Az arcrekonstruőrök racionális információkból képesek a hiányzó tereket formába gondolni, majd két, illetve három dimenzióban megalkotni. „Az arcrekonstrukció hitelességét a rendelkezésre álló adatok határozzák meg – magyarázza Kőnig Frigyes, a Képzőművészeti Egyetem rektora. – A hitelesség függ attól, hogy a valaha élt személyről a koponyán kívül egyéb információ, fotó, festmény, rajz rendelkezésre áll-e.”


Az információk mértéke alapvetően meghatározza az arcrekonstrukció hitelességét. Ezek a rekonstrukciók nem arról szólnak, hogy milyen volt, hanem hogy milyen lehetett. Az arcrekonstrukció ma már nemcsak a művészetet, hanem a kriminalisztikát és az orvostudományt is szolgálja. Az igazságügyi orvos szakértők számára hasznos lehet azonosításra, és a plasztikai sebészeteken is végeznek arcmódosító eljárásokat – természetesen élő modelleken. Az sem ritka, hogy egy nagyszülő orrát vagy állát tekinti mintának a „megrendelő”, ezek alapján „szabják” át a mai arcot kor- és időszerűvé. A modern arcszobrászok kivételes anatómiai ismeretekkel rendelkeznek, igen jó megfigyelők, akiknek az átlagember számára kevésbé észrevehető részletek a legfontosabbak.

A témáról nyílt kiállítás november 27-ig megtekinthető a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének kiállítótermében. Az „Arcrekonstrukció” című tárlat a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorának, Kőnig Frigyes professzornak és az egyetem Művészeti Anatómia, Geometria és Rajzi Tanszéke munkatársainak és az egyetem hallgatóinak arcrekonstrukciós rajzait mutatja be. Az arcrekonstrukciós rajzok a perkátai régészeti lelőhely feltárásán előkerült, az eddig legteljesebb kun szállástemető anyagát dolgozzák fel. Az esemény médiapartnere a Napidoktor.hu.

 

A Perkáta/Nyúli-dűlő lelőhelyen 2009–11 között lezajlott régészeti feltárásnak eredményei kiemelten fontosak a kora középkori magyar történelem, valamint a magyarországi kunok története szempontjából. A feltárást Kovács Loránd Olivér vezette. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Örökségvédelmi Központ és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésével lehetőség nyílt a feltárt régészeti anyagnak a képzőművészet eszközével történő megjelenítésére, melynek hagyományai vannak a magyar archeológia területén is. Az elkészült művészi arcrekonstrukciók segítséget nyújtanak a leletek régészeti, antropológiai tudományos feldolgozásában is, mindamellett megelevenítik a mai kor embere számára a középkori Magyar Királyság területére betelepített kunok arcvonásait. Rég elfeledett arcok néznek vissza ránk az idő messzi távolából. A kiállítás anyagát könyvben a Semmelweis Kiadó jelenteti meg.