Ha a lehulló csapadékot nem elvezetjük, hanem megtartjuk otthonunkban, azzal nem csak a pénztárcánknak teszünk jót, de a hőség és szárazság ellen is hatékonyan védekezhetünk. Ráadásul ezzel is hozzájárulunk a természeti kincset, amely minden élet alapjának a megőrzéséért. A WWF Magyarország most ahhoz ad ötleteket, hogy miként tarthatjuk meg a vizet házunk körül.

A környezeti problémákkal szemben sokszor tehetetlennek érezhetjük magunkat: túl nagy léptékűnek gondoljuk őket, melyekkel szemben “kisemberként” nem tudunk fellépni…

Magyarországon a legtöbb háztartásban feleslegesnek tekintik és elvezetik a tetőről, burkolt felületekről összegyűjthető vizet, holott hasznosítani is lehetne. A vizet jobb esetben közterületre, vízelvezető árkokba engedik – így azonban a területről elfolyó víz nem helyben hasznosul, hanem árkok, csatornák, folyók szövevényes rendszerén át haladva a Fekete-tengerben köt ki. A másik probléma, hogy ez a gyakorlat a klímaváltozással egyre sűrűbbé váló villámárvizeket és belterületi elöntéseket is kezelhetetlenné teszi: nem lehet akkora árokrendszereket kiépíteni, amelyek egy heves zivatar vizét maradéktalanul elvezetik, ha az összes háztetőről azonnal az árkokba folyik a víz.

Ennél sokkal rosszabb, ám szintén gyakori megoldás, amikor a tetőről összegyűjtött esővizet a szennyvízcsatornába vezetik. Ez nem csak szabálysértő, de hatalmas természetvédelmi és anyagi károkkal is jár. A csatornába jutó vizet ugyanis szállítani, szivattyúzni és a szennyvíztisztítókban tisztítani kell, am óriási költséggel terheli a közműveket. Heves esőzéskor a szennyvíztisztítók nem is tudják fogadni a rengeteg esővízzel kevert szennyvizet, és kénytelenek tisztítatlanul a természetes befogadókba – folyókba, holtágakba, tavakba – engedni, ami gyakran megtörténik például Szentendrén vagy Dél-Pesten, a Soroksári-Dunánál. Extrém esetben a víz elmoshatja a szennyvíztisztítót is, hetekre megbénítva a működését.

Ha a csapadékvíz kezelését és hasznosítását mindenki a telkén belül oldaná meg, az egyszerre tenné zöldebbé, élhetőbbé és élettel telibbé a kerteket, és tehermentesítené az önkormányzatokat a vízelvezetés megoldásának költséges feladatától. Ideje felismerni, hogy a víz erőforrás, és ennek megfelelően otthonunkban is takarékoskodni és gazdálkodni kell vele. Erre számos lehetőség kínálkozik. Ezt mutatja be

a WWF Magyarország infografikája, amely a LIFE-MICACC projekt részeként készült el. A szakemberek azért dolgoznak, hogy hazai kistelepülések a víz megtartásával képesek legyenek alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz.

Egy 100 m2 alapterületű tetőre évente átlagosan 58 m3 víz hullik, melyből egy 1 m3-es tartályban körülbelül 50 m3-t lehet összegyűjteni. Ha ennyi vizet hasznosítanánk például locsolásra, azzal átlagosan évi 32 000 forint víz- és csatornadíjat spórolhatnánk meg.

A vizet kétféleképpen gyűjthetjük: bár a felszín feletti tartályok szem előtt vannak, a gravitáció segítségével egyszerűen tovább vezethető belőlük a víz, például locsolhatunk vele. Fontos, hogy a víz gyűjtésére használt tartály tiszta, napfénytől védett és fedett legyen.

A földbe süllyesztett tartályok drágábbak ugyan, de nem foglalnak helyet a kertben. Olcsóbb megoldás, ha fertőtlenítés után régi ciszternákban gyűjtjük az esővizet, ahonnan a víz szivattyúzással hasznosítható, de akár a földbe is beszivárogtathatjuk, hogy pótoljuk a talajvizet.

Az esővízgyűjtésen kívül másként is hasznosíthatjuk a vizet. A tartályokból túlcsorduló vagy a tetőről lefolyó csapadékot esőkertben is megőrizhetjük. Az esőkertek kicsi, vízkedvelő, őshonos növényfajokkal beültetett mélyedések, melyek bárhol kialakíthatók és a kert díszei lehetnek.

A növényzet a kert többi részén is segíti a víz visszatartását: a fák, cserjék vagy a hosszúra hagyott fűfélék növelik a kert természetes víztároló kapacitását. A dús növényzet rengeteg vizet képes magába szívni, és párologtatás útján fokozatosan visszaengedni a légkörbe. Ez kiváltképp nyáron hasznos, mikor a párolgás segít hűteni a mikroklímát, így elviselhetővé teszi a hőséget. A hosszúra hagyott gyep és a háromszintes növényzet becslések szerint tizenhétszer annyi vizet képes raktározni, mint a rövidre vágott angol pázsit.

A házra futtatott növények – mint a keleti vadszőlő, a repkény vagy lonc – szintén csökkentik a ház napi hőingadozását. Ezek úgy működnek, mint egy természetes légkondicionáló, csak éppen energiahasználat és szén-dioxid-kibocsátás helyett éppen a szén-dioxid megkötéséhez és raktározásához járulnak hozzá.

Fontos, hogy ahol tudjuk, csökkentsük a burkolt felületek arányát! A lekövezett terasz vagy autóbeálló hátrányai, hogy a nyári hőhullámok idején túlhevülnek, és a csapadék is túl gyorsan folyik el róluk. Ha ezeket felszámoljuk vagy vízáteresztő burkolattal helyettesítjük, azzal lassítjuk a lefolyást és növeljük a visszatartott csapadék arányát.

Az infografika ide kattintva nagy méretben letölthető.