A szabadúszó újságírók és elemzők nemzetközi fórumaként szolgáló Study Hall elnevezésű digitális közösség hírlevele közli Aditya Sharma indiai szerző tanulmányát a médiaszabadságot Európában érő támadásokról, és kitér a Klubrádió körülményeire is.
Az írás utal a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet sajtószabadság-indexére, amely nagy eltéréseket mutat az egyes EU-országok között. A 180 országot átfogó összehasonlítás 15 legjobbnak ítélt országa között kilenc uniós tagállam található, ám Lengyelország a 64., Magyarország a 92., Bulgária pedig a 112. a rangsorban. A sajtószabadság veszélyeztetésének különféle formái közül a cikk szerint leginkább Magyar- és Lengyelországra jellemző, hogy a végrehajtó hatalom kormánypárti médiaapparátusra igyekszik szert tenni, független médiaintézmények közvetlen vagy közvetett felvásárlásával és a kormányzati irányvonal melletti felsorakozásuk kikényszerítésével.
Arató András, a Klubrádió elnök-tulajdonosa a Study Hallnak adott nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a médiabefolyásolás fontos eszköze az állami hirdetések aránytalan elosztása. A tanulmány által idézett adatok szerint a kormánypárti TV2 például több mint kétharmaddal, miközben a független RTL Klub csak egy százalékkal részesül az ilyen pénzekből.
Arató az utolsó szóig hazugságnak minősítette a Klubrádió frekvenciájának elvételét indokló állításokat, amelyekkel a Fidesz által kinevezett Médiatanács élt. Hardy Mihály főszerkesztő ehhez hozzátette: a rádió elment a legmagasabb magyarországi bírói fórumig is, de ott sem járt eredménnyel, így a bíróság a Klubrádió érveinek érdemi vizsgálata nélkül elfogadta a Médiatanács állításait. A rádió most csak az interneten működik, de – mint Arató elmondta – a sugárzási engedély megvonása valójában növelte a hallgatóságot és az adományozó hajlandóságot is.
Egy nevének mellőzését kérő uniós tisztségviselő elmonda a Study Hallnak: megállapították, hogy a Klubrádió ellen hozott magyar médiaszabályozói döntés nem tartja tiszteletben az EU távközlési szabályait. Ez indok arra, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indítson Magyarország ellen. Közvetlenül a médiaszabadság megsértésére azonban nincsenek uniós szabályok, ami megnehezíti, hogy a brüsszeli végrehajtó testület minden egyes esetben fellépjen.
Arató nem derűlátó azt illetően, hogy a sajtószabadság előmozdítását célzó, újabb uniós szabályozási tervek jelentős közvetlen hatással járhatnak. „A választás nagyon közel van, és a kommunikáció túlnyomó többségét a Fidesz abszolút ellenőrzés alatt tartja” – idézi az elemzés a Klubrádió elnökét. A rádió az európai igazságszolgáltatási fórumokhoz is fordult ugyan, de – mint azt Hardy elmondta – e bíróságokon az ügyhátralék nagysága kevés reményt ad arra, hogy akár néhány éven belül megtörténjék a jogorvoslat.
Az alázatosság és a határozatlanság – motiválja azt bármi – tartósan sosem fizetődik ki a politikában. Ezt a gondolatot idézi Lendvai Pál az osztrák Der Standardban Bruno Kreisky azon beszédéből, amely egy héttel azután hangzott el, hogy a Varsói Szerződés csapatai lerohanták Csehszlovákiát. A néhai osztrák kancellár – akivel egyébként Lendvai személyes jó barátságban volt – az akkori szovjet vezetésű agresszió elleni kemény bécsi kiállást indokolta ezzel.
Lendvai szerint mindez a mai reagálásokra is érvényes, amikor az oroszok a független Ukrajnára támadtak rá. Orbán Viktor magyar miniszterelnök – Ausztriától eltérően – orosz szempontból kimondottan konstruktív álláspontra helyezkedett – írja a Der Standard veterán elemzője, és felidézi, hogy Ausztria már 1956-ban, a magyar felkelés leverésekor is megkapta Moszkvától a „hazug propagandista” és „az imperialista beszivárgás műveleti bázisa” vádat. Most az oroszok az ukrajnai helyzettel kapcsolatban egyoldalú, felháborító kijelentésekkel vádolják az osztrák vezetést, és azt állítják, hogy a „látszólag semleges Ausztria élén álló” Nehammer kancellár oroszellenes retorikára ragadtatta magát. Lendvai Pál szerint a Kremlből érkező támadás annak a jele, hogy Ausztria helyes hangot ütött meg, amikor Karl Nehammer azt mondta: „aki figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot, az a semlegességet is figyelmen kívül hagyja”.
Az elemző úgy látja: egyre világosabb, milyen hallatlan jelentősége volt a leleplező Ibiza-videó következményeinek. Képzeljük csak el – írja –, hogy anélkül most még mindig az orosz propagandát folytató Karin Kneissl lenne Ausztriában a külügyminiszter, és Sebastian Kurz a kancellár, aki az olyan erős embereket csodálja, mint Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor.
A NATO-hoz tartozás nem garancia a demokráciára – vonja le a következtetést a szerző. Hiszen – teszi hozzá – a semleges Ausztriában, ellentétben Magyarországgal, működik a jogállam, és a média pozícióra tekintet nélkül leleplezi a hatalommal való visszaélést és a korrupciót, miközben Orbán Magyarországa a NATO- és EU-tagság ellenére az orosz diktatúra autoriter partnere.
Orbán a Kreml trójai falova, Moszkva szekértolója az EU-ban és a NATO-ban
(Szerző: helyben.hu) Magyarázkodásra kényszerülnek Putyin európai barátai: Orbán, Le Pen, Salvini és a többiek, hiszen orosz pénzt fogadtak el, az elnök rajongóiként léptek fel, ám a háború miatt most elhatárolódnak. Igaz, egyesek csak félszívvel – írja földrészünk legrégibb, 1780 óta megjelenő napilapja, a Neue Zürcher Zeitung. Nevezettek eleve nagy megértéssel fogadták a csecsenföldi és grúziai hadműveleteket, a Krím megszállását, sőt nem egyszer csodálatukat fejezték ki a fejlemények láttán. A magyar kormányfő jóformán évente találkozott orosz kollégájával.
Orbán Viktort a bírálók a Kreml trójai falovának nevezik, és valóban ő volt Moszkva legbefolyásosabb szekértolója az EU-ban és a NATO-ban. Legutóbb egy hónapja járt az orosz fővárosban és ott arról beszélt, hogy békemissziót teljesít. Arra egy szót sem vesztegetett, hogy javában készülődött Ukrajna katonai bekerítése.
A jó viszony a közös ideológián, az erkölcsileg állítólag hanyatló Nyugat kritikáján és a kölcsönös előnyökön alapult. A magyar vezető becserkészésével Oroszország éket tudott verni mind az unión mint a katonai szövetségen belül. Budapest viszont képes volt felmutatni egy alternatív partnert a Brüsszellel zajló vitában. Ám az energetikában függőségbe került, mert a Gazprom hosszú távon szállít gázt, Paksot pedig orosz hitelből bővítik.
Orbán ezért csak vonakodva ítélte el az agressziót. Sokáig tartott, amíg háborúnak nevezte a háborút. Ha minden igaz, Magyarország volt az, amely az elején megfúrta, hogy a legnagyobb orosz bankokat zárják ki a nemzetközi fizetési rendszerből. Azóta már beállt a szankciók mögé, de nem enged át Ukrajnába tartó fegyvereket a területén. Ellenben a határ nyitva van a menekültek előtt.
A helyzet azért kényes a hatalom számára, mert jön a választás és az ellenzék keményen ostorozza Orbán Moszkva-barátságát. Ráadásul a magyarokban élénken él 1956- forradalma leverésének emléke. Viszont abból profitálhat a miniszterelnök, hogy válság esetén az emberek általában azt választják, amit már ismernek.
Az egyik lengyel határváros polgármestere a nyilvánosság előtt olvasta a szélsőjobbos olasz Liga vezérének fejére, hogy az mekkora barátja volt Putyinnak. Mivel Salvini 7 éve olyan trikóban jelent meg a Vörös téren, illetve egy évvel később EP-képviselőként ugyanilyenben díszelgett Strasbourgban, most, amikor felkereste Przemyslt, a helyi elöljáró a sajtótájékoztatón előkapott egy hasonló pólót, rajta az orosz elnök arcképével, továbbá a felirattal: Orosz hadsereg. Majd azt mondta: „Putyin az, akit az olasz politikus a barátjának nevez. Hát nézze, meg, mit művelt ez az ember, aki miatt naponta 50 ezren lépik át Ukrajna felől a határt!” – tudósít a Politico.Salvini, aki annak idején azt posztolta a közösségi hálón, hogy két Mattarellát, az akkori köztársasági elnököt cserélne egy fél Putyinra, most láthatólag kényelmetlenül érezte magát. Csak annyit nyögött ki, hogy segíteni jött a menekülteknek, a gyerekeknek, apáknak, anyáknak, majd odébb állt. A jelentés hozzáteszi, hogy az invázió óta a pártelnök már más hangot üt meg, elítélte az agressziót és közös választ sürget a szövetségesek részéről. Emellett virágcsokrot vitt a római ukrán nagykövetségre.
A magyar ellenzék tombol, mert holnap a fideszes kétharmad várhatóan simán megválasztja elnöknek Novák Katalint, mivel Orbán ily módon is igyekszik bebetonozni az uralmát arra az esetre, ha netán leváltanák április 3-án – tudósít az osztrák Kurier. A jelölt az ő szemszögéből ideális választásnak látszik, a hagyományos, konzervatív szerepfelfogást képviseli, lojális a Fideszhez, ugyanakkor kívülre progresszív képet sugároz.
A rivális Róna Péter egyik nagy hátránya, hogy a vitatott szocialista kormányfő, az Orbán fő ellenségének számító Gyurcsány tanácsadója volt. Külföldi megfigyelők ugyanakkor azt vetik a jelenlegi miniszterelnök szemére, hogy sorra rakja saját embereit kulcsfontosságú tisztségekbe a közigazgatásban, alapítványokban, hatalom közeli szervezetekben, illetve a politikában. Ezzel választási vereség esetére igyekszik átmenteni a hatalmát. A kinevezettek sokszor kétharmaddal nyerték el mandátumukat, így egy új kormány nem tudná leváltani őket, ha marad a jelenlegi alaptörvény.
A Financial Times írja: a brit kormányfő azt mondta a V4-ek vezetőinek Londonban, hogy Marshall-tervet kell kidolgozni Ukrajna újjáépítésére. Egy szemtanú szerint mind az öten azt hangsúlyozták, hogy fel lehet számolni a háborús károkat, bár az ezzel kapcsolatos ötletek még gyerekcipőben járnak.
Felvetődött a tegnapi tanácskozáson, hogy pénzforrás lehet, ha elkobozzák és értékesítik a szankciók alá eső orosz oligarchák londoni tulajdonát. Ez azonban csak jelképes lépés lenne, mert a befolyó összeg eltörpül amellett, amennyire szükség lenne. A megbeszélés egyébként jó hangulatú volt, Orbán és a többiek dicsérték Nagy-Britannia eddigi szerepét a válság megoldásában, ideértve Ukrajna felfegyverzését és az orosz olaj vásárlásának leállítását.
Ugyanakkor sok szó esett arról, hol tartana a szigetország, ha még mindig az EU tagja volna. A házigazda kifejtette, hogy a kilépés után országának kétoldalú alapon kell fejlesztenie kapcsolatait Európával, ezen belül a földrész középső és keleti részére összpontosít.
És még mindig Financial Times: a lap kommentárírója úgy ítéli meg, hogy a Nyugatnak nincs jó választása Ukrajna kapcsán. Újabb szankciókat kell elrendelnie, ez tönkre teheti az orosz gazdaságot, ám egyáltalán nem biztos, hogy Moszkva részéről új politikát vagy rendszert hoz magával. Az azonban nem kérdés, hogy a büntető intézkedések igen kemények. Oroszország nagyrészt kívül rekedt a nemzetközi fizetési rendszeren, külföldi valutatartalékainak bő feléhez nem fér hozzá.
A GDP várhatóan 8%-kal esik vissza, utána pedig hosszas gazdasági pangás valószínű. A következő lépés előreláthatólag az energiakivitel korlátozása, bár ezt a németek ellenzik. De azért az mégsem járja, hogy a putyini bűnök miatt megugrott gázárak segítenek finanszírozni a háborús bűncselekményeket.
Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, lásd Venezuelát, hogy nehéz megtörni egy autokrata rendszert, ha az kész a következményeket áthárítani a népre. Mondhatni erre, hogy Putyin nem mozgósította az oroszokat, nem is beszél háborúról. Eufémisztikusan „neonácik elleni különleges katonai műveleteket” emleget. Persze a hazugság könnyen összeomolhat.
Környezete azonban lojális hozzá, így a háború kimenetelétől és a szankcióktól függetlenül megtarthatja a hatalmat. Ugyanakkor a nyugati válasz erősen sújthatja az orosz átlagpolgárt és mindenekelőtt a feltörekvő középosztályt. Esetleg könnyű lesz meggyőzni ezeket a rétegeket, hogy minden bajukért a Nyugat a felelős. Főként, hogy Putyin kezében tartja az egész sajtót.
Ellenben nem lehet kizárni, hogy a súlyos következmények láttán az elnök még nagyobb rizikót is bevállal. Ideértve, hogy tömegpusztító fegyvereket vet be Ukrajna vagy nyugati célpontok ellen. Ily módon minden lehetséges módon támogatni kell Kijev harcát a túlélésért, leszámítva, hogy NATO vadászgépek beleavatkozzanak a viszályba. De tisztázni kell, hogy nem az orosz néppel van baj, még ha az nem bocsátja is meg a Nyugatnak a szenvedéseket. Igazából nincs jó opció, ám az ukránokat nem szabad magukra hagyni.
Macron járványügyi forgatókönyve bukkan fel az ukrán válság következményeinek rendezésére, miközben Európa olyan, mintha az Apokalipszis lovasai dúlnák fel: alig csillapodik a Pestis (Covid), nyakunkon a Háború, amely emberéleteket követel, otthonokat, gazdaságokat rombol le és tönkreteszi az érzést, hogy végre túl vagyunk a járvány miatt elrendelt korlátozásokon – írja a Bloomberg.
Mindenesetre az invázió hatása, hogy a tagállamokra nyomás nehezedik: tegyék félre ellentéteiket a védelem és az energia ügyében. De lehet, hogy még egyszer át kell lépniük a Rubicont, mint a ragály idején, amikor részben hitelfelvétel útján kalapoztak össze 750 000 millió dollárt a gazdasági bajok enyhítésére. Macron már egy ugyanilyen alaphoz keres támogatókat, a tervet valószínűleg a héten, a csütörtök-pénteki uniós csúcs után teszik közzé.
Efelé tereli a tagállamokat az is, hogy a szankciók rájuk is visszaütnek, és hogy az égbe szökik az olaj meg a gáz ára. Pénzügyi kapcsolatok szakadnak meg, összeomlik a kereskedelem, erősen fenyeget a stagfláció – mutat rá a Barclays egyik elemzése. A francia elnök viszont üti a vasat, mert az meleg. Hiszen további megtorló intézkedésekre lehet számítani, az meg még inkább sújtja a fogyasztókat, illetve a cégeket.
Ha nem orosz forrásból töltik fel a tározókat, az legalább 70 000 millió eurós többletkiadással jár. Négymillió ukrán menekült ellátása hozzávetőleg 30 000 millió dollárt visz el. Viszont a megállapodást megkönnyíti, hogy most nincs észak–déli, illetve kelet–nyugati ellentét. Mint emlékezetes, utóbbi a jogállami vitában jelent meg Magyar- és Lengyelország miatt. Ám sokkal fontosabb problémák vannak jelenleg terítéken.
Viszont nincs ingyen ebéd. Beütött az infláció, így nagyon valószínű, hogy szükség lesz új adókra, illetve a nyugdíjrendszer reformjára. Ha azonban sokáig marad a Pestis és a Háború, az jó alkalmat kínál, hogy új fegyvereket találjunk ki ellenük.
