Bizonyára a tünetek hiánya az oka annak is, hogy hazánkban hozzávetőlegesen mindössze tizenötezer betegben diagnosztizálták a krónikus fertőzést a mögöttünk álló bő két évtized alatt, azóta, amióta egyáltalán tudjuk, hogy ez a vírus létezik. Észlelhető, érzékelhető jele általában már csak akkor van a vírus által okozott kórnak, amikor az egészséges májsejtek helyét nagy részben kötőszövetté átalakult, elhalt sejtek foglalják el. A jelentősen károsodott májban a májzsugor talaján májelégtelenség vagy egyes esetekben májrák alakul ki.
A hepatitisz C célzott kezelés nélkül halálos kór.
Nemcsak azért, mert évtizedek alatt a máj olyan mértékben károsodik, hogy nem lesz képes ellátni kulcsfontosságú funkcióit, mint a méregtelenítés, fertőzések elleni küzdelem, véralvadási folyamatok, emésztés segítése, hanem azért is, mert a máj hegesedése következtében a beteg egész szervezetét érintő, visszafordíthatatlan, súlyos szervkárosodások alakulnak ki. Ezért is nagyon fontos a kór korai felismerése.Ha a májat még kevésbé károsodott állapotban sikerül a hepatitisz C fertőzöttségből kigyógyítani, akkor az képes magát regenerálni, és a szervezeti szintű elváltozások sem következnek be.
Felvetődik a kérdés, hogy miért maradt el mind a mai napig – egy nemrégiben végzett OEP-adatbáziskutatás megállapítása szerint – több, mint 7000 krónikus HCV-vel diagnosztizált beteg célzott, antivirális kezelése annak ellenére, hogy már a betegség felfedezése óta speciális terápia áll rendelkezésre, és 2004 óta pedig olyan kezelési lehetőségek váltak elérhetővé hazánkban is, amelyekkel a betegek nagyobb részéből végérvényesen kiírtható a vírus! A kezelés elmaradása részben magyarázható a laikusokban, de az egészségügyben is számtalan esetben felbukkanó tévhiedelmekkel. Sokan félnek a beteggel való érintkezéstől nem tudván, hogy a hepatitisz C étellel, itallal, cseppfertőzéssel, kézfogással egyáltalán nem, hanem kizárólag csak vér útján terjed, és emiatt az érintettek, féltve munkájukat, munkahelyüket, inkább nem járnak kezelésre, nehogy kitudódjon róluk, hogy magukban hordozzák a veszélyes vírust.
A hepatitisz C-vel kapcsolatos tudatlanság, tévhiedelmek eloszlatásáért, és a betegek kitaszítottsága elleni küzdelem céljából több betegszervezet is alakult kis hazánkban. A legrégebbi a Vírusos Májbetegek Országos Egyesülete (Vimor), mely folyamatosan küzd a krónikus HCV-fertőzésben szenvedőket sújtó megbélyegezettség, valamint a betegség gyógyíthatatlanságáról szóló tévhitek ellen, és harcol a betegek életminőségét és életkilátásait hosszú távon javító, legkorszerűbb terápiák elérhetőségéért.
Ezúttal a június 4-én és 5-én, a budapesti Városligetben, az Egészségliget részeként tart felvilágosító programsorozatot. „Megismerni és felismerni” mottóval tájékoztató előadásokkal, személyre szóló tanácsadással, és ami a legfontosabb, folyamatos HCV szűréssel várja az érdeklődőket. Mindenekelőtt azokat, akiknek „esélyük” lehet arra, hogy megfertőződtek: egyebek között, ha vérátömlesztést kaptak 1992 előtt (azóta a fertőzés lehetősége az orvosi kezelések során a véradók, vérkészítmények HCV-re történő rendszeres ellenőrzése, az egyszer használatos eszközök elterjedése és a kezelőszemélyzet rendszeres szűrése révén a minimálisra csökkent); ha drogfogyasztók voltak, vagy ma is azok; ha tetoválást, illetve testékszert tetettek magukra, illetve ha elvégezve magukon az úgynevezett májrizikó-tesztet, úgy érzik, hogy veszélyeztetettek lehetnek (Tesztelje magát Ön is a májrizikó kérdőívvel.).
