.
Marilyn lelki szemei előtt az ír katolikus Kennedy klánnal való kapcsolat komolyabbra fordítása is felcsillant, főként, miután állítólag a két jeles politikus, J. F. és Bobby is intim kapcsolatba került vele. Monroe fokozódó instabilitása azonban szinte állandó fenyegetést jelentett a két Kennedyre, ezért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ügynökhálózati megfigyeléssel, vagy akár egyéb módon is rajta tartották a szemüket. A művész halála körül reálisan is felmerült többek között a politikai gyilkosság gondolata, amit beöntésen keresztüli nyomtalan mérgezéssel értek volna el. A darabban ez a tény is előkerül.
A darabbeli „Marilyn” kábult vizionálásaiban azonban irracionális találkozásokra is sor kerül. Megjelenik neki a Messiás (Nagy DánielViktor), de ez inkább Jézus-paródia, holmi profán vásári pojáca, nem a mély hit és reménység sugara, és megjelenik a már régen holt osztrák filozófus, Rudolf Steiner is (Németh Gábor), hogy néhány spirituális bölcseletin kérdés felvetésével elfilozofálgathasson a szerző. Egyfelől nagyon érdekesek ezek a részek, másfelől ezekben szinte abszurd bohóctréfába mennek át a látottak, még jobban elemelve a történetet a valóságtól a fikciós irányba.
Nézem az előadást, Hullan Zsuzsa játékát, és egyre jobban zavar valami. Marilyn valóban folyamatosan rászokott az altatókra és az ivásra, és akit látok, az egy egyre zavarodottabban és kétségbeesettebben menekülni próbáló, szerencsétlen nő az öngyilkossága, vagy a véletlen túladagoltsága okozta halála előestéjén. De nem M. M. Hiányzik belőle mindaz a belső kisugárzás és női rafináltság, ami őt ösztönösen, és tudatosan jellemezte. (Legalább is, amilyennek láttuk és ismerni véljük innen, mitőlünk.) És felmerül bennem a darab egy újabb olvasata: ez a nő nem is Marilyn Monroe, hanem egy szegény intézeti hasonmás, epigon, akinek épp az az őrülete, hogy magát Marilynnek képzeli, és mert sokat tud róla, bőrébe bújva átveszi annak életét és szenvedéseit, de annak kisugárzása nélkül. Ha így nézem, Hullan Zsuzsa játéka hiteles és jó, ha amúgy, akkor belső fények nélküli, szürke. Játékában talán csak a dalok előadásánál éreztem az eredeti szellemét átsuhanni a színen.
Mark szerepét Hujber Ferenc és Karalyos Gábor felváltva játssza; én az utóbbival láttam az előadást. Karalyos külső és belső eszközeivel egyaránt hitelesnek tűnt, mint megfigyelő, akit megperzselt a megfigyelt lénye, egyszerre nyitott és titokzatos. A felbukkanó férfiak zömét az egymáshoz karakterben igen hasonlító Balikó Tamás és Németh Gábor formálja meg. Feltételezem, hogy Böhm György rendezői szándéka volt ez, hiszen Marilyn számára végső soron minden férfi valahol egyforma, egyszerre vágyott és egyszerre idegen. Balikónak jutott Bobby (Kennedy), Joe DiMaggio, Arthur Miller, Frank Sinatra és az intézeti igazgató megjelenítése – ők a leginkább reális figurák. Németh Gábor játssza egy titkos ügynök, Hemingway, Rudolf Steiner és a főápoló picit elvontabb, abszurdabb alakját. Mindketten jól megfelelve többszínű szerepüknek változatosan játszanak. A még színművészeti egyetemi hallgatóNagy DánielViktor meghökkentő karakterekként hozza a Messiás, Stanley, a mindenes, és a bemondó figuráját, jó érzékeltetve sokszínű tehetségét. Balázs Andreának ezúttal kevésbé hálás szerepek jutottak: egy titkos ügynök, egy kertész és egy doktornő megjelenítésével, mégis nyíltszíni tapsot tudott kivívni.
Kemenesi Tünde jelmezei és Bíró Tamás kellékei egyszerre reálisak és abszurdba hajlók,Király Tamásvilágítása pedig kellően félelmet keltően szolgálja az előadást. Ha végiggondoljuk Vámos Miklós ötletfelvetését Marilyn megrendezett haláláról, reálisan azt kell mondani: ha egy sztár ki akar vonulni a társadalomból, és azt egy elzárt szigeten, boldog nyugalomban élve teheti meg, akkor talán meg is érné, de ha a meghosszabbított élet a sárga házban elvegetált, gyötrelmekkel teli életet jelentené, akkor inkább a véletlen, vagy tudatos gyógyszer túladagolás, és a pálya lezárása valamely csúcsponton! Mindenesetre a játék az ötlettel jó, a komikus elemeket is hordozó tragédia megtekintését mindenkinek szívből ajánlom, aki szereti a színházat, Vámost, vagy Marilynt, vagy csak kellemesen akarja eltölteni az estéjét a lágymányosi pampákon. A darabot legközelebb november 2-án (péntek), 10-én (szombat) és 29-én (csütörtök) tekinthetik meg.