Kurszán 2017-ben kelt ki a tojásból a Hevesi-síkon épített fészekben; ott kapott jelölő gyűrűt még azon a nyáron. Testvérére egy hátizsákként viselheteő jeladót is helyeztek a szakemberek a RaptorsPrey LIFE program keretében.
A jeladós madár, sajnos, nem sok adattal szolgálhatott, tetemét és levágott jeladóját szeptemberben találták meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei. Kurszánnak szerencséje volt, hiszen amikor testvére műholdas adóját keresték, a csapat belenézett egy közelben lévő, már használaton kívüli, régi kútba, amiben egy egészségesnek látszó fiatal parlagi sas gubbasztott egy kiálló faágon.
Elképzelhető, hogy őt is azok dobták a kútba, akik a testvérét elpusztították. A kútból kimentett sas új születésnapja szeptember 5-ére esett, megmentői nevezték el Kurszánnak (ez a régi magyar férfinév eredetileg „keselyűt” jelent). A legyengült fiatal hím madarat a jászberényi Sasközpontba vitték: négy hónapig gondozták, mire visszanyerte az elengedéshez megfelelő állapotát.
A szerencsésebb folytatás reményében „Kurszánt” a szintén mentett „Hanssal” együtt engedték el, immáron jeladóval a hátán, 2018. január 16-án.
A műholdas nyomkövetőnek köszönhetően tudható, hogy Kurszán azóta bejárta a Kárpát-medencét. 2019 tavaszán megpihent és elfoglalt egy ősi sasterritóriumot a Vértesben, ahol egyedül maradt egy öreg tojó. Fészket foglaltak ugyan, de Kurszán akkor még csak kétéves volt (a nagy testű madárfajok három-öt év alatt érik el az ivarérettséget), valószínűleg ezért nem volt költés. További barangolásai után 2020 tavaszán visszatért a vértesi territóriumba, de pár naponta rendszeresen ellátogatott egy 160 km-re levő osztrák területre is.
Végül Nyugat-Szlovákiában állapodott meg, ahol a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) is évek óta együttműködő Raptor Protection Slovakia szakemberei találták meg a fészkét, amit egy nála egy évvel idősebb tojóval épített. Itt a többi sashoz képest két héttel később kezdtek el költeni, de végül egy fiókát sikeresen felneveltek.
Így ünnepelte harmadik születésnapját „Kurszán”; a kalandos kezdés után remélhetően még sok évig élheti a sasok szokásos hétköznapjait, a kutatók számára is rengeteg értékes adatot szolgáltatva – írja a szerkesztőségünknek küldött beszámolójában Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
