A Shadowland a Pilobolus társulat új előadása részben árnyjáték, részben tánc, részben cirkusz és részben koncert, az első ilyen típusú előadás, amelyet világ körüli turnéra vittek. A Shadowland számos, különböző nagyságú és alakú mozgó vászon segítségével teremt egész estés előadást, egyesíti az árnyék-képmásokat és a vászon előtti koreográfiát. A történet szürreális utazás egy tizenéves lány érzékeny világában, amely a SpongyaBob című animációs sorozat írója, Steven Banks közreműködésével készült.

Sokéves kísérletezése során született a Pilobolus Shadowland-produkciója. A Pilobolus ezzel a technikával készített egy reklámfilmet a Hyundainak, majd 2007-ben elbűvölte az egész világot, amikor az Oscar-díjátadáson előadta egyedi műsorát. A legjobb film díjára jelölt alkotások ikonikus képi világát mutatták be.

A Shadowland története

Egy kis utca kis házában egy tinédzser lány aludni készül. Függetlenségre vágyik, de a szülei még kicsinek tartják. Az álmaiba menekül. Elalszik, és arra ébred, hogy árnyéka a hálószoba fala mögött önálló életre kel. A szoba fala hirtelen fordul egyet, és csapdába ejti őt a másik oldalon. Nem tud elmenekülni, felfedező útra indul Shadowlandben, és keresi a kiutat. Furcsa teremtmények jelennek meg útján – néha komikusak és gonoszak, fenyegetőek és csábítóak. Egy őrült szakács megpróbálja belefőzni őt a levesbe, egy óriási kéz kutyává változtatja és a kentaur megtalálja a kutya-lány szívéhez vezető utat. Az álmok logikájával, az akrobata tánc kecsességével, a legjobb mesék humorával, és a szerelmi történetekre hangolt szívvel a Shadowland az átalakulás erejét ünnepli és megmutatja, hogy kik is vagyunk valójában a váratlan és izgalmas utakon.

A vásznak mögött és a reflektorok mögött emberi testek fonódnak össze, és alkotnak óriási fejeket, elefántokat, mítikus teremtményeket. A sziluettek világában csak a fekete és a fehér létezik (vagy fekete és narancs, fekete és zöld és így tovább). Elbűvölő képekkel mondanak el a táncosok egy ijesztő történetet az elidegenedésről, visszautasításról, az otthonra találásról és amindennapok brutalitásáról. Virtuóz előadásról van szó, amely kerüli az olcsó poént. A Pilobolus a kommunikáció minden formáját használja, a beszédet kivéve, hogy elmondjon egy történetet a magányosságról és annak következményeiről.

Amit a Pilobolus előad, nem lehet kategorizálni. Közvetetten és közvetlenül képek képződnek, és a nézőt az árnyék világába utaztatja, akár egy mozijelenetben.