Somogyi Ferenc végigjárta a teljes szakmai „szamárlétrát”: a külügyminisztériumban és külszolgálatokon beosztott diplomataként, főosztály-vezetőként, államtitkárként, 2004–06 között külügyminiszterként, majd washingtoni nagykövetként dolgozott. Tevékenysége egybeesett a rendszerváltozás időszakával is, amely földrengésszerű módon alakította újra hazánk nemzetközi kapcsolatait. (A nyitó kép Somogyi Ferenc párizsi külügyminiszteri látogatásán, a magyar nagykövetségen készült; a szerző archívumából.)
A külügyminisztériumban az 1980-as évek végén bontakozott ki egy olyan informális gondolkodási folyamat, amely szerint ezentúl a magyar külpolitika középpontjában nem a Varsói Szerződés fog állni. Ennek egyik kezdeményezője Somogyi Ferenc volt. Államtitkárként érdemben vett részt a szovjet csapatok kivonulásával, a szomszédainkkal létrehozandó alapszerződésekkel, a NATO-val való kapcsolatfelvételünkkel összefüggő tárgyalásokon. Külügyminiszterként vezette intézményét európai uniós tagságunk első éveiben, és a NATO-val megindult csatlakozási megbeszéléseken. Somogyi Ferenc tehát szakmailag rendkívül mozgalmas időszak tevékeny résztvevője volt.
Aki vele dolgozott, személyiségében nagy tapasztalatokkal rendelkező, korrekt, segítőkész, mindenfajta nagyzástól, teátrális megnyilvánulásoktól magától távol tartó kollégát ismerhetett meg. Szerény, mosolygós és egyúttal igen jó humorérzékkel megáldott ember volt. Ismerőseik, barátaik nehezen tudtak megbirkózni azzal a gondolattal, hogy pár éve olyan betegség támadta meg, melyből nem volt kilábalás. Nagyon nehéz volt tudomásul venni, hogy a betegség egyre inkább eluralkodott rajta; tegnap, március 30-án, 76 évesen örökre itt hagyott bennünket, családját, barátait, külügyes kollégáit.
Drága Feri, mozgalmas, szakmailag gazdag életet hagytál magad mögött! Nyugodj békében! Emlékezni fogunk Rád!
