Korántsem teljes névsor a jubileumi esemény zenész részvevőiről: Bergendy István, Török Ádám, Németh Nemecsek Tamás, Nagy István (a Mini egykori tagjai), Komár László, a Liversing együttes tagjai, a Rolls Frakció, az Eddát képviselve Slamovits István, Takáts Tamás, a P-Mobil együttes több tagja, közük Papp Gyula billentyűs, Zalatnay Sarolta. Megjelent Bródy János, Som Lajos, Póka Egon. Elnézést azoktól, akiket nem sikerült fölfedeznie a krónikásnak, mert elvegyültek a tömegben. A fiatalsága okán az Ifiparknak csak az emlékét idézhette az FG4 zenekar és a Hundows együttes. A Kedélyes Urak nevű formációban fellépett Kékesi Bajnok László, aki több hazai zenekart is erősített.
A szebb napokat látott Ifipark bízvást nevezhető jelenleg a főváros szégyenének, romhalmaz a világörökség szívében; területére lépni életveszélyes. Felújítására ígérgetések csaknem minden rendszer és kormány alatt voltak; most, az 50. évforduló kapcsán neszét vettük, hogy három év múlva megújulhat a hely – természetesen nem ifjúsági szórakozóhelyként. Továbbá még senki sem találta ki, miképpen hasznosíthatná, legalább részben, a ráfordítandó milliárdokat.
Az Ifipark 1961. augusztus 20-án nyitott, a Nebuló volt az első, ott fellépő zenekar. A belépőjegy ára ma mosolyt fakaszt: 5 forintért lehetett bejutni (igaz, akkor ez a pénz legalább egy órai munkabér volt, és akik oda jártak, aligha kerestek havi ezer forintot…), már akit konszolidált öltözéke és hajviselete alapján arra alkalmasnak talált a kérlelhetetlenül szigorú rendezőség, élén Rajnák Lászlóval. Farmert még a zenészek közül sem viselhetett bárki. A rendezők „szükség esetén” nem riadtak vissza néhány „saller” kiosztásától sem.
A hatvanas évek első felében és az évtized végétől meghatározó volt a Bergendy-együttes. Mint vezetője elmondta, kezdetben a fiúk idomultak a slágerzenéhez. Hivatásos zenészekként, túl azon, hogy saját repertoárjukat játszották, sok, később ismertté vált szólistát kísértek. Említette Máthé Pétert, Komár Lászlót,
Zalatnay Saroltát, Katona Klárit. A hatvanas évek közepén Bergendyék néhány évre eltűntek a Parkból, hogy azután az évtized végén újszerű, az akkor divatossá váló soul-zenével hódítsák meg a nagyérdeműt. Bergendyék természetesen rendszeres fellépők voltak a Dáliában, a park téli helyiségében is.
(Bergendy István nosztalgiázás közben megemlítette a „Nagy Kennedyt”, aki az Ifipark fölött szerveződött Nagy Fa galeri vezetője volt. A művész ott volt azon a bírósági tárgyaláson is, amelyen hét évre ítélték a kemény fiút állítólagos államellenes felforgatásért. „Nagy Kennedy” egyébként készségesen cipelte Bergendyék felszereléseit.)
Török Ádám és a Mini együttes 1969 augusztusában nyolcezer ember előtt lépett a színpadra – Radics Béla és együttese előtt – emlékezik a zenekarvezető. Azután 1973–80 között gyakran feltűntek a parkban, a legendás Rock-keddeken. Különösen emlékezetes volt számára 1979. szeptember 2-a: a banda első fellépésének 10. évfordulójára rendezett bulin tízezren csápoltak.
Túry Árpád, az 1964-ben alakult Liverssing énekese úgy emlékezik, hogy először 1965 nyarán lépett fel az együttes a parkban. Új színt vitt a zenei programokba, hiszen az addig ott játszó előadóknál keményebb zenét „nyomott” a Liverssing: a Them, a Yardbirds, a Pretty Thnigs dalait. Pataki László, a második Liversing billentyűse 1966-ban lépett fel először Árpádékkal a Vár alatt, azután az „új” Liversinggel folytatta. Miután a „keményvonalas” főrendező/főszervező Rajnákhoz hasonlóan a zenészek többsége óbudai volt, a parkvezető engedélyezte számukra, hogy farmerben zenéljenek…
Az Ifjúsági Park történetéről főleg újságcikkek maradtak fönn. Megjelent egy kis könyv is, „Volt egyszer egy Ifipark” címmel Sebők János szerkesztésében, ismert újságírók közreműködésével.
A jubileumi emlékezés után várjuk: feléled-e valaha is a parknak csaknem két és fél évtizeden át otthont adó Várkert Bazár?
