A brit alsóház kemény fellépése Boris Johnsonnal szemben példa lehet arra, hogyan lehet megfékezni a demokráciát fenyegető populistákat – írja a müncheni Süddeutsche Zeitung. Szakértők azt a következtetést vonták le a fejleményekből, hogy a parlament és a bíróságok továbbra is védőbástyák az olyan hatalmak túlkapásaival szemben, amelyek mind inkább autoriter módon irányítják országukat. Lásd Salvini vereségét! Ezzel szemben a magyar és a lengyel helyzet illusztrálja, miként béníthatja meg a demokrácia lebontása a törvényhozást, valamint az igazságszolgáltatást, és mennyire megnöveli az antidemokratikus kormánypárt népszerűségét a szavazópolgárok soraiban.
Emellett még az is bőven belefér, hogy a londoni parlament csupán tiszavirág életű győzelmet aratott. Mert ha Johnson populista jelszavakkal megnyeri a következő választást, akkor kikényszerítheti a rendezetlen távozást, és a honatyák jogkörének korlátozását. Mindenesetre a kormányfő helyzete odahaza drámaian meggyengült, úgy hogy most már hajlandó találkozni az Európai Bizottság elnökével, akit mostanáig lehetőleg került, és akivel hétfőn a brexitről tárgyal majd.
Még mindig elképzelhető a megállapodás, de ahhoz Johnsonnak lényeges kompromisszumokba kellene belemennie. Ha erre nem kapható, akkor viszont végre kell hajtania a képviselők döntését, azaz kérnie kell a kilépés újabb halasztását. Ám ha nem hajlandó rá, akkor máris újabb hatalmi harc robban ki a House of Commons, azaz a Közrendiház, a brit parlament alsóháza és a politikus között.
A The New York Times szerint alapvető különbség van aközött, ahogy az amerikai elnök, illetve az európai kormányok beszélnek a nyilvánosság előtt a migránsokról: Orbánt és Salvinit leszámítva az öreg kontinensen javarészt minden felelős politikus igyekszik elkerülni a provokatív hangnemet, mert nem szeretné gerjeszteni az idegengyűlöletet, bár azért próbálja távol tartani a földrésztől az idegeneket.
Ugyanakkor nagyon is beleillik a nemzetközi irányzatba Trumpnak az a terve, hogy számottevően korlátozza a menedékjogot a dél felől érkező emberek számára, mondván, hogy csak akkor folyamodhatnak a státuszért, ha – úton az USA-ba – valamelyik államban már próbálkoztak vele, csak éppen nem jártak sikerrel. Amúgy az ENSZ volt jelentéstevője azt mondja, az európaiak is igen sikeresek abban, hogy a környező országokkal végeztessék el a piszkos munkát.
A washingtoni kormányzat Ausztráliától veszi a példát, bár emberi jogi szervezetek a körülmények miatt élesen bírálják az 5. kontinens gyakorlatát. Európai vezetők is gyakran emlegetik, hogy a kérelmeket 3. országokban kellene feldolgozni, de ebből mostanáig nem lett semmi. Viszont az áradat feltartóztatására bevált a törökökkel kötött egyezmény. Viszont Görög-, Spanyol- és Olaszország továbbra is menekülőút. Ugyanakkor a németek mostanában nem küldik vissza az elutasított kérelmezőket Magyarországra és a görögökhöz, mert kétségeik vannak az ügyben, mennyire tisztességes a menedékpolitika a két államban. Az athéni kormány kerítést emeltetett Törökország felé, és ugyanez a helyzet a magyar–szerb határon is. A két ország rettenetes körülmények között tartja fogva azokat, akik menedékért folyamodnak. A magyarok ismételten több napra megtagadták az élelmet ezektől az emberektől, köztük gyerekektől.
A német államfő igen meleg hangon méltatta Konrád Györgyöt, kiemelve, hogy az elhunyt egészen különleges módon volt annak az évszázadnak az egyik szemtanúja, amelyben az európaiak olyan rettenetes tapasztalatokat szereztek – írja a Süddeutsche Zeitung. Az özvegynek küldött részvétüzenetben Steinmeier köztársasági elnök rámutatott, hogy az író bátran síkraszállt Magyarországon a demokratizálódásért, illetve a földrész megosztottságának békés feloldását szorgalmazta, és ezzel nagy szolgálatot tett a németeknek.
Konrád György az állam bálványozásának éles szemű bírálója, egyben a civil társadalom bátor szellemi élcsapatához tartozott – szögezi le a Neue Zürcher Zeitung. Személyében Európa egy kiváló értelmiségit és erkölcsi tekintélyt veszített el, aki mindig is harcolt a túlzott hatalom és az állam túlkapásai ellen – búcsúzik a lap a minap elhunyt írótól, szociológustól. A nekrológ hosszasan méltatja alkotói munkásságát, kiemelve, milyen bátran szállt szembe annak idején a szocialista rendszerrel, amiért azután először nem publikálhatott, majd felajánlották neki, hogy elhagyhatja az országot. Az alkotótárs, Szelényi Iván élt a lehetőséggel, Konrád maradt. A politikát mindig is a hatalom sajátos szerveződési formájának tekintette, amely azonban nem válhat öncéllá, ellenőrzés alatt kell tartani – ezt hirdette.
Annak idején a budapesti svájci alkonzul, Carl Lutz menlevele segítségével élte túl a holokausztot. Éppen akkori tapasztalatai miatt nem hitt a keresztényi irgalom tanításában. Gyerekkora óta mély bizalmatlansággal tekintett az állam önkényére.
Nagy európai és intézmény volt – írja Konrád Györgytől búcsúzva a Die Welt német konzervatív lap, majd így folytatja: az író azért lett ellenzéki a Kádár-rendszer idején, mert nem akarta hagyni, hogy megfosszák a szabad ítéletalkotás jogától. Mindig is felemelte a hangját, ha azt látta, hogy valahol veszélyben van a demokrácia és az emberi jog. A rendszerváltáskor már betöltötte az 55. életévét. Munkáiban pontosan leírta a gulyáskommunizmus, illetve az azután következő átmeneti időszak társadalmi és erkölcsi állapotát, beleértve az elárult eszméket, a cinikus alkalmazkodást és a lemondó kívülállást.
És a rendszerváltás után is megmaradt polgárnak, erkölcsi tekintélynek, aki rámutatott a társadalom érzékeny pontjaira. Lelkesen támogatta az európai egyesülést. Bíráló megszólalásai alig tudtak lépést tartani a fejleményekkel Magyarországon, ahol az erősen jobboldali Orbán Viktor tekintélyelvű módszerekkel és populista retorikával kormányoz. Ám mint tavaly egy interjúban kifejtette, hisz abban, hogy a végén az EU sokkal nagyobb hatást fejt ki a magyarokra, mint egyes diktátorok. A példaszerű értelmiségi már régi összeurópai intézménynek számított.
Karl-Markus Gauß egyszer félig tréfásan azt mondta, hogy Konrád lehetne az Európai Egyesült Államok elnöke, ha volna olyan.
A német szabad demokraták soraiban csodálkoznak azon, hogy a párt 2. emberének férje, Jürgen Illing nemrég óta tiszteletbeli konzul Majna-Frankfurtban, tisztségébe júniusban Novák Katalin államtitkár iktatta be – írja a Der Spiegel. Az FDP-n belül az év elején hangosan bírálták, hogy a házaspár túl szoros viszonyt ápol az Orbán-kormánnyal. Akkor Nikola Beer, akiből időközben az EP alelnöke lett, úgy magyarázkodott, hogy magánemberként Magyarországhoz kötődnek, és nem a fennálló hatalomhoz. Ezt most a férj megismételte. Ám arra nem kívánt válaszolni, hogy barátja-e a kormányfőnek. Arra hivatkozott, hogy itt személyes ügyről van szó, és arról nem nyilatkozik, függetlenül attól, hogy igaz-e az állítás vagy sem.
