Ha valaki azt állítja, pontosan meg tudja mondani, hány prérikutya kölyök született a Fővárosi Állat- és Növénykertben, az vagy tódít, vagy endoszkóppal, esetleg csőgörénnyel vizsgálta meg az Észak-Amerikában honos kisemlősök zegzugos föld alatti járatrendszerét. Ritka ugyanis, hogy az összes kölyök egyszerre jöjjön fel a felszínre, és lehetetlen nyomon követni, hogy mikor melyik állat megy le a föld alá, és legközelebb ugyanaz jön-e fel valamelyik járatból. Éppen ezért az állatkerti szakemberek is csak abból tudnak kiindulni a kölykök számának becslésekor, hogy tizenegy volt a legtöbb apróság, amelyet egyszerre láttak a felszínen. A kölykök természetesen nem egy anyától születtek, hiszen a nőstény prérikutyák ellésenként általában 2–4, ritkán 5 utódot hoznak a világra. A csaknem tucatnyi kölyök tehát 3–5 alomból származhat.  A kis prérikutyák 28–37 napig tartó vemhesség után születnek meg a föld alatti üregrendszer egyik kamrájában. A szemük egyhónapos korukban nyílik ki, és hathetesen merészkednek ki először az üregen kívülre. Ez az esemény épp a napokban következett be, így a most látható apróságok minden valószínűség szerint április elején jöttek a világra. 

A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, prérik lakói, Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegőjének frissességéről különleges szellőztető rendszerrel gondoskodnak. Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegőt.

A prérikutyákon kívül a szerecsenmakiknál is kölyök született. A két felnőtt állat, a négyéves Izabella és a tizenhárom éves Castro tavaly május óta él együtt Budapesten, így most először született közös utódja. A május 10-én világra jött kölyköt az anyaállat olyan féltő gonddal óvja, hogy a kicsi nemét eddig még nem sikerült kifigyelni. Az apróság világra jövetele mindenesetre igen fontos szaporítási eredmény, mert természetvédelmi szempontból sebezhető fajról van szó, így az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 1992 óta az egész kontinensre kiterjedő tenyészprogramot tart fenn a szerecsenmakik állatkerti szaporításának összehangolására. Az egész világon összesen mintegy 240 szerecsenmaki él állatkertekben, s ebben a világállományban a múlt 12 hónapban összesen 6 kölyök született, a budapestit is beleszámolva.

A szerecsenmakik (Eulemur macaco) Madagaszkár északi részén őshonosak. A macska nagyságú, fákon élő főemlősök gyümölcsökkel, nektárral, levelekkel, gombákkal és apró állatokkal, például ezerlábúakkal táplálkoznak. A nőstények 120–130 napos vemhesség után egy vagy két utódot hoznak a világra. A kölyök fél éves koráig anyatejen él, az ivarérettséget pedig kétévesen éri el.