A tábort látó és speciális körülmények között látássérült középiskolásoknak is évente megszervezik. Az idén a MANT jóvoltából utazhattak ki a magyar vak fiúk is. Kísérőjük a támogató szervezet, az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány önkéntese, Szelinger Tamás volt. A helyszínen 15 fős csapatokban ismerkedtek meg az űrhajózás körülményeivel. Munkaruhájuk űroverál volt. Szimulátorban utaztak a Mars felszínén, majd kipróbálták az „1/6 széket”. Az elnevezés arra utal, hogy a gravitáció a Holdon hatoda a Földének.

 

A NASA-űrtábor részvevői; a magyar fiúk az álló sorban, balról a 2. és a 3. helyen.

A rakétaparkban lenyűgözték őket az eredeti méretek. Hallottak előadást az űrhajózás történetéről, a szilárd hajtóanyagú rakéták működéséről – ezt egy miniatűr rakétával a gyakorlatban is illusztrálták. A háromszor egyórás „küldetés-tréning” alkalmával megtanulták az űrszimulátor kezelését. Az űrhajó teljes audio-vizuális élményt nyújtott a többségében amerikai és ír látássérült fiataloknak; a két magyarnak a Braille-írás segített a feladatok megoldásában. Különféle beosztásokban vettek részt a programokban. Így pl. a záróvizsgának beillő hatórás „küldetés-tréning” végén István kapitányként, Áron pedig hajózó mérnökként diplomázott.

Amíg a csapatok egy része az űrhajóban, a többiek az irányító központban vagy a Nemzetközi Űrállomáson teljesítettek szolgálatot. A súlytalanságot a búvárkodás érzékeltette. Nyolc méter mélyen kézjelekkel kommunikáltak a búvárral, aki a karjukon jelezte a tennivalókat. A víz alatt műanyag csöveket illesztettek össze szerszámokkal. A táborhoz tartozó „51-es körzetben” különféle akadálypályákon ügyességi feladatok vártak a csapatokra. A fiúk elmondása szerint a legfélelmetesebb az volt, amikor egy 15 méter magas toronyra kellett felmászniuk és a tetején megállni egy tányér nagyságú korongon. Ezt követően, egy 90 fokos fordulat után le kellett ugraniuk, így is próbára téve az egyensúlyérzéküket. Természetesen kötéllel biztosították őket. Az ügyességi feladatok közt gyakori volt a falmászás is, melyben mindkét magyar kitűnően teljesített.

Az utolsó napon jutott még idő csörgőlabda-játékra, mozilátogatásra, vetélkedésre, beszélgetésre és este egy jó hangulatú bulira. Az eltelt egy hét alatt a két magyar fiú sok barátot szerzett és megtanulta: az akarat és a szorgalom képessé teszi az embert a legnemesebb célok elérésére is, még akkor is, ha a látásában akadályozott.