Az Ipsos csoport által a Canadian Employee Relocation Council megbízásából készített közvélemény-kutatásban 24 ország polgárait kérték meg arra, hogy mérlegeljék egy két-három évre szóló, három-öt óra repülőútnyi távolságban lévő, teljes munkaidejű, minimum tízszázalékos fizetésemeléssel járó külföldi állás lehetőségét.

A válaszolók ötöde komolyan fontolóra venné, három meggondolná,mindennegyedik nem igazán, ugyanennyi egyáltalán nem mérlegelné a váltást. Leginkább a mexikói munkavállalókat késztetné cselekvésre egy ilyen lehetőség, miután százból 34-en válaszolták: nagyon szívesen élnének egy ilyen lehetőséggel. Őket Brazília (32), Orosz- és Törökország (31),India(28) és Szaúd-Arábia (27) dolgozói követik.

Azok, akik nagyon szívesen vállalnának munkát ilyen feltételekkel, általában alacsony jövedelműek (32%), kevésbé iskolázottak (31%), 35 évesnél fiatalabbak (30%), magasabb pozíciójú döntéshozók (29%) és férfiak (29%).

Arra a kérdésre, hogy mi sarkallná őket leginkább a váltásra, tízből négyen a jobb fizetést nevezték meg. További érvként szerepeltek az adottnál jobb életkörülények (28), a nemzetközi tapasztalat (27), a kalandvágy (15) és az új kihívás / új kezdet lehetősége – ugyancsak 15%-os arányban.

Azok akik nem vállalnák el ezt a munkát, keveslik egy ilyen mértékű változáshoz a tíz százalék fizetésemelést, kompenzációt (36%), tízből három nem hagyná el még ideiglenesen sem a családját és a barátait, két válaszadó partnerének olyan az állása, amely miatt nem utazhat el, 15%-nak túl távoli lenne az a hely, ahová még a repülőgéppel is órákat kellene utaznia, 13%-nak már kései lenne a váltás a jelenlegi karrierje miatt, és ugyanennyi nem venné ki a gyermekeit a jelenlegi iskolájuból.

Létezik néhány olyan tényező, amely elfogadhatóvá teszi a külföldi munkavállalást: 24 ország válaszadóinak jó harmada szívesen megfontolná ezt a lehetőséget, ha garantálnák számára: két év múltán visszatérhetne a jelenlegi pozíciójába. Tízből hárman kellő indoknak éreznének tízszázalékos fizetésemelést, és ugyanennyi számára meggyőző érv a kölcsönös látogatást támogató – családtagok személyére is kiterjesztett  – rendszeres repülőjegy-juttatás. Nem egészen harminc százalék üdvözölné – szükség esetén – a fizetett nyelvtanfolyamot és a szakmai képzést.

Arra is megkérték a válaszadókat, hogy mérlegeljék olyan munkahely lehetőségét, amely miatt az országon belül ugyan, de más helységbe kellene költözniük. Jó negyede igent mondana erre az ajánlatre, feltéve, két évig tizedével magasabb lenne a fizetése és ha a munkáltató fedezné a költözése költségeit. Tízből négyen ugyanezt fontolóra vennék,mindennegyedik nem szívesen vállalkoznék ilyesmire, 13 százalék eleve elutasítaná az ajánlatot.

 Leginkább Mexikó (44%), Brazília (42%), Olaszország (40%), Argentína (35%), Lengyel- és Spanyolország (33%) polgárai vállalnák az ilyesféle változtatást.

Általános érvényű megállapítás: az alacsony jövedelmű (32%). kevésbé iskolázott (31%), 35 év alatti (30%), nőtlen (30%) férfiak (29%) és a  magasabb pozíciójú döntéshozók (29%) azok, akik egy jó állás reményében vállanák a másik helységbe költözést.