Mindig nagy örömmel, várakozással és lelkesedéssel kirándultam a hivatásomtól, a nemzetközi politikai újságírástól jócskán eltérő, idegen, nem egyszer bonyolult szakmai területekre.
Izgalmas kihívásnak tartottam az ilyesmit még akkor is, ha a nemzetközi politika egy-egy részterülete, az ott történtek (vagy éppen várható történések elemző előrevetítése) volt az igazi munkám az ország kiemelkedően magas színvonalú napilapja, a Magyar Hírlap szerkesztőségében. Az „elcsatangolásom” miatt szerkesztőim sosem berzenkedtek; mint jóval utólag kiderült, még örültek is neki, a nyelvtudás okán is. Miként például annak a kettős interjúnak, amelyet az akkor még létezett Német Demokratikus Köztársaság (Németország keleti fele) számítástechnikai, mikroelektronikai vezető szakembereivel folytathattam. Nagy kitüntetés volt ez a magyar újságíró számára, tekintettel arra, hogy az NDK különösen igyekezett védeni a szakmai titkait, vezető beosztású polgárai gyakorta inkább politikai közhelyeket puffogtatva próbáltak jó pontot szerezni maguknak. Ez alkalommal (1984. október elején) csaknem teljesen sikerült pusztán szakmai ügyekről beszélgetnem két professzorral.
«Szokásainktól eltérően, hadd kezdjem egy személyes vallomással: nagyon féltem ettől a két beszélgetéstől. Nem a nyilatkozó partnerektől, Heinz Wedler professzortól, az Erfurti Mikroelektronikai Kombinát vezérigazgatójától, illetve Bernd Junghans professzortól, a Drezdai Mikroelektronikai Kutató- és Technológiai Központ igazgatójától, hanem attól, amit majd mondani fognak. Megértem-e azt a rengeteg új fogalmat, amit még az anyanyelvemen is csupán sejtek, de valódi mélységét (nem lévén számítástechnikai szakember, sőt ráadásul matematikából, fizikából is meglehetősen zsenge tudású) igazán be nem láthatom. Mit kezdek majd a mikroprocesszorokkal, integrált áramkörökkel, bonderekkel, diszplékkel, bipoláris, digitális és analóg építőelemekkel, csipekkel s bitekkel a mikroelektronika és optoelektronika útvesztőivel? Aztán egy példa említése nyomán hirtelen megvilágosodott előttem a lényeg, a kétszer kettő logikája. Már jócskán belemerültünk a beszélgetésbe az NDK talán legfiatalabb professzorával, az alig 42 esztendős tudóssal, Bernd Junghansszal, amikor a mikroelektronika ember-, társadalom- és tudomány-technikaformáló jelentőségét firtató kérdésemre így válaszolt:
– A mikroelektronikát leginkább a motor múlt századi föltalálásához hasonlíthatom. Használatba vételével akkor új dimenziók nyíltak meg az ember előtt, hogy fizikai erejét megsokszorozza. A mikroelektronika az emberi tudást bővíti a végtelenig. A 65 ezer dolgozót, közte jó néhány ezer igen magasan kvalifikált tudományos és gyakorlati szakembert, matematikust, fizikust, vegyészt stb. foglalkoztató (az NDK kilenc megyéjében 23 gyára, üzeme, fejlesztő- és kutatóintézete van ennek a hatalmas kombinátnak) országos vállalat vezérigazgatója szintén köznapi példát említ: a tudományos-műszaki haladás minőségét és gyorsaságát eldöntő mikroelektronika már rég bevonult életünkbe, használati tárgyaink, eszközeink sorába. Nézzen az órájára, gondoljon az otthoni tévéjére, rádiójára, zsebszámológépére, ha van, az adat- és információtároló, -földolgozó komputerekre, a mindegyre tért hódító személyi számítógépekre, az unalmas és nehéz fizikai munkát végző robotok seregére (csupán az NDK iparában mintegy 32 ezer dolgozik belőlük!), az NC és CNC-szerszámgépeket, feldolgozó berendezéseket, a repülőgépeket, űrhajókat vezérlő gépi agyakra… Mind-mind a mikroelektronikai kutatás és gyakorlat eredménye s terméke.
Drezda ifjú professzora így érvel:
– Nemzetközi becslések szerint napjainkban még csak öt százalékban használja ki és föl az ember a mikroelektronika kínálta lehetőségeket. Láthatja: a kezdet kezdetén vagyunk, annak ellenére, hogy az idén például. 25 milliárd áramkört gyártanak a világon. És ez a termelés évente húsz-harminc százalékkal növekedik! A mindentudó csipek/morzsák ugyanakkor az intelligenciájukkal fordított arányban zsugorodnak. Mi, itt, a drezdai intézetben elsősorban az áramkörök fejlesztésével és tervezésével foglalkozunk. Nem egy áramkörünk tíz–százezer elemből áll. Egyszerű módszerekkel papíron ceruzával persze, a kifejlesztése megoldhatatlan, hisz’ óriási a tévedés lehetősége. Természetes, hogy számítógépekkel dolgozunk. Így készült például az egyik idei slágerünk, az U 832 C-jelű, 16 kilobites aritmetikus áramkörünk is, mikroszámító-technikai alkalmazásra. A szakembereknek minden bizonnyal többet mond, mint a laikusoknak: az áramkör fölépítése lehetővé teszi, hogy nemcsak a hardware-t, hanem a software-t is tartalmazza.
Mielőtt belemerülnénk a túlságosan is szakmai dolgokba, gyorsan följegyzem, hogy a drezdai TUR-gyár már készíti a nemzetközileg is nagy figyelmet keltett CMOS-technológiájú szívritmus-szabályozót. A mikroelektronika eme vívmánya tíz évig képes hibátlanul működni; az áramkör tízezernél is több tranzisztor teljesítményét és tudását egyesíti. Az ugyancsak Drezda melletti Pirnában gyakorlatilag soha ki nem merülő líthium-telepet készítettek a szívritmus-szabályozóhoz, amely mindössze öt mikroamper árammal dolgozik.
Wedler professzor az ötvenedik születésnapja óta áll az erfurti kombinát élén; 1978-ban alapították ezt a hatalmas kutató-fejlesztő és gyártó bázist. Akkor, az első évben 375 millió márka értékben készítettek aktív elektronikus építőelemeket. Tavaly már 1,724 milliárd márkára rúgott ez a volumen. Hat esztendővel ezelőtt 2200 mikroprocesszor hagyta el a gyárakat, 1983-ban 135 ezer, az idén viszont már félmillió!
– Annak ellenére, hogy hatalmas szellemi és anyagi érőket mozgósítunk az NDK egész népgazdaságát megújító iparág, a mikroelektronika szüntelen fejlesztésére, a gyártás bővítésére – hangsúlyozza dr. Wedler vezérigazgató –, csupán önmagunk kevesek lennénk az új és újabb eredmények eléréséhez. Szoros együttmunkálkodásra van szükség a KGST-tagállamokkal, elsősorban a Szovjetunióval, valamint az ön hazájával, Magyarországgal és Csehszlovákiával is. A tavaly előállított 1086 új típusú aktív elektronikus építőelem, az évente kifejlesztett 60–90 új áramkör a mind elmélyültebbé váló nemzetközi együttműködés eredménye is. Aligha boldogulnánk például a kitűnő magyar áramkör-vizsgálók nélkül! A tesztelésekért a többi között saját technológiánk és licenceink átadásával, áramkörökkel fizetünk.
A mikroelektronika gyakorlati, népgazdasági hasznáról is érdemes meghallgatni a két vezető szakember véleményét:
– Saját elemzéseink és tapasztalataink kimutatták, hogy a mikroelektronika NDK-beli alkalmazásával akár 25 százalékkal növelhető a munka termelékenysége; 30 százalék anyag- és energiatakarékosság érhető el. Ugyanekkora mértékben hosszabbodik meg a gépek, készülékek élettartama, miközben a fejlesztésekre fordított idő nemegyszer ötödére csökkenthető.
– Meggyőződésem, hogy a kutató-alkotó fantázia mindezt jó előre megsejtette, megérezte – mondja dr. Junghans. – Itt, Drezdában nagyszerű hagyományai vannak a mikroelektronikának: 1947-ben Mirdel professzor irányításával kezdődött a félvezető-kutatás a műszaki egyetemen. Az ötvenes évek elején megkezdte működését az odera- frankfurti félvezetőgyár, amely kezdetben bipoláris áramköröket állított elő. A Nobel-díjas „nagy Hertz” unokája. Hertz professzor alapította 1961-ben a molekuláris elektronikával foglalkozó drezdai vállalatot, amely a világon az elsők között látott hozzá az integrált áramkörök gyártásához. E nagyszerű tradíciót igyekszik folytatni a vezetésem alatt álló drezdai ZFTM, a Mikroelektronikai Kutató- és Technológiai Központ. A velünk szemben támasztott követelmények persze rendkívül magasak. A többes szám első személyének használata ne tévessze meg! Megmagyarázom.
A legélesebb konkurenciaharc éppen a mikroelektronika területén dúl a világban. Társadalmi és gazdasági rendszerek küzdelme ez, hisz’ ismert az ebben a tekintetben is megnyilvánuló, nyugati, főleg amerikai magatartás. Ha az élvonalban akarunk maradni mi, szocialista országok, ha meg akarjuk tartani hazánk, az NDK helyét a világ legfejlettebb tíz ipari államának a sorában, akkor nem elégedhetünk meg a tegnap és a ma eredményeivel – sem a fejlesztésben, sem a gyakorlatban.
– Kombinátunk mindössze hatéves – mondja az erfurti vezérigazgató. Tizenkétezer ifjú (harminc éven aluli) szakember, 15 ezer egyetemi, főiskolai, szakiskolai végzettségű káder tudása, 32 ezer szakmunkás szorgalma, alkotóereje a biztosíték arra, hogy a haladás egy pillanatra se torpanjon meg. Miután ez az ifjú tudomány- és iparág szorosan összefonódott a népgazdaságnak szinte valamennyi ágazatával, elmondhatjuk: össznépi együttgondolkodást és -cselekvést követel az előbbre lépés. Moccanni sem tudnánk például a dinamikusan fejlődő vegyipar, finommechanikai vagy optikai ipar nélkül.
– Ösztönöznünk kell a saját dolgozóinkat is, bárhol legyen a munkahelyük, a kutatásra, fejlesztésre, újításokra. Elsősorban tehetséges ifjúságunkra, az új, a korszerű, az érdekes feladatok iránt fogékony nemzedékre számítunk. Feltalálók iskolája néven rendszeres továbbképző, ismeretbővítő tanfolyamokat szervezünk nekik az iparági akadémia részeként. Az új, friss ötletek kidolgozóit, tehát az újítókat, feltalálókat anyagilag, erkölcsileg ösztönözzük. Az idén először ítéltük oda a legeredményesebb ötletek benyújtóinak a vezérigazgató tiszteletdíját. Az idén mintegy 400 szabadalmi jellegű találmány bejegyzésével számolunk.
Meggyőződésünk – ekként összegezhető az erfurti és a drezdai beszélgető partnerek egyik fő mondanivalója –, hogy bár alapvető feladatunk a lehető legnagyobb tudású és legszélesebb körben alkalmazható gépi intelligencia megteremtése, az alkotó ember természetes intelligenciája és határt nem ismerő fantáziája nélkül nem juthatunk előbbre. Lehet, hogy a számítógép másodpercenként kétmillió műveletet is elvégez és adatok millióinak tárolására alkalmas – önmagát megalkotni, továbbfejleszteni, tanulni, a tapasztalatokat hasznosítani sohasem lesz képes. Csak akkor, ha az alkotó ember ezt számára lehetővé teszi.»
(Az interjú a Magyar Hírlap 1984. október 5-i számában jelent meg.)
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
