Az újságíró sem akkurátus. Azaz: bár igyekszik pontos és hiteles lenni (elvégre ez is a hivatásának egyik alapvető követelménye), ám ami a saját archívumát illeti, időnként nem ügyel az olyan részletekre, hogy hol és pontosan mikor jelent meg a csak kézirat-másolatban fönnmaradt egyik-másik írása. Így jártam azzal a „Cirkusz és hercegnő” cíművel, amiről csak annyit sikerült kiderítenem, hogy 21. század első hónapjaiban keletkezett, arra viszont már nem emlékszem, hol jelent meg… (A nyitó képen: az ifjú Stéphanie hercegnő és édesanyja, az egykori Grace Kelly karjában. Kép: www.express.co.uk)
…Főszereplője Stéphanie Marie Elisabeth Grimaldi, más néven: Monacói Stéphanie hercegnő (*1965. február 1.), a monacói hercegi pár, Gracia Patricia és III. Rainier monacói herceg harmadik és legfiatalabb gyermeke. Ő volt az, aki édesanyja, Gracia Patricia hercegné, előző nevén Grace Kelly világhírű filmszínésznő halálos autóbalesetet szenvedett. Stéphanie hercegnő viszont a súlyos sérülések ellenére életben maradt. Meglehetősen változatos pályát járt be: divattervezést kezdett tanulni, hogy asszisztensi állást kapjon a Diornál. Aztán popénekesnői karrierre is törekedett, mígnem 1986 végén az „Irresistible” (Ellenállhatatlan) című kislemezével az európai slágerlista élére tört. Nem sokkal később kávézót és farmerboltot nyitott Monacóban, majd 1992-ben „összejött” a testőrével, Daniel Ducruet-vel, első két gyermeke, Louis és Pauline apjával, akivel összekelt, ám 1996 októberében elvált. Nem sokkal később, 1988-ban Stéphanie-nak megszületett a harmadik gyermeke, Camille, akinek apja az ugyancsak testőr Jean-Raymond Gottlieb.
És még nincs vége a romantikus szerelmi sztorinak: Monacói Stéphanie második házassága Adans Lopez Peres cirkuszművésszel 2003 szeptemberétől 2004 novemberéig tartott.
A hercegnőről tudható még, hogy cirkuszfesztiválok szervezése és az AIDS-betegek támogatása is a nevéhez fűződik. A franciaországi Carpentrasban megnyitotta a Maison de Vie-t, azaz az Élet Házát, hogy az AIDS-betegeknek helyet adjon a gyógyulásra és az életük újjászervezésére… És most következzék az archívumomban minap föllelt írás, címe: Cirkusz és hercegnő.
«Kapóra jött Stéphanie monacói hercegnő legfrissebb (példányszám-növelő) szerelmi viszonya: ez alkalommal Franco Knie kokettál a szép fenséges asszonnyal a lesifotósok és a szivárványsajtó nagy boldogságára.
Monaco, a Földközi-tenger menti mini állam hajlott korú hercege, ismételten ráncolhatja homlokát: újabb cirkusz van odahaza. Alighogy túltette magát veje urológiai problémáin, most az örök rebellis kisebbik lánya, Stéphanie hercegnő zúdította újra a sajtót a Grimaldi-dinasztiára. Egy állatszelídítővel „ijesztgeti” apját, III. Rainier herceget, az Azúr-parti országocska államfőjét. Könnyen lehet ugyanis, hogy a Knie cirkusz fess direktora, a porond császára lesz a leendő veje. A 36. esztendejébe lépett hercegnő kiválasztottja ugyanis egy régi svájci cirkuszdinasztia ifjú sarja. A Grimaldi-botrányokat ismerők akár föl is lélegezhetnek: ez alkalommal ugyanis egy nagyon tisztességes foglalkozást, mi több, hivatást űző, bátor és józan férfiú fogja/fogná Stéphanie kezét. Akár mesés házasság is lehetne a liezonból, ha a sikeres állatidomár nem lenne már nős.
Ami az egyiknek netán gond, a másiknak öröm. Svájc hírességeit ugyanis az alpesi köztársaság határain kívül alig-alig ismerik, ekként most a mediterrán hercegnő révén egy kis előkelőség költözhetne a meglehetősen konzervatív közéletbe. Egy gyönyörű nő és egy bátor férfi (talán) házassága révén két mini adóparadicsom léphetne szövetségre egymással – a republikánus Európai Unióval szemben! És milyen jót tesz ez a kapcsolat a svájci polgárok józansága révén téma- és botrányhiánnyal küszködő helyi bulvársajtónak is! Van végre mit körül járni, mutatni-bizonyítani a jólértesültséget, még akkor is, ha csupán féligazságok látnak napvilágot. Mindazonáltal már széles körben hangoztatott vélemény, hogy egy svájci férfiú, még ha cirkuszigazgató is, még mindig komolyabb kötelék Stéphanie számára, mint az eddigiek. Svájc pedig megvédi majd a hercegnőt, mert kötelességének tartja, ráadásul a svájciak körében népszerű is a Grimaldi lány.
A háromgyermekes anya. Legkisebb lányát, Camille Marie Kellyt 1998. július 17-én szülte; akkor az uralkodóház nem nevezte meg az apát. Sajtóértesülések szerint Stéphanie egy idő óta bensőséges kapcsolatot ápolt testőrével, Jean Raymond Gottliebbel, miután elvált az előző testőrétől, Daniel Ducruet-től, két, nagyobb gyermeke apjától. (Ducruet egyébként még a harmadik szülés előtt tagadta, hogy ő lenne Camille Marie Kelly apukája.)
A Côte d’Azur-i uralkodóház „lázadó lánya” évek óta az érdeklődés középpontjában áll számos valódi vagy költött szerelmi kalandja okán. Már fotómodellként a lapok címoldalát ékesítette kihívó fürdőruha-költeményeivel, meg azzal, hogy közzé tették: első szerelme Paul Belmondo, a nagy Belmondo fia. Aztán az apjával rúgta össze a port, amiért Rainier herceg akarata ellenére férjhez ment 1995. július 1-jén Ducruet-hez. A házasság 15 hónap után fölbomlott, miután a lesifotósok kitűnő képeket készítettek az egykori testőrről, amint éppen a kéz a kézben után más a másban alakzatban örökítették meg egy belga táncosnővel. A közös gyerekeket, Louist (8) és Pauline-t (7) Stéphanie azóta egyedül neveli – a harmadik picivel együtt.
A hercegnő és a svájciak felhőtlen kapcsolatát bizonyítja, hogy nagyon is vigyáznak Stéphanie-ra, óvják a magánéletét. Nemrég egy rámenős fotós kiszagolta, hogy hol tartózkodik (Francia-Svájcnak abban a falujában, ahol a mesés vagyont örökölt Onassis lány is), és éppen fényképezni akart, amikor megjelent a kéklámpás rendőrjárőr-autó. A hatóság emberei egyetlen felszólító mondattal tanácsolták el a lesifotóst: „Húzzon el, de fénysebességgel!” (A zsarukat egy éber helybéli értesítette.)
Grimaldiék egyébként nagyon kényesek a magánéletükre: perek sokaságát indították és nyerték meg, ha úgy gondolták, hogy a sajtó túlságosan mélyen vájkál a dolgaikban. A legnagyobb példányszámú német, olasz, francia magazinok kisebb vagyonokat fizettek a titokban készített felvételekért és közlésükért, valamint a nem kívánatos kísérőszövegekért, végül pedig fájdalomdíjak fejében. A Grimaldiak rátartiak, immár 800 esztendeje, Monaco szikláinak a megszerzése óta azok. Ráadásul nagyon jó ügyvédjük van (hercegi jogász, a neve is az: Prinz), aki mindig elintézi, hogy a helyreigazítások a lapok lehető legjobb fertályán jelenjenek meg.
A monacói hercegnő legfrissebb szerelmi ügyét a Blick szimatolta ki, a legnagyobb példányszámú svájci napilap értesülései terjedtek el az alpesi köztársaságban és a nemzetközi sajtóban egyaránt. A Stéphanie-t jóformán hermetikusan védő testőröknek meg az ügyes titkolózásnak köszönhetően nem sok falat marad(t) a paparazziknak és a szenzációéhes riportereknek, legföljebb annyi, hogy megszellőztessék: a világhírű svájci cirkusz állítólag anyagi gondokkal küszködik, jócskán eladósodott.
Friss képet viszont nemigen tudott egyik lap sem produkálni az állatidomár és kékvérű kedvese együttlétéről. Ehelyett Franco Knieről jelentek meg címlapfotók egyedül meg a feleségével, az elefántjai társaságában, továbbá autista fiúkról, Anthonyról. A lesifotósokat pedig eközben tetemes költségekbe verték azzal, hogy fölültek a szóbeszédnek: a hercegnő Mauritius szigetén tölti gyermekeivel a tavaszi iskolai szünetet… A valóságban a zürich–nizzai repülőn ült, rövid időre hazaugrott, majd visszatért Svájcba, kijátszva a fényképészeket, akik nem is sejtették, hogy a legkönnyebben a Knie cirkusz páholyában kaphatnák lencsevégre, miközben Pauline, a középső kislány éppen egy elefántbébit parancsnokol a porondon.
Stílszerűen (Knie=térd) térdre is ereszkedett az ormányos a kormányos, a gyermek hercegnő előtt, elvégre kijár a hódolat egy ilyen bájos kislánynak és világszép édesanyjának is, akinek viszont legföljebb Franco mondja mostanában: „térdet s fejet neki hajték”.
(A fenti íráshoz forrásként – az azóta rég megszűnt – Facts magazin 2001/11. számát és saját archívumomat használtam.)