Bécsben – miként földrészünk, a világ valamennyi országában, városában – emberemlékezet óta léteznek koldusok. Három kategóriába sorolják őket: hivatásszerűen (kenyérkereseti célból, életszükségletből) mintegy ezren koldulnak a valamikori császárvárosban. És vannak tolakodó módon föllépők – számukat 400-ra teszik a hatóságok, és persze Bécsben is – miként Budapesten – él legalább 100 erőszakos „koldus”, akitől csak adománnyal tudnak megszabadulni a járókelők. Természetesen az osztrák szociális háló hatalmas, tízezreknek segít az állam, és bizonnyal elegendő is lenne. Rengeteg embert juttatott már tisztességes kenyérkereseti lehetőséghez, a többség élt is az alkalommal. Ám, miként itthon, nem kevesen vannak, akik a könnyebb megoldást választják, színészkednek, erőszakoskodnak, rámenősek. Ők általában a koldusmaffia tagjai, és nagy többségük külföldi: jórészt délkelet-európai vagy roma. Ismereteink szerint ők nem is szándékoznak mással foglalkozni, körülményeik beléjük nevelték az igénytelenséget, a kiszolgáltatottságukat talán föl sem fogják… A bécsi koldusokkal foglalkozó tudósításom a Mai Nap 1993. május 4-i számában jelent meg. Íme:
«A turisták millióit vonzó, hagyományosan jórészt az idegenforgalomból élő Bécs sem mentes szerényen koldulóktól, rámenősen kéregetőktől, vagy éppen „szolgáltatásból” pénzt remélő alkalmi zenészektől, csomagcipelésre vállalkozóktól.
Vannak-e a város, a hatóságok által hivatalosan elismert koldusok (és olyan övezetek, ahol alamizsnáért folyamodhatnak) az osztrák fővárosban? Ha igen, hányan? Ki koldulhat? Megkülönböztetik-e a bel- és a külföldi koldusokat? Jövedelemhez kötött-e ez a tevékenység?
Kérdéseinkre Manfred Rohrhofer, a bécsi városháza belügyi-ügyfélszolgálati irodájának szóvivője elmondta, hogy Bécsben mindeddig hivatalosan nem szabályozták a koldulást, ebből következően nincs is a fővárosban elismert koldus. A koldulást egyébként nem tiltják, és koldulási zónákat sem jelöltek ki.
Ha nincsenek is hivatalosan elismert koldusok Bécsben/Ausztriában, nem hivatalosan csak jelen vannak főként nagyvárosokban.
– Terveznek-e intézkedéseket e jórészt elesett, szegény emberek érdekében, netán ellenük?
– A rendőrség tapasztalatainak, tanácsainak a felhasználásával Bécs mint önálló osztrák tartomány, már hozzálátott a (köz)biztonsági törvény tervezetének az elkészítéséhez – mondta Rohrhofer.
– A törvény meghozatalát egyébként már most, elfogadása előtt is kemény politikai támadások érik a pártok részéről.
– Tekintettel arra, hogy Ausztriában, ekként Bécsben is meglehetősen sűrű a sokat emlegetett szociális háló, a szegények, rászorulók emberhez méltó támogatásban részesülnek akkor is, ha nem osztrák állampolgárok, de átmenetileg az országban tartózkodnak.
– Védik-e valamiképpen a járókelőket, turistákat a túl rámenős kéregetőktől?
– Igen, ez a büntetőtörvénykönyv szerint a rendőrség feladata, ha a járőrök észreveszik, hogy bárkit is molesztálnak, netán tettleg bántalmaznak. Eljárnak persze akkor is, ha feljelentés érkezik hozzájuk.
A kérdésre, hogy kik a Bécsben mégiscsak jelen lévő koldusok, kéregetők, a városháza embere elmondta: tapasztalataik szerint délkelet-európaiak. Azt azonban nem tudja, hányan lehetnek. Talán még a rendőrségnek sincsenek erre vonatkozó adatai.»