Az interjúkkal, tudósításokkal zsúfolt újságírói hétköznapok között ünnepnek, igazi kikapcsolódásnak számítottak számomra hivatásom gyakorlásának kezdete óta a kisebb-nagyobb „kirándulások” más műfajok mindig is irigyelt territóriumaira. Egy-egy riport, portré, kis színes, glossza stb. megírása mindig élvezetet okozott, hiszen kiléphettem a mindennapoknak az olvasó számára nagyon fontos írások műfajilag szürke egyhangúságából, és a legtöbbször szerkesztői kívánságot, kérést is teljesítvén, elkalandoztam a hiteles bulvár színes mezejére. Amit például a maga idején nagy újdonságnak számított (ám meglehetősen rövid életű) Reform című hetilap is kínált a magyar sajtó számos tollforgatójának. Íme egy kis bulvár, megjelent a Reform 1996. március 5-i számában:
«Miután Marilyn Monroe, generációk szexbálványa befejezte földi létét, várt még rá egykét kaland… Csak erős idegzetűeknek!
Ismerős a név: Norma Jean Mortenson? Nem? És így: Marilyn Monroe? Ekként már a fél világ tudja, hogy kiről van szó. És ez a másik, bizonyos Alan Abbott? Ez már nem választott név, az illető saját, becsületes neve! Ne keresgéljünk az emlékezetünkben! Olyan titkok tudója viszont, mint ő, csak egy létezik. Soha senki – bizonnyal még Joe DiMaggio (őt sem kell ismerni, bézból-játékos volt, az isteni M. M. első férje) és Arthur Miller (őt viszont már kötelező ismerni, századunk legjelesebb amerikai drámaírója, mellesleg M. M. második férje), továbbá J. F. K., az Elnök és Bobby, azaz Robert Kennedy, az Elnök öccse és minisztere – sem állt soha olyan intim kapcsolatban az 1950-es évek szexszimbólumával, mint Alan Abbott.
Mr. Abbott az utolsó percig M. M.-mel volt. Abbott ugyanis Los Angeles-i temetkezési vállalkozó (igaz, ma már nyugdíjas, de még dolgozik napi pár órát), balzsamozó szakember. Most már bizonyára érthető az intim kapcsolatra utalás, amely bármennyire borzongató is, ám tény. De ne feledjük: a maga korában legalább olyan szép és szexis Nofretétét, Ehnaton fáraó gyönyörű és nagy hatalmú nejét is bebalzsamozták: akkor, a Krisztus előtti 14. században is mű ködtek „Mr. Abbott-ok”…
Norma /Marilyn beleszületett a film, a sztárok amerikai fővárosába – és a nyomorba. Még árvaházi kislány is volt, és talán akkor határozta el: mindenképpen föltornázza magát a csúcsra, a csillogó világba. Pompás teste, bájos pofija meghozta számára az első sikert: egy aktnaptár lapjain. Aztán jött a film, az első nagy szerep az Aszfaltdzsungel-ban, az igazán nagy alakítás a Niagarában, meg a többi, az M. M. tehetségét kibontakoztató csúcspont: Van, aki forrón szereti…
Még csak jövőre lenne 100 esztendős…Született 1926-ban, elhunyt 1962-ben… (a kép forrása: szinhaz.hu)
Volt, nem is kevés, aki forrón szerette (volna) az ünnepelt, a csúcsra jutott szépséges, kemény húsú, tökéletes alakú, az ártatlanságot és naivságot megtestesítő, melltartót (s állítólag bugyit) sem viselő Marilyn Monroe-t. A legmagasabb körökből valók hívták titkos randevúkra, házas politikusok lévén nem kockáztathatták karrierjüket még M. M.-ért sem. M. M. viszont volt annyira okos, hogy elment ezekre a pásztorórákra, és legföljebb csak piros kötésű naplójának vallott e légyottok hímjeiről. Ezt a könyvecskét kereste legelőször is a szövetségi nyomozóiroda, az FBI, de az is lehet, hogy a CIA embere, akit 1962. augusztus 5-e hajnalán küldtek Monroe villájába. A ház tulajdonosa akkor már halott volt, állítólag négy tucat altatót vett be, és mire – ugyancsak állítólag – Robert Kennedy a már haldokló színésznőt a Santa Monica-i kórházba vitte, az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Persze, az is lehet, hogy el sem vitte: sem ő, sem más, otthonában találtak a halottra. Az viszont tény: a boncoláskor gyomrában nem találtak sem tablettát, sem vizet. Csak a szívét megbénító mérget tudták kimutatni. Lehet, hogy injekció végzett vele? Lehet, hogy valaki idegen vagy éppen ismerős, „barát” – kilétét soha meg nem tudjuk már – döfte gyönyörű testébe a halált hozó tűt… Mr. Abbott nem ismert az imádott sztárra, amikor asztalára fektették, hogy „rendbe tegye”. M. M. ugyanis nem úgy halt meg, mint általában az emberek, hanyatt fekve. Neki az arcába, felsőtestébe szorult a megbénult szív által már nem pumpált vér. Sötétlila foltok éktelenkedtek a nem rég még alabástrom bőr alatt. Testét elcsúfították a boncoláskor ejtett metszések. „Híres kebleiből jó formán semmi sem maradt, valami betétfélét adtak be a rokonok, de az elveszett a Pucci-modell ruhája alatt. így nem lehetett fölravatalozni…” A balzsamozás végeztével Abbott meg a preparátor barkácsolt domborulatokat – vattából. A halottfodrász és temetőkozmetikus is kitűnő munkát végzett.
Abbott tucatnyi hírességet készített föl utolsó útjára. A felejthetetlen hangú Mario Lanzát, Bing Crosbyt, a filmtörténet nagyjait: Gary Coopert, Clark Gable-t, Natalie Woodot. A legemlékezetesebb azonban M. M. maradt számára. A világhírű magyar operaénekesnő, Alpár Gitta közelében találtak Monroe számára helyet a westwoodi temető falában. Zarándokhellyé lett ez a pár négyzetméter az évtizedek során. M. M. vázájában mindig friss virág díszlik.
A balzsamozó temetési vállalkozó, Abbott jellegzetesen amerikai titkot árult el a Spiegel Spezial tudósítójának Marilyn temetőfalbéli „felső szomszédjáról”, Freddie-ről. A dúsgazdag férfiról még a felesége is tudta, hogy majd megőrült Hollywood szexistennőjéért. Amikor már lezajlott a búcsúztatási szertartás, az özvegy bizalmas kéréssel fordult a gyászhuszárhoz: „Fordítsa meg az uramat.”
Hasra kellett fektetni a halottat a koporsóban, hogy legalább múló porában lehessen szemtől szemben azzal, akiért utolsó éveiben annyira odavolt…»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
