Az ilyesmit nem lehet elfelejteni, már csak azért sem, mert Poul Schlüter, a Dán Királyság konzervatív párti miniszterelnöke úgy fogadta szerénységemet, a Magyar Hírlap különtudósítóját… (A nagy kaputól jobbra, a kapunak beillő ajtón léptem be…)

…de ne szaladjunk annyira előre! Észak-Európa különösen élhető országának bájos fővárosa, a nem túl nagy, ám derűt, erőt, barátságot, biztonságot, jólétet egyaránt sugárzó Koppenhágának közepébe voltam hivatalos éppen 33 évvel ezelőtt, egy szép tavaszi hétvégén. Már nem emlékszem, melyik szállodában landoltam előző este, reggel viszont a portás hölgy eligazított: tíz perc alatt beérek a Christiansborg-palotába, itt van a szomszédban: miniszterelnökség, a folketing (parlament) és a legfelső bíróság székhelye. És valóban. Melyik kapun menjek be? Végül úgy döntöttem, hogy miután minden nagy kapu mellett van egy kis kapu is, benyitok. Szemben lift, az emeleten megállt. Világos, széles folyosó, nem hosszú, a végén pult, mögötte pedig egy gyönyörű, tejcsoki bőrű, ifjú hölgy. Kérdi: Poulhoz jöttél, ugye? Igen – mondom. – Már vár! Ott, jobbra… Eltéveszthetetlen, mert csak egy ajtó van, tárva-nyitva, belülről vidám füttyszó. Kopogok. Válasz: „Bujj be!” És abban a pillanatban egy sisakos fej bújik elő az ajtó mögül. „Na, hogy áll?” – kérdi, aztán kézfogás, bemutatkozás, „ülj az íróasztal elé, úgy könnyebben fölveszem a telefont!” mondja a Dán Királyság miniszterelnöke, aztán elkezdődik az interjú. Aznap, 1987. április 10-én kellemes idő volt Koppenhágában…    

«Nagyon fontos, hogy az olyan kis, legfeljebb közepes nagyságú országok, mint Dánia és Magyarország, rendszeres politikai dialógust folytassanak a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről – hangsúlyozta Poul Schlüter, a Dán Királyság miniszterelnöke a Magyar Hírlap kiküldött munkatársának adott nyilatkozatában.

Schlüter kormányfő hétfőn érkezik hivatalos látogatásra hazánkba, Lázár Györgynek a Minisztertanács elnökének a meghívására. Első ízben látogat Magyarországra. Az 1929. április 3-án született dán politikus jogi egyetemet végzett, eredeti foglalkozása ügyvéd. Az 50-es évek elején lett a Konzervativ Néppárt ifjúsági szervezetének országos elnöke. Vezette pártja parlamenti csoportját, nem sokkal később pedig a Konzervatív Néppárt országos elnökévé választották. 1982-ben az addig ellenzékben működött polgári pártszövetség bejutott a végrehajtó hatalomba, Schlüter négypárti kisebbségi kabinetet alakított. Az 1984-i általános parlamenti választások megerősítették a kiskoalíciókat, őt pedig kormányfői tisztségében.

Még ugyanabban az esztendőben a dán miniszterelnököt (az öt északi ország viszonylatában) az év politikusává választották. Poul Schlüter a négypárti koalíciós kabinet legfőbb céljának tartja a dán gazdaság megszilárdítását.

Schlüter a Christiansborg-palotában a miniszterelnöki rezidencián fogadta a Magyar Hírlap munkatársát:

– Miniszterelnök úr, milyennek ítéli a Dán Királyság és a Magyar Népköztársaság politikai kapcsolatait? Hogyan illeszkednek a kelet-nyugati dialógusba, mennyit használhatnak az enyhülés ügyének?

– Kiválónak tartom az országaink közötti politikai kapcsolatokat, és nagy várakozással tekintek az önök miniszterelnökével való találkozás elé.

Hiszem és vallom, hogy a kis országoknak is megvan a maguk szerepe a nemzetközi politikai színtéren, és én a hétfőn kezdődő látogatásomat jó lehetőségnek tartom e szerep, erősítésére.

– Tekintettel Dánia szövetségesi elkötelezettségére, valamint az atomfegyverekkel kapcsolatos állásfoglalásra (Dánia sem békeidőben, sem háborúban nem engedi meg nukleáris eszközök jelenlétét az ország területén – a szerk.), miként látják Koppenhágából a nemzetközi, még közelebbről az európai leszerelési kérdéseket?

– Mi sem természetesebb: nagy érdeklődéssel követjük a szovjet–amerikai fegyverzet-ellenőrzési tárgyalások menetét, fejleményeit. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ezek a megbeszélések a nukleáris fegyverzetek lényeges csökkentését eredményező, kiegyensúlyozott és ellenőrizhető megállapodáshoz vezessenek. Különleges érdekük fűződik az európai országoknak a közepes hatótávolságú nukleáris rakétákról szóló megállapodáshoz. Ezért bátorítónak tartom, hogy a tárgyalások menetében új momentum keletkezett, ami remélhetőleg különmegállapodást eredményez a közepes hatótávolságú nukleáris rakétákról – a reykjavíki találkozó szellemében, arra épülve. Ugyanakkor megállapodást kell elérni a rövid hatótávolságú rakéták általános korlátozásáról is. Meg kell akadályozni, hogy a nagy hatótávolságú rakéták csökkentése mellett helyükre más fegyverek kerüljenek. A korlátozásokkal meg kell alapozni a további fegyverzetcsökkentéseket a térségben.

– Az északi országok külügyminiszterei reykjavíki ülésükön bejelentették: bizottságot alakítottak az érdekelt államok külügyminisztériumai politikai főigazgatóinak a részvételével. Előbbre viszi-e, miniszterelnök úr szerint az északi atomfegyvermentes övezet ügyét ez a magas szintű bizottság?

– Nagyon jó, hogy az északi országok megállapodtak egy olyan bizottság létrehozásáról, amelynek feladata: megvizsgálni az atomfegyvermentes övezet létrehozásának a feltételeit az északi térségben. Ez egyúttal részét képezné azoknak a törekvéseknek, hogy csökkenjen a feszültség és a további fegyverkezés Európában. A probléma persze rendkívül bonyolult, annál is inkább, mivel az öt északi ország biztonsági politikája és földrajzi elhelyezkedése más és más, ezenkívül a térség egy erős nukleáris szuperhatalommal határos. E kérdésnek különösen nagy hatása lehet a régióhoz tartozó országok biztonsága szempontjából: a térség egészére éppúgy, mint kelet–nyugati viszonylatban.

Nem kisebb súlyt kell helyezni az utóbbi megfontolásra, miután a regionális északi lépés az általános kelet–nyugati viszonyra is hatással lehet. Csekély haszna lenne egy külön északi lépésnek akkor, ha az általános stabilitás csökkenésével járna és az öt környező világban a bizonytalanság érzésének a növekedéséhez vezetne.

– Miként ítéli meg, miniszterelnök úr a kis és közepes államok feladatait, szerepét a nemzetközi színtéren, mindenekelőtt a földrész politikai arculatának a formálásában? Mit tehet konkrétan Dánia, illetve Magyarország azért, hogy még szorosabbá váljanak a politikai, gazdasági, tudományos és emberi kapcsolatok?

– Dánia és Magyarország kis, illetve közepes nagyságú ország, eltérő politikai elkötelezettséggel és gazdasági berendezkedéssel. Túloznék, ha azt mondanám, hogy mi vagyunk azok, akiknek szava döntő a nemzetközi kérdésekben. Másrészt egész sor olyan helyzet elképzelhető, amelyben bennünket nem vádolhatnak azzal, hogy csupán a saját érdekeinket tartjuk szem előtt. Igenis, vannak esetek és helyzetek, amikor a mi tanácsainknak, szavunknak súlya van. Meggyőződésem; nagyon fontos, hogy az olyan országok, mint a mieink, rendszeres politikai párbeszédet folytassanak.

– Milyen esélyt lát, Schlüter úr, az európai gazdasági együttműködés szélesítésében, a kelet–nyugati munkamegosztásban most, amikor egyre több jel utal a gazdasági kettéosztottság markánsabbá válására?

– Azt hiszem, rendkívül fontos, hogy fejlődjék a gazdasági együtt munkálkodás Kelet- és Nyugat-Európa között, mivel az feltétele a további politikai megértésnek is. Így nagy örömmel szemlélem, hogy a KGST és az EGK egész sor tárgyalást folytat. A legutóbbira csak három héttel ezelőtt került sor, a hivatalos kapcsolatok felvételéről volt ott szó.

Biztos vagyok abban, hogy az ilyen együttműködés mindkét fél javára válik, és Európa gazdasági fejlődését szolgálja.

– Miniszterelnök úr, ön előtt is ismeretes, hogy jó ideje elmélyült tárgyalások folynak Magyarország és a Közös Piac között. Lát-e esélyt a Magyar Népköztársaság és az EGK közötti együttműködési megállapodás megkötésére?

– Aktívan támogatjuk a Magyarország és a Közös Piac közötti együttműködésről szóló megállapodás elérését célzó erőfeszítéseket – szögezte le a dán kormányfő. – A két gazdasági csoportosulás országai közötti kapcsolatok normalizálása az európai politikai és gazdasági folyamatok fontos eleme. Ezekben a hónapokban az EGK-országok tárgyalási mandátumot fogalmaznak meg a közös piaci bizottság számára.

Én személy szerint remélem, hogy megállapodtunk e mandátumról, és folyamatosan előbbre léphetünk az igazi megállapodások felé a Magyar Népköztársasággal.

– Bizton állíthatom, hogy olvasóinkat Dánia belső helyzete is érdekli. Mi most az ön által vezetett kormány legfőbb belpolitikai feladata?

– Legelőször is a deficites külkereskedelmi mérlegünk javítása. Fontos eredménynek tartjuk, hogy tavaly eredményesen dolgozott a kormányunk: megteremtettük a költségvetés egyensúlyát, számottevően csökkentettük a munkanélküliséget.

– Miniszterelnök úr balján, az íróasztala mellett személyi számítógép áll. Mire használja?

– Ez az én jobbkezem, az adatbankom. Lényegében az engemet érdeklő minden információval szolgál a gép memóriája, amelynek központi egysége a legnagyobb dán kereskedelmi bankszervezetnél, illetve a Politiken című újságnál működik.

– És mi ellen szolgál védelmül az a fehér sisak az ajtó melletti kis asztalon?

– A sisak egy új kampányunk főszereplője. Kerékpáros nemzet lévén, elsősorban a fiataloknak, gyerekeknek ajánljuk, hogy használjanak bukósisakot biciklizés közben. Túl sok ugyanis a gyermekbaleset, a halálos is.

– Ön is kerékpározik, miniszterelnök úr?

– Igen, hetente háromszor ülök nyeregbe. Felveszem egyik régi melegítőmet, aztán gyerünk. Egykor atlétizáltam, futottam, ugrottam, síeltem.

– A cigaretta viszont nem használ az egészségének…

– Tudom jól, és a kávé sem, amiből ugyancsak sokat fogyasztok. Éppen ezért igyekszem sokat mozogni.

– És a családja is önnel tart?

– A feleségem, aki irodalom-művészettörténet szakos tanárnő, ugyancsak sokat mozog, úszik, tornázik. A gyerekek már kevésbé érnek rá.

– Schlüter úr, mit szólna hozzá, ha ezeket a magánjellegű kérdéseket és válaszokat is megírnám az interjúban?

– Örülnék neki.

– Miniszterelnök úr, köszönöm a beszélgetést.

Koppenhága, 1987. április 10.

Poul Schlüter ma már nyugdíjas; 92 esztendős, jó erőben, egészségben. Túl van néhány könyv megírásán. A biciklit jó ideje már nem koptatja…