Meg volt némi siegheilezés is kedden a magyar portugál meccsen. Igaz, a mainstream sajtó nem adott róla hírt, de a Nemzeti Sport videóján jól hallatszik a rossz emlékeket idéző szöveg, meg látszik is a náci karlendítés. A portugál világsztár lebuzizásáról a news24 számolt be. „Cristiano, homoszekszuál” – hörögte a horda és nagyon büszkék voltak magukra. A magyarok egy csoportja megint megmutatta magát a világnak. (A nyitó kép forrása: https://victor-mochere.com)

Értem én az indulatot, nem lehet nem érteni. Cserben hagyott, lesajnált, kétségbeesett emberek masíroztak a Puskás Aréna felé, majd ültek fel a lelátóra. Mitől lett volna jó kedvük? Bármekkora volt is a parasztvakítás, semmi jóra nem számíthattak a meccsen. Ezt még, persze, elviselték volna valahogy, hozzászokhattak a múlt évtizedekben, de ami ennél is rosszabb, a mérkőzés után sem várta őket semmi jó.

A budapesti utcán vonuló, majd a mérkőzésen vállalhatatlanul viselkedő, a valóságból egy rövid időre kiszakadó honfitársainknak a meccs után haza kellett térniük a létező Magyarországra. Egy olyan országba, ahol a feneketlen bendőjű Nemzeti Együttműködés Rendszere tombol. Orbán és társai egy ideje – és még egy ideig – azt tesznek az országgal, amit akarnak. Ha úgy tartják jónak, lopnak, ha ahhoz van kedvük, hazudnak.

Mikor, mire van gusztusuk az uraknak.

Mitől ne lett volna feszült az a sok ezer magyar, aki a világ egyik legjobb futballistáját buzizta. Érthető az indulat, mentség nincs ugyan rá, magyarázat annál inkább.

Magyarország ma olyan hely, ahol nem csak úgy lehet szegény az ember, ha nincs munkája, és nem jut fedél a feje fölé. Magyarországon ma úgy is lehet szegénynek lenni, ha az ember dolgozik, ám mégsem tud kijönni a pénzéből. Nem jut el moziba, színházba, nem tud a gyerekének rendes ruhát venni, nem tudja olyan iskolába íratni, ahol használható, versenyképes ismeretekre tanítják.

Miért ne lettek volna feszültek a portugál válogatott elleni meccsre látogató emberek, amikor a hazai kórházakban könnyebb meghalni, mint meggyógyulni. Amikor a hatalom fura urai szétlopják az országot, helikopterrel járnak lakodalomba, luxusjachton orgiáznak, bagóért adják el a Várban a lakásokat a csókosoknak, kiárusítják Magyarországot a Kínai Népköztársaságnak, törvényileg mossák össze a melegeket a pedofilokkal.

Értem én az indulatot, nem lehet nem érteni. Hatékonyabb lenne persze, ha ezek az elkeseredett magyarok nemcsak a portugál meccs előtt, hanem más alkalmakkor is, és persze más jelszavakkal vonulnának. Nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban és falvakban, és nem néhány ezren lennének, hanem sokszor ennyien.

Ameddig ez van/lesz, addig marad a reménytelenség és a kilátástalanság. A megmásított múlt, az elhazudott jelen, az ellopott jövő. Mindez magyarra fordítva: Cristiano homoszekszuál. Még szerencse, hogy a szólás szabadsága a futballmeccseken megmaradt. Lehet buzizni Ronaldót, siegheilezni, akinek ehhez van gusztusa.

Mindent lehet, mert a hatalom tudja, hogy ettől nem változik semmi. Sem a focink, sem az életünk nem lesz jobb.