A Fidesz hosszú évek óta állami forrásokból propagandamédiává alakította a közszolgálati televíziót, a közszolgálati rádiót és a Magyar Távirati Irodát, amivel egyrészt tönkreteszi a teljes magyar nyilvánosságot, másrészt torzítja a versenyt, és ez az Európai Unióban kifogásolható.

A Mérték Médiaelemző Műhely, a Klubrádió és Jávor Benedek EP-képviselő 2016-ban azért fordult az Európai Bizottsághoz, hogy érvényt szerezzen az uniós törvényeknek, és ezzel megakadályozza a magyar médiapiacon a tiltott állami támogatást. A beadványukban bizonyították: úgy költ a hirdetésekre az állam, hogy nincs összefüggés az elköltött források, és az elérhető célközönség száma között. (Az uniós szabály előírja: amikor reklámra költ az állam, úgy kell viselkednie a piacon, mint ahogy azt a piaci szereplők teszik, vagyis törekednie kell arra, hogy hatékony legyen a kampány, tehát a legkevesebb pénzből a legtöbb embert érjen el.) Egy 2018-i beadványukban arra is rámutattak a kezdeményezők, hogy azzal is sérti a magyar kormány az uniós jogot, hogy követhetetlen a közszolgálat finanszírozása, hogy mire miért éppen annyit költenek, amennyit, márpedig az ellenőrizhetőség az Európai Unióban kötelezettség.

A beadvány szerkesztői 12 éve folyamatosan tárgyalnak az Európai Unióval, az EBESZ-szel, az ENSZ-szel, de csak annyi történik, hogy a helyzet súlyossága miatt minden érintett kifejezi az aggodalmát, de nem lépnek, nem hoznak döntést. Az Európai Unió szakértői azzal halogatják a határozathozatalt: a média nehéz ügy, nem nagyon van az uniónak mozgástere.

Ez azonban nem igaz.

Az unió nagyon részletesen szabályozza a közmédia finanszírozását, és az MTVA költései azoknak a szabályoknak nem felelnek meg. Úgy múlt el a beadványok benyújtása óta több, mint egy évtized, hogy mindig új kérdéseket tesznek fel az Európai Bizottság illetékesei, de aztán érdemben nem történik semmi.

Akár azt is mondhatta volna az elmúlt években már akárhányszor a Bizottság, hogy a beadvány nem jó. De nem mondta. Mondhatta volna, hogy büntetést szab ki a közmédiára, de nem tette. (Hasonló szabálytalanságokért korábban csaknem 40 esetben komoly büntetésekkel illették nyugat-európai országok állami médiaszervezeteit.) Negyven alkalommal kötelezték arra az egyes államokat, hogy szabályozzák újra a közmédia finanszírozását.

Mintha torkukon akadt volna a magyar médiamodell: se lenyelni, se kiköpni nem tudják.

Az Európai Uniónak kötelezettsége azonban, hogy lezárja a vizsgálatokat. Vagy azzal, hogy elutasítja a beadványt, vagy azzal, hogy szigorúbban ellenőrzi a közmédia szabályozását, és nem teszi lehetővé, hogy több, mint 100 ezer millió forintot úgy költsenek el a közmédiánál Magyarországon, hogy nem átlátható az elszámolás.

Dönthet úgy is az Európai Bizottság, hogy kimutatja, mennyi volt a túlfinanszírozás, vagy a nem átlátható módon elköltött pénz, és akkor annak visszafizetését írja elő. Illetve, a másik esetben, akár vissza is fizettetheti azt a pénzt, amit nem az uniós szabályok szerint költöttek el a kormányhoz közeli médiumokban. Mondhatja a Bizottság, azt is, hogy nem ütközik az uniós szabályokkal a klientúra finanszírozása.

Valamit azonban végre mondania kellene. Ezt sürgeti a Magyar Újságírók Országos Szövetsége!