Európai Parlament: nem történt populista forradalom

A populisták szép számú szavazatot nyertek, de elvesztették a kezdeményezést – állapítja meg az európai parlamenti választások eredményének fényében az EUObserver című brüsszeli uniós hírportálon megjelent véleménycikkében Tomi Huhtanen, az Európai Néppárt hivatalos elemző műhelyének, a Wilfried Martens Központnak az ügyvezető igazgatója, tehát olyasvalaki, aki garantáltan a jobbközép irányzatú pártcsalád főáramlatának a mindenkori véleményét közvetíti.

Nem ment végbe az a populista forradalom, amit néhányan jósoltak – írja Huhtanen. Szerinte az egyes populista pártok választási eredményeiben főként az mutatkozik meg, hogy miként alakult az elmúlt hónapokban a népszerűségük a saját országukban – és nem az, hogy milyen az Európa-képük. Néhány EU-országban most a legnagyobb pártok közé tartoznak ugyan, de az Európai Parlamentben együttesen sincs meg a határozathozatalok blokkolásához elegendő szavazatuk, ráadásul nem is lesznek képesek egyetlen zászló alatt tömörülni. Ennél is fontosabb – folytatja a Martens-központ vezetője –, hogy immár nincs a kezükben a kezdeményezés. Az, hogy becsméreljék az uniót, immár nem tartozik a húzótémák közé, ehelyett olyasmiket vesznek elő, mint az úgynevezett identitáspolitika, illetve a bevándorlás. Ennek egyszerű az oka: visszaütött a briteknél tapasztalt, végeláthatatlan Brexit-káosz, és az unió lakosságának csupán a nyolc százaléka gondolja azt, hogy nem vesztenénk semmit, ha összeomlana az EU. Azok a kemény realitások, amik a Csatorna túlpartján most kiütköznek, megváltoztatták a vitákat szerte a kontinensen, az európaiak egyszerűen nem akarják otthagyni az EU-t. Az unió támogatottságát számottevően megnövelte a britek kilépési folyamatának az alakulása. Ennek eredményeként kénytelenek az euroszkeptikus populista pártok – amelyek eddig vehemensen ragaszkodtak az EU-val való erőszakos szakításhoz – változtatni a hangnemen. Most inkább fékeket helyeznének el az integráción, és arra összpontosítanak, hogy hol tehetnek szert hozzáadott értékre a tagállamok. Marine le Pen az EU radikális reformjára szólít fel, Matteo Salvini a józan ész Európáját szorgalmazza. Ezzel hallgatólagosan elismerik, hogy az unió igenis hozzáadott értéket jelent – írja Tomi Huhtanen. A néppári elemző kitér arra is: a populista pártok egyik reménye ahhoz fűződött, hogy az európai választások egyetlen, kizárólagos kérdéseként tüntethetik fel a bevándorlást, és minden más témát félresöpörhetnek. Ez a stratégia nem, illetve csak korlátozottan bizonyult működőképesnek – állapítja meg. 

A The New York Times reménykeltő és aggasztó elemeket egyaránt talál az európai választások tanulságai közt. Szerkesztőségi kommentárjában a tekintélyes világlap elégedetten állapítja meg, hogy a szélsőjobboldali populisták a vártnál valamivel gyengébben szerepeltek, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a fősodorbeli nagy pártoktól – a jobbközéptől és a balközéptől – sokan eltávolodtak. Az Európai Unió támogatói vagy a liberálisokhoz, vagy a zöldekhez pártoltak át, a jobboldaliak egy része pedig elment még inkább jobbra, vagyis erősödött Európában a polarizáció. A The New York Times szerint a hagyományos pártokkal való elégedetlenség miatt ez a mostani EP-választás egyfajta népszavazással ért fel – arról a kérdésről, hogy mi legyen az unióval, miként vélekednek az emberek a populista nacionalizmusról, illetve a főáramlat pártjairól. Pezsgőbontásra nincs ok, de az 50 százalékot meghaladó részvétel azt mutatja, hogy még érdekli Európa az európaiakat, az eredmények alapján pedig továbbra is Európa-párti erők dominálnak az Európai Parlamentben.  Az egyes országok között éles eltérések mutatkoznak, így például azokban az országokban, ahol már így is nyeregben vannak – tehát Lengyelországban, Magyarországon és Olaszországban –, ezúttal is jól szerepeltek a populisták.

Tegnap este az EU-tagországok első számú irányítói Brüsszelben már meg is tartották az első megbeszélést arról, hogy kikkel töltsék be az uniós kulcspozíciókat az EP-választási eredményeket figyelembe véve. Azzal bízták meg Donald Tuskot, a tagállami csúcsvezetők testületének az elnökét, hogy június végéig tegyen javaslatot az Európai Bizottság – vagyis a végrehajtó testület – új vezetőjének, Jean-Claude Juncker utódjának a személyére. A lapok megírják, hogy Angela Merkel német kancellár továbbra is az Európai Néppárt jelöltje, a bajor Manfred Weber mellett áll ki, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök azonban ellenzi, hogy a tagállami vezetők mérlegelési jog nélkül csak a pártcsaládok csúcsjelöltjei közül legyenek kénytelenek választani. A hamburgi Die Welt azt írja, hogy növekednek a dán liberális Margrethe Vestager esélyei a poszt elnyerésére, miután őt a liberális pártcsalád és a dán kormányfő mellett most már a zöldek is támogatják, és a néppárti-szociáldemokrata pártcsaládkettősnek immár nincs abszolút többsége az új összetételű parlamentben, hanem rászorul a liberálisok, illetve a zöldek támogatására.