A hatalom, úgy látszik, elérkezettnek látta az időt, hogy rendet teremtsen a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Elcsapta a kancellárt, aki, meglehet, nem volt elég készséges, és helyébe kinevezte új emberét, dr. Szarka Gábor ezredest. Nem tévedés, a kancellár bizony magas rangú katonatiszt! (Nyitó kép: eduline.hu)

Az idén negyvenkilenc éves kancellár az életrajza szerint gépesített lövésztisztként és harcjármű üzemeltető üzemmérnökként végzett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, majd tovább képezte magát a biztonság- és a védelempolitika területén, járt a Lezsákné Gyöngyösi Zsuzsanna elnökölte, nem akkreditált képesítést adó Krúdy Újságíró Akadémiára, utóbb jogi diplomát szerzett. Közben több, jelentős katonai kiképzésen, tanfolyamon vett részt külföldön is. Tíz esztendeje léptették elő ezredessé, a honvédelmi miniszter kabinetfőnöke lett, majd miniszteri biztosként tevékenykedett. A párizsi magyar nagykövetségen véderő-, katonai és légügyi attaséként teljesített szolgálatot. Dolgozott a Nemzeti Ipari Park Üzemeltető és Fejlesztő Zrt. vezérigazgató-helyetteseként és stratégiai igazgatójaként. Tavaly a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusáért felelős főigazgató volt. Kétségtelenül figyelemreméltó katonai karrier, amely valószínűleg sok mindenre predesztinálna egy jó szakembert.

Kivéve jelen pozíciójára.

Mert az ugye, aligha kétséges, a színház- és filmművészet nem nagyon érinthette meg pályafutása során, mi több, eltekintve az utolsó évtől, felelős vezetőként az egyetemi campusokhoz sem lehetett eleddig sok köze. Mi több, azon funkciókból is keveset látott el mostanáig, amelyeket a kancellári tisztség feladataiként sorol a 2011. évi CCIV. törvény. Vajon mennyire ért a gazdasághoz, a pénzügyhöz, a kontrollinghoz, a belső ellenőrzéshez, a számvitelhez, a munkaügyhöz, az informatikához, az intézményi vagyongazdálkodáshoz? Talán a jogi és igazgatási kérdések közelebb állnak hozzá.

Meg természetesen hivatásánál fogva a katonásdi.

Talán ezért is került most a minduntalan harci riadót fúvó, vélt ellenségeivel csatázó, csapatait háborúskodásra készítő hatalom látókörébe. Bizonyára nem is várnak tőle mást, csak azt, hogy gyorsan csináljon rendet. Hatalmi szóval, ha kell…

Ha kell, ebbe jobb nem is belegondolni. Ha kell, ha nem megy másként, lövetni fog? Békés diákokra, akik kétségtelenül elfoglalták egyetemüket, és nem engednek be a tanáraikon kívül senkit. Sem kuratóriumot, sem új kancellárt, senkit, aki képtelen felfogni, milyen alapon lehetne asztalhoz ülni, tárgyalni.

 Igen, tárgyalni.

Az alapítványi átalakulásról is, a közös jövőről. Együtt, értelmesen, meghallgatva az érveket pro és kontra. Visszatérve a kezdethez, amikor még létezett az egyetemi autonómia, ellátta a rektori feladatokat a demokratikusan megválasztott, de ki nem nevezett rektorhelyettes, működött a szenátus, mint az egyetem legfőbb irányító testülete, amikor még ott volt az összes tanár, és arra készültek, hogy végig vigyék osztályaikat, vagy újakat indítsanak, amikor még nem írta át a kuratórium, utóbb magát is átszerkesztve az alapító okiratot és az szmsz-t.

Visszatérve a kezdetekhez. Persze ez nem könnyű, annyi mocskot szórtak a térfoglalásra vágyók az egyetemre, a tanárokra, az egyetemistákra és az egész művésztársadalomra, hogy azt már nehéz elfelejteni, úgy tenni, mintha nem történt volna meg.

De talán mégis meg lehetne próbálni. Mert amíg a hatalom lövészárkából kikukucskálva most épp ezredesi rangú lövésztisztre bízta az egyetem dolgainak megoldását, a diákok még mindig tanulnak „tanköztársaságukban”, vasárnap  békés óriásbábos felvonulást rendeztek, online vizsgafilm-fesztivált pergetnek, szolidaritási virrasztást szerveznek szerda éjszakára, fáklyás stafétafutást indítanak az egyetemért és az oktatás szabadságáért Szegedre, Pécsre, Kaposvárra, Egerbe és Debrecenbe.

Mert hisznek a közös cselekvésben.

Hisznek abban, bármi áron is, de megvédik az egyetemi autonómiát, nem adják fel eszményeiket, nem tagadják meg elveiket.

Ezt kell megfontolnia mindenkinek, az új kancellárnak is, aki elvhűségében talán nem is tudja (jó lenne így gondolni), mire vállalkozott. Azt azonban meg kell értenie: a Színház- és Filmművészeti Egyetem nem katonaság, nem hadsereg, nem lőtér.

Itt nem szabad lőgyakorlatot tartani. Annak jó vége nem lehet.  

(A szerk. megj.: rádióhír szerint az egyetem hallgatósága nem ismeri el kancellárnak dr. Szarka Gábor ezredest, nem engedte be az épületbe, mire a magas rangú katonatiszt kénytelen volt visszavonulni a helyszínről.)