Sportnagyhatalom Magyarország – mondogatjuk –, ám ez az önmagunknak adományozott cím alighanem veszélyben forog, s nem csupán a korábbiakhoz képest a pekingi olimpián elért szerény eredmények ismeretében. A magyar gyerekek kétharmada csak a testnevelési órákon mozog, és a felnőtteknek mindössze hatoda veszi magának a fáradtságot, hogy rendszeresen sportoljon. Kétségtelen, szilárd támpontok nélkül – mit, hol, mikor és hogyan – nehéz elkezdeni. Nos, ehhez, a rajtvonalhoz álláshoz nyújt segítséget a Kossuth Kiadó gondozásában minap megjelent „Hogyan válasszak sportágat?” című kötet.

Főleg a még könnyen formálható gyerekeknek és azoknak, akik elég erőt és elhivatottságot éreznek magukban arra, hogy orientálják a gyerekeket. Lett légyen szülőkről vagy pedagógusokról szó. S persze, azoknak is érdemes kézbe venniük, akik már elkötelezték ugyan magukat, de kíváncsiak egy-egy kevésbé ismert sportág rövid történetére, a hazai sportolási-bekapcsolódási lehetőségekre, egyéb érdekességekre. Például arra, hogy egyik-másik bajnokunknak – vagy jövőbeli reménységünknek –, miért éppen erre esett a választása.

Az, hogy mutatós, igényes kivitelű munkával állunk szemben, az már az első pillantásra kiderül. Jól és áttekinthetően tördelt, minőségi és tartós papírra nyomtatták, következetes az egyes fejezetek szerkezete. A képanyag is gondosan kiválasztott, bár némelyik minősége, beállítása és vágása hagy némi kívánnivalót maga után. Igaz, ezt azért jobbára ellensúlyozzák a vérbeli, profi kivitelű felvételek. Az egyes sportágakról pedig nagyjából kiderül, hogy kiknek és mikortól érdemes űzni, milyen képességeket fejleszt, megtudjuk előnyeit és hátrányait, hogyan lehet elkezdeni. S persze mindegyiknél ott találjuk a hazai szövetségek elérhetőségét, hiszen az ott dolgozó munkatársak tudnak konkrét tanácsot adni azoknak, akik e lexikon segítségével már sportágat választottak.

Lehetett volna még jobb, még tartalmasabb munkát készíteni? Nyilván, de nem csak az első negyven oldal afféle üresjárata miatt, hiszen egy másik könyvre is elegendő ajánlással és hirdetéssel indul a lexikon, de manapság már aligha lehet bármiféle kulturális produktumot előállítani bőkezű mecénások nélkül. Szóval, az ő segítségük nélkül tényleg nem jöhetett volna létre Nagy János munkája. S azon is lehet vitatkozni, hogy a kapaszkodónak szánt leírások, az induláshoz, a választáshoz segítséget nyújtó szempontok mennyire testhezállóak, gyakorlatiasak, de azzal nem, hogy hasznos és a következő sportoló generáció számára nagyon fontos kötet született. Mert így már nem annyira véletlenszerűen dönthetnek. Bár azzal még a kötet szerzői, szerkesztői sem vitatkozhatnak, hogy a sportágválasztásban azért a kimagasló eredmények, nagy egyéniségek játsszák a főszerepet. Akik talán húsz-harminc év múlva megemlíthetik, hogy egy könyv nyomán választottak sportágat…