Nehogy már azt gondoljuk, hogy mindez a pénzről szól! A Balaton értéke forintban nem mérhető, a környező ingatlanok tulajdonosai, ha akarják, lavórban is elhordhatják a tavat, itt már minden a NER tulajdona, a látogató fizet, esetleg marad otthon, az egyik buksza dagad, a másik apad, a vízállással minden magyarázható. (A nyitó képen: Zánka községi strandja)

Miközben e sorokat írom, egy kék pólós kocogó rója a maga métereit a káptalanfüredi strand előtt, nincs maszkja, a szájában cigaretta, két lépés, egy szívás, szóval, mese az egészséges életmód, ha nem védekezünk, ha nem úszunk meghalunk, ha védekezünk, ha úszunk, akkor is.

Még egyszer mondom, a Balaton kisajátítása, eldrágítása, a közszolgálat száműzése nem a pénzről szól, illetve, nem csak arról. A Balaton az én világomban maga Puskás Öcsi, Nagy Imre, a lobogó hajú, liberális Orbán Viktor, és mindenki más, a régi környezetéből eltávolítva, a múltjától megtagadva.

A focirajongók ma már úgy tudják, hogy Öcsi bácsi bölcsője egy Fejér megyei faluban ringott, egykori sikerei helyszínét, a Honvéd stadionját Kispesten lebontották, nem kell a világ legjobb klubcsapatára emlékeztetni, amikor az örökös, Felcsút az európaiak között selejtezhet. Nem kell 56-ról sem nagyon nosztalgiázni, kommunista részvételről pláne nem, Nagy Imre szobra már kivontatódott a parlament látószögéből, ha valaki nagyon kíváncsi, annak Schmidt Mária felsorolja a forradalom igazi vezetőinek nevét.

Nincs már a helyén a csillogó szemű, demokrata pártvezér sem, és a magnószalagokon törlődnek a nyilvánosságot, a sajtószabadságot követelő mondatai, az egykori pártvezér mintha sosem élt volna, a nevét bitorló miniszterelnöknek annyi a köze hozzá, mint tuskónak a lombos fához.

A Balatonnak az igazi baja az, hogy a néphatalomra, a köztulajdonra emlékeztet. A benne csobbanónak felrémlik egy másik világ, a gyerekek ingyenes üdültetése, a szakszervezeti beutaló, a nyaralás után visszaváró biztos munkahely.

Lehet, hogy a Balatonra először turulmadarak szálltak le, de vízét itták a hazatérő gólyák, eltartotta a környező halászokat, és az emberek mindig úgy beszéltek róla, mint a tulajdonukról. Amikor lementek hozzá, haza érkeztek. Ennek lesz most vége, a mostani kisajátítások üzenete egyértelmű: emberek, nincs semmitek, és ha tüntettek, akkor sem lesz.

A kék pólós pedig ott kocog a betonon, szájában a cigi, a sorsa…