Iványi Gábor lelkész egykor Orbán Viktor bizalmasa volt. Ma azokkal törődik, akikkel Magyarország kormánya nem akar – az ukrajnai menekültekkel is. Így vezeti fel a Die Zeit című német hetilap a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnevezésű, metodista hitvallású egyház vezetőjéről szóló, terjedelmes portréját.

A Die Zeit írása bemutatja az Oltalom Karitatív Egyesület tevékenységét, különös tekintettel a mostani ukrajnai menekülthullám miatt megkezdett segélyadomány-gyűjtésre és -elosztásra, -ellátásra. A menekültek megsegítését azért is tartja figyelemre méltónak a német újságíró, Christian Vooren, mert köztük ott vannak azok az Ukrajnában élő magyarok, akik köztudomásúlag Orbán-szavazók, és a választásokra kifejezetten azért szoktak átutazni Magyarországra, hogy a Fidesz mellé tegyék az ikszet.

Orbán áprilisban újra akarja választatni magát, és szüksége van ezekre a voksokra. Megmagyarázandó a saját politikai irányváltásait, azt mondja: a migránsokat feltartóztatjuk, a menekültek megkapnak minden segítséget. Iványi azonban, aki Orbán öt gyermeke közül kettőt saját maga keresztelt meg, már nem hisz miniszterelnökké lett volt barátjának, ahhoz túlságosan egyértelműek a róla szerzett tapasztalatai – olvasható a Die Zeit írásában. A szerző felidézi, hogy kettejük között már a kilencvenes években megjelentek a nézetkülönbségek, amikor az egykor liberális Orbán nemzeti konzervatív irányba fordult, és már nem tudott mit kezdeni a szegényekkel való gondoskodással, ami Iványit mindig is hajtotta. Útjaik elváltak, és azóta Iványi igyekezete arra irányul, hogy azokkal törődjön, akiket a kormány elhanyagol, így hajléktalanszállót működtet, Orbán pedig „cserében” nehezíti az ő és védencei életét. A helyszíni riport kitér arra, hogy azoknak, akik a nappalokat is a hajléktalanszállón töltik, ki kell venniük a részüket a takarításból vagy a konyhán segédkeznek.

Ezek az emberek – írja a Die Zeit – gyakorlatilag semmilyen segítséget sem kapnának, ha nem lennének olyan önkéntes szervezetek, mint az Iványi Gábor által vezetett intézmény. Az államtól alig érkezik hozzájárulás, és nemcsak ráhagyják az önkéntes segítőkre a rászorulókról való gondoskodást, hanem szándékosan nehezítik is a dolgukat. Az Orbán-kormány 2018-ban olyan törvényt hozott, amely kvázi büntetendővé teszi a hajléktalanságot. Iványi, aki akkor már évtizedek óta foglalkozott a hajléktalanokkal, ezt a döntést többször nyilvánosan bírálta, aminek nyomán a lelkész és a politikus viszálya tovább éleződött. Iványi elmondta a német újságírónak, hogy Orbán már akkor megváltozott, amikor bekapcsolódott a politikába. Talán – vélekedett – a szívében már akkor is ilyen volt, és elképzelhető, csupán arra állította be magát, hogy a liberális mozgalmakból profitáljon.

A lelkész portréjának megrajzolásakor a szerző kitér arra, hogy Iványit már 17 éves korában kicsapták az iskolából az államot bíráló dolgozata miatt, és majdnem elzárták előle a teológiai tanulmányok folytatását is, mert kritizálta, hogy az állam beavatkozik a közösség tevékenységébe.

Az írás visszatekint a 2015-i menekülthullámra is, amikor Orbán összepréselte az embereket a pályaudvaron, éheztette és arra használta fel őket, hogy nyomást gyakoroljon az EU-ra. Most – írja Christian Vooren – újra érkeznek Magyarországra menekültek, akiket Orbán nem kerít el ugyan, illetve nem utasít vissza a határon, de nem is nagyon segít nekik. Erre a feladatra maradnak a nem kormányzati szervezetek és azok az egyházak, amelyek hajlandóak törődni a menekültekkel. A helyszíni riport kitér a szálláson tartózkodó menekült romák különösen súlyos helyzetére. Ők néha poggyász és papírok nélkül érkeznek. A menekültszállás egyik megszólaltatott szervezője szerint voltak olyanok, akiknek a pályaudvaron megmondták, nem vihetnek táskát a különvonatra. Ölükben a gyerekkel érkeztek, és annyi ruhájuk volt, amit éppen viseltek.

Megírja a német lap azt is, hogy néhány héttel ezelőtt, még az Ukrajna elleni orosz támadást megelőzően adóügyi nyomozók érkeztek a karitatív egyesülethez, feltörték az ajtókat, és átkutatták a helyiségeket. A szerző ismerteti a vita gyökerét, azt, hogy az Orbán-kormány megvonta az egyházi jogállást és az ahhoz kapcsolódó állami támogatást, így nincs forrás az állam által igényelt összegek megfizetésére. Van olyan vélemény, hogy az adóhatósági házkutatás politikai akció volt, megfélemlítési céllal. Iványi Gábor azonban nem hagyja megfélemlíteni magát – olvasható a Die Zeit magyarországi beszámolójában.

A mai nemzetközi médiaszemlében már csak röviden tudok kitérni egy másik, szintén a menekültekkel kapcsolatos írásra. Ez a The New York Times honlapján olvasható, és két, gyökeresen eltérő helyzetű menekültet mutat be. Mindketten Lengyelországban vannak. Az ukrajnai Odesszából autóval érkezett, 21 éves Katya Maszlovát tárt karokkal fogadták, szállásán teli hűtőszekrény, asztalán minden reggel frissen sütött kenyér várja. Lelkesen mutatja laptopján az újságírónak, milyen animációkat készít. A WizzAir jóvoltából oda repül ingyen Európán belül, ahova csak akar.

A 22 éves, szudáni Albagir Belaruszból jutott be Lengyelországba, a fagyott földön kúszva, zsebében az utolsó néhány szem datolyával. Nem sikerült elsőre, volt, hogy elfogták, és a határőrök brutálisan megverték. Most egy biztonságosnak remélt házban rejtőzködik, de kéri, hogy a teljes nevét ne írják ki, hiszen jogellenes tartózkodó. Hazájában orvosegyetemi előkészítőre járt.

Orbán már megint nem lép együtt Európával

(Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje) Az ukrán háború még inkább megkérdőjelezi, beveti-e az EU a jogállami mechanizmust a renegát magyar és lengyel kormány ellen. Varsó esetében eleve kétséges volt, hogy érdemes-e belevágni az eljárásba – írja a Bloomberg –, mert az Európai Bíróság a múlt hónap közepén hozott határozatában kikötötte: sziklaszilárdan bizonyítani kell, hogy a jogsértések érintik az uniós pénzügyi alapok tisztességes felhasználását.

Ennélfogva Magyarország számított az elsődleges célpontnak, mert a feltételezett korrupció egy sor normaszegéssel párosult Orbán alatt. Brüsszel továbbra is gyűjti a bizonyítékokat, ám így sem valószínű, hogy már a választások előtt beélesítené az új rendszert, közölték beavatott források. De a döntés von der Leyen kezében van.

Ugyanakkor a lengyelek idáig több mint egymillió ukrán menekültek fogadtak be és ez újabb adalék ahhoz, hogy ne vonják meg tőlük az anyagi támogatást, aminek teljes összege 130 000 millió euró. (A magyaroknál a tét 40 000 millió euró.) Ráadásul akkor jönnének a megtorló intézkedések, amikor amúgy is nagy gondokat okoznak az emelkedő energiaárak, a háború gazdasági következményei és a menekültek.

Ugyanakkor Varsó már jelezte, hogy hajlandó visszavonni a vitatott igazságügyi reform bizonyos elemeit, ez pedig várhatóan megenyhíti az EU szívét. Ebben az irányban hat az is, hogy az ország szerepe felértékelődött a viszályban. És egyébként is jelenleg mindennél fontosabb az európai egység.

Lehet, hogy a Bizottság csökkenteni akarja a függést az orosz szénhidrogénektől, ám Magyar- és Lengyelországnak mások az elképzelései . Mindenesetre a kérdés igencsak nyomasztó biztonsági probléma lett – írja a The Washington Post . Ám a tervezett váltás nagy-nagy fejfájást okoz a földrész keleti felén, mert Budapest, Varsó és mások nagyon is rá vannak utalva az orosz olajra és gázra. Ezek az államok csupán vonakodva hajtották végre a széndioxid-kibocsátás csökkentését, ami azután az EU rosszallását keltette. Csakhogy a lengyel és a cseh energiatermelésben nagy szerepet játszanak a szénerőművek.

Ennek megfelelően keleten jó ideje úgy tekintenek az európai klímatervekre, hogy azok csak a brüsszeli technokraták hiúságából fakadnak. Viszont az orosz válság sajátos spárgára kényszeríti őket. Orbán Viktor esetlenül ugyan, de feladta a szoros viszonyt a Kremllel és beállt a szankciók mögé. Államtitkára, Orbán Balázs azonban a lapnak is megerősítette, hogy a szankciók nem terjedhetnek ki a szénhidrogénekre. Ezen a területen Budapest hosszú távon sem kívánja felmondani az együttműködést.

Érthető, hogy az ország ragaszkodik az ellátás nagyjából 30%-át szavatoló orosz energiahordozókhoz, mert valamivel világítani kell és a házakat fűteni kell. De a választások miatt a kérdés átpolitizálódik, mert az ellenzék árulásnak minősítette Orbán múlt hónapban tett moszkvai látogatását. A hatalom óriási politikai tőkét fektetett az energetikai kooperációba, és nem mindennapi bátorság kellene ahhoz, hogy ebből most visszalépjen.

A feszült belpolitikai viszonyok miatt az ellenzéki oldal már ezt is úgy minősítené, hogy túl kevés és túl késő. Arról nem beszélve, hogy a kabinet ily módon nyúlszívűen beismerné: a lehető legrosszabb alapokra építette az energiapolitikát. Viszont az EU javaslata, hogy az orosz gáz felváltására kiterjesztik a zöld forradalmat, nos, az nem erősíti a szervezet egységét, mert keleten borúlátóak a terv ügyében.

A Financial Times vezércikkírója úgy látja, hogy sürgős segítséget kell nyújtani az Ukrajnával határos uniós tagállamoknak, mert hamarosan gazdasági vihar várható náluk. Közép- és Kelet-Európa érintett országai abszolút erkölcsösen viselkednek a válságban. A lengyelek és a többiek felnyitották a határaikat, így ők viselik a menekültek ellátásának javarészét. Ezért az EU-nak támogatnia kell őket.

A harcok közelsége elriasztotta a befektetőket és nyomás alá helyezte a nemzeti fizetőeszközöket. Így tenni kell valamit, hogy ne mutassanak ekkora kilengéseket az árfolyamok, aminek azután még súlyosabb következményei lehetnek. A jegybankok közbeavatkozása átmeneti nyugalmat eredményezett ugyan. Ám ha nem tudják hathatósan megtámasztani magasabb kamatokkal az ország pénzét, akkor még jobban megugorhatnak az árak és a bekövetkezhet a stagfláció.

Ha pedig lassul a német növekedés, az további kockázat a földrész keleti része számára. És akkor még ott vannak a magánháztartások adósságai. A legfontosabb, hogy az EKB kibővítse valutavásárlási egyezményét a szóban forgó központi bankokkal, mert ezzel jelzi a beruházóknak, hogy csak semmi pánik, baj esetén kész közbelépni.

Meg kell újítani a 2009-ben kötött Bécsi Kezdeményezést, mert az is segíthet megakadályozni a tömeges tőkekivonást. Az európai országok nagy összefogást tanúsítanak jelenleg, ennek ki kell terjednie a gazdasági szolidaritásra is, mert Kelet-Európa gyámolításra szorul.

Rengeteg a nyitott kérdés a Zágráb közelében lezuhant szovjet gyártmányú drón ügyében, de nem sokon múlott, hogy meglegyen az ukrajnai háború első áldozata külföldön, mert a gép egy kollégium közelében csapódott a földbe – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az mindenesetre magyarázatra vár, hogy a kimustrált TU-141-es miként haladhatott 40 percen keresztül a magyar légtérben. Egyelőre azonban még az sem tudható, ki indította: az ukránok vagy az oroszok. Mint ahogy az sem ismeretes, hogy a magyarok azért engedték-e át, mert hibáztak, vagy mert elvesztették az ellenőrzést.

Azt viszont több forrás is cáfolta, hogy bomba lett volna rajta, mert ahhoz túlságosan is épek a roncsok. Mindenesetre politikailag a fő felelősség Magyarországot terheli. Eddig a hivatalos budapesti válasz igen visszafogott, akárcsak a kormány hozzáállása a háború ügyében. Ugyanakkor a magyar reakciót áthatja a Kijevvel szemben már megszokott bizalmatlanság. A provokáció lehetőségének felvetése mögött az a gyanú van, hogy az ukránok nem így akarták-e bevonni a NATO-t a viszályba.

Ugyanakkor jó lenne, ha a magyar hatóságok megindokolnák, miért voltak annyira biztosak abban, hogy a drón veszélytelen volt. Hiszen joggal mondják a horvátok, hogy akár Paks is pórul járhatott volna. Azonkívül és főként: miért nem értesítették Zágrábot?

A Le Monde úgy mutatja be Pardavi Mártát, a Helsinki Bizottság társelnökét, hogy ő az a jogász, aki dacol Orbán Viktorral, mert el akarja érni, hogy a hatalom tartsa tiszteletben az emberi jogokat, főként a menekültek esetében. De hát az országban az utóbbi 12 évben látványosan megnyirbálták a demokráciát, a reformok folyamatosan gyengítették a fékeket és ellensúlyokat, így a jogvédő fokozatosan azoknak a civil szervezeteknek az arca lett, amelyek a jog és a sajtó oldaláról érkező zaklatás ellenére folytatták akcióikat.

A Helsinki Bizottság még a hidegháború idején alakult, de már csupán néhány országban működik. A magyaroknál sikeresen támadta meg a kormány egyik bevándorlás-ellenes törvényét. Válaszul a hatalom jogszabályt hozott a külföldi támogatással működő civil szervezetek ellen, akárcsak Putyin. Pardaviék úgy döntöttek, nem tesznek eleget az előírásnak, a megtorlás elmaradt és a végén az Európai Bíróság jogsértőnek mondta ki az Orbán-kormány szabályozási kísérletét.

Jelenleg az LMBT-közösség szorul leginkább jogvédelemre. Az elnök asszony azt mondja, az Orbán-kabinet jogilag többnyire körülbástyázza a kezdeményezéseit, ezért a válasznak is megalapozottnak kell lennie. A Helsinki Bizottság pont ezért igencsak célkeresztben van.

A The Washington Post vezércikkírója úgy látja, hogy Biden jelenleg a lehető legjobb taktikát alkalmazza Ukrajna védelmében. A harcok véresek, de megrekedtek. Az oroszok képtelenek voltak gyors győzelmet aratni, így most nagyvárosokat vesznek körbe. Még az sem kizárt, hogy vereséget szenvednek az ukránoktól, csak éppen ez hatalmas civil áldozatokkal járna. Ennélfogva nyugaton egyre többen vetik fel, hogy az USA és Európa miért nem tesz többet Kijev érdekében.

Az teljesen rendben van, hogy az amerikai vezetés kinyilvánította: egyetlen talpalatnyi NATO-földet sem hajlandó feladni, de jól tette, hogy a segítségnyújtást fegyverekre, hírszerzési adatok átadására, a civileknek szánt küldeményekre korlátozza, miközben beveti a szankciókat. Putyin nyilvánvalóan azt tesztelte, meddig mehet el, amikor a lengyel határ közelében lévő katonai támaszpontot támadta. Viszont alighanem a zavar és a kétségbeesettség jele részéről, hogy hírek szerint Kínától kért támogatást.

Az orosz harci szellem hanyatlik, ám nem volna jó hirtelen feléleszteni azzal, hogy a NATO repülési tilalmat rendel el Ukrajna fölött. Vagy ha csapatokat küldene az országba, mert az igazolná Putyin propagandáját. Washington és szövetségesei nem is tárgyalhatnak Kijev helyett. De az biztos, hogy a civilek iszonyatos szenvedései miatt sürgősen új ötletek kellenek. Egyelőre azonban Washington a lehető legjobb úton halad.

Sorsdöntő lesz, miként határoz a kínai elnök Ukrajna ügyében, mert amikor a múlt hónap elején belement abba, hogy teljes körű legyen az együttműködés Oroszországgal, az magában rejti, hogy nyílt összeütközésbe kerül a Nyugattal – írja a Financial Times. Így, ha most eleget tesz a moszkvai segélykérésnek, akkor gyakorlatilag közvetítő útján vívott háborúba bonyolódik az Egyesült Államokkal és a NATO-val. Az pedig véget vethet annak a világgazdasági rendnek, ami megteremtette a lehetőséget Peking felemelkedéséhez az eltelt 40 évben.

Oroszország és Kína mélyen ellenzi Amerika világhatalmi szerepét, csak éppen az ázsiai hatalom gazdasági oldalról igyekezett kikezdeni az erőviszonyokat, ellenben a Kreml a brutális katonai erőre építve indította meg Ukrajna lerohanását. Ugyanakkor: ha Peking segít megkerülni partnerének a szankciókat, akkor magát is kiteszi megtorló intézkedéseknek. És azt már látja, hogy hiába vannak hatalmas valutatartalékai, ha azokat befagyasztják külföldön, ahogyan az az orosz jegybankkal is történt. Akkor pedig semmire sem jó a hadikassza. Főleg, ha egyszerre kerül szembe az egész fejlett világgal. Még akkor is, ha Kínát sokkal nehezebb lenne gazdaságilag elszigetelni, mint Putyint.

Ezzel együtt már egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Nyugat gazdaságilag leválik a kínai államról. De most már a Tajvan elleni kínai haditerv sem látszik annyira egyszerűnek. Hiszen a szigetország is ellenállna, ami hatalmas áldozatokat követelne. Azonkívül Biden jelezte, hogy Tajpej védelmében hajlandó hadba küldeni csapatait. Vagyis nagyon úgy látszi, hogy Hszi kínai elnök melléfogott, amikor összeállt orosz kollégájával. Nehéz úgy stratégiai játszmába kezdeni, ha segítőtársad egy meggondolatlan hazardőr.

Az elszabadult diktátor – így jellemzi Paul Lendvai Putyint az osztrák Der Standardban megjelent elemzésében.Hozzáteszi, hogy csak az idő mutatja meg, mit hoz az elnök veszedelmes uralma, amely 6 ezer atomfegyverre támaszkodik. Kiemeli, hogy a támadásra senki sem számított, ugyanakkor nem tudható, hogy az államfő képes-e még visszakozni, miközben az áldozatok száma már több ezer.

Húsz napja lehetetlenné vált, hogy bárki védje

a szovjet titkosszolgálatban felnevelkedett, képzett, korrupt és irgalmat nem ismerő zsarnokot.

Bebizonyosodott, mennyire igaz volt a kelet-európai történelem jó ismerőinek, Timothy Garton Ash-től Timothy Snyderig, George Sorostól Karl Schwarzenbergig, amikor óva intettek a politikustól, csak éppen senki sem hallgatott rájuk.

Most nem lehet ülni és várni arra, hogy mi fog történni, mert Putyin bejelentette hatalmi igényét Közép- és Kelet-Európára. Cselekedni kell, ami magában foglalja az egész unióra kiterjedő importtilalmat, valamint a fegyverkezést.