Az intézkedés közvetlenül a munkáltatókat érinti és célozza meg, az állami kiadások visszaszorításán túl az ő 
tehermentesítésük volt a kiemelt cél, korábban ugyanis kétszer ekkora összeg harmadát kellett a munkáltatóknak a 
társadalombiztosítás kasszájába befizetnie. Emellett a veszélyeztetett terhes esetén kismama mostantól nem 
jogosult betegszabadságra – amelynek mind a 15 napját a munkáltató finanszírozza a jelenlegi rendszerben –, 
hanem táppénzre kerül, így költségeit már csak harmadrészt állja a munkáltató. 

A munkavállalók helyzetére a szabályozás változtatása annyiban lehet hatással, hogy a legmagasabb jövedelmi 
helyzetűek számára a táppénz összegének maximálása az eddigiekhez képest jóval alacsonyabb juttatásokat 
biztosít. Azaz – bár a kormányzati kommunikáció nem az intézkedés ezen elemét hangsúlyozta – a 260 ezer forintos 
havi jövedelemnél többet keresők is csak a minimálbér kétszeresét kaphatják táppénzként. E lépéssel a magas 
jövedelműek állami juttatásait csökkentette a kormány, bár tény, hogy közben az alacsony keresetűeket 
gyakorlatilag minden egyéb, szociálpolitikai változás  hátrányosan érintette. 

Az intézkedéssel kapcsolatban a kormány legnagyobb intenzitással kommunikált célja a táppénzcsalások 
visszaszorítása, valamint részben ennek is köszönhetően az idén két-, jövőre pedig ötmilliárd forint megtakarítása a 
költségvetés számára. Az aktív táppénz mértéke a múlt években azonban rohamosan csökkent, így kétséges, 
hogy e területen különösebb megtakarításra nyílnék, hiszen az elbocsátástól való félelmek miatt a betegségek lábon 
kihordása jellemző. 

Tartalékok a Bajnai-kormány által 30 napra csökkentett passzív táppénznél állnak rendelkezésre. Utóbbit ugyanis 100 százalékban a társadalombiztosító állja, így maximális összegének felezése valóban lehet megtakarítás, főleg annak fényében, hogy az utóbbi évek válságos időszakában igencsak megugrott a passzív táppénzen lévők száma. Az állam táppénzkiadásai a KSH adatai szerint folyamatosan növekedtek egészen 2009-ig, amikor is első alkalommal állt be csökkenés az összegben és a táppénzen lévők átlagos számában egyaránt. A Bajnai-kormány abban az évben 60 százalékra csökkentette a táppénz jövedelemarányos mértékét, a jogosultság idejét pedig 45-ről 30 napra csökkentette. Az Orbán-kormány e folyamatot folytatja a folyósítható összeg plafonjának leszállításával. Kérdéses azonban, hogy mindössze a folyósított összeg 50 százalékos csökkentése elegendő elrettentő erővel bír-e a passzív táppénz nyújtotta lehetőség kiaknázásával szemben a munka nélkül maradtak számára. A passzív táppénz összege ugyanis továbbra is magasabb lehet az álláskeresési járadék felső összegénél: utóbbi havonta legfeljebb 93 600, naponta 3120 forint.  Így továbbra is megéri 30 napot passzív táppénzen tölteni az álláskeresési járadék helyett, igaz, ez az államnak már kevesebbe kerül, mint május elseje előtt.

A fenti logika figyelmen kívül hagyása kommunikációs malőrnek is tekinthető, mindenesetre úgy tűnik föl, a kormány 
véletlenül kiegyenlítettebbé tette az újraelosztást azzal, hogy a tehetősebbek táppénzét visszanyeste. 

A táppénzzel kapcsolatos kormányzati attitűd akkor vált teljessé, amikor a közigazgatási és igazságügyi miniszter 
az Országgyűlésnek a múlt héten benyújtott törvényjavaslatában a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti 
juttatással kapcsolatos visszaélést a büntető törvénykönyv hatálya alá utalta. Ha a javaslatot elfogadják, a 
táppénzcsalás akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható, azaz úgy látszik, hogy a társadalom peremére 
szorulók számára a büntetőpolitika, és nem a hangoztatott munkahelyteremtés adja majd meg a választ.