Orbán a sajtószabadság gyilkosa Magyarországon, de bűnrészesei bőven vannak – elég sokan az úgynevezett újságírók között. Úgynevezett, mert nem azok valójában, hanem szolgalelkű agitproposok.

Mint tudjuk, Orbán zsebdiktátornak papírja van arról, hogy ő a sajtószabadság esküdt ellensége. Ez még akkor is így van, ha foltokban valami maradt még a sajtószabadságból és akkor is, ha egy újságosnál nagy nehezen össze tud kapirgálni hat lapot, amely között valóban akad még olyan, amelyik tőle független, és ez nem ugyanaz, mint, hogy ellenséges – ahogy zsebdiktátor úr fogalmazni méltóztatott. Ráadásul, nem is 12, amennyit ígért Londonban, amikor megkérdezték tőle, hol a sajtószabadság. És most csak halkan említsük meg, hogy miként illantak el a Klubrádió frekvenciái, miközben a kormány akaratából és propagandaszándékából működő izék egyre másra nyerik el őket.

Általában persze ingyen, hogy több pénz maradjon Mészáros Lőrincre.

Orbán a sajtószabadság gyilkosa Magyarországon, de bűnrészesei bőven vannak, elég sokan az úgynevezett újságírók között. Úgynevezett, mert nem azok valójában, hanem szolgalelkű agitproposok.

A rendszerváltás előtt, 1988-ban az újságírás a 8. legmegbecsültebb foglalkozásnak számított Magyarországon, ám ez 2016-ra a 75. helyre zuhant, és minden valószínűség szerint – s nem is ok nélkül – mostanra mélyebbre jutott. 1988-ban még elképzelhető volt, hogy az újságíróknak fontos a szerepük a hatalmi viszonyok megfelelő alakításában, a hatalom ellenőrzésében, az igazság közzétételében, mára azonban a kormánypárti médiában foglalkoztatottak serege – látszólag kivétel nélkül – kiszolgálja a legdurvább kormánypárti megrendeléseket is az előre eltervezett médiakampányokban, lejáratásokban, karaktergyilkosságokban. Ők is ott lehetnek Orbán mellett a listán.

Miközben az 1980-as évektől mindenképpen érezhetővé vált, hogy a sajtó mind szabadabb – még ha a teljes szabadságtól nagyon messze járt is. A pártirányítás így-úgy működött ugyan, maradt sok tabutéma, mégis egyre több független gondolat jelenhetett meg az első nyilvánosságban is.

Bár akadnak olyan jellegzetes írások, amelyek politikai instrukciókra nyilvánvaló hazugságot tartalmaztak (Demszky Gábor megveri a rendőröket az Esti Hírlapban vagy Szabó László egyik-másik írása a Népszabadságban), a sajtót egyre kevésbé lehetett rávenni a hazugságra.

A cenzúra bizonyos témákat szigorúan tiltott, másokat korlátozni próbált, ám az első nyilvánosság újságíróinak utasításra egyre kevésbé kellett hazudniuk, propagandaszövegeket közölniük – még ha az első nyilvánosságban nagyok voltak is a különbségek az egyes szerkesztőségek között. A közvélemény egyre inkább azokat tekintette pozitív példának, akik igyekeztek kimondani a valóságot, kijátszani a hatalmat – mint a Magyar Rádió 168 óra és Bagoly című műsora vagy a Krónika, vagy a rég megszűnt Magyar Nemzet stb.

Ezzel szemben a Fidesz 2010-i hatalomra jutása után a féldiktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások, s egész újságíró-nemzedékek nőnek bele a szándékos hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva – és nyoma sincs annak, hogy tenni próbálnának ellene. Ez részben talán a foltokban megmaradt szabadság miatt van, hiszen az, akinek ezt nem veszi be a gyomra – és nem törődik az egzisztenciális érdekeivel –, talán talál még valami helyet a maradék független sajtóban.

Visszatért a régi kor. Aki bátor, pillanatokon belül a perifériára szorul. Nincs hirdetési piac, nincs pénz – csak állami kegyből juttatott apanázs. Az internet, a közösségi média kétségtelenül új lehetőséget hozott – de ott sem érdemes csodákra várni. S közben ott van azok serege, aki bárkiről bármilyen nyílt hazugságot leír és még csak nem is tesz úgy, mintha szégyellné.

Orbán zsebdiktátor egyszerhasználatos bűnsegédei.

Látszik, az intézményi feltételek mennyit számítanak. Vajon a formálódó ellenzéki szövetségnek van-e terve arra, mit lehet ezzel kezdeni? Miként lehet megerősíteni a független sajtót? Anélkül nem fog menni, különösen, ha ez a gyülevész had át akar majd állni, mert attól tényleg óvjon meg minket a sajtószabadság istene.