„A baloldal háborút indított Magyarország kormánya ellen, háborút indított a nemzetvédők és a kereszténység ellen is.” Csizmadia László, a CÖF elnöke mondta ezt az Origónak, aki mindehhez még azt is hozzátette, hogy az idei Békemenet szlogenje „No war, Békemenet”, aminek lényege, hogy „a háborúra nemet mondunk, és mint minden háború esetén, most is mindent a békének kell felülírnia.”

Veretes mondatok, magvas gondolatok. A CÖF sokat látott és számos ideológiát megélt elnöke szerint aki a kormányt bírálja, az a nemzetet és a kereszténységet támadja. A békének kell mindent felülírnia, ebből kell kiindulnunk, mert minden más origo – így kis o-val – hibás és helytelen.

Régóta sejtjük, de most már tudjuk is, hogy nemzetünk legjobbjai kizárólag a nemzet és a kereszténység védelmében tesznek mindent. Értünk lopnak és gazdagodnak, nem ellenünk. Azért 400 forint egy euró, hogy nekünk jobb legyen, miattunk magas az infláció, mert mi magyarok ennek örülni szoktunk. Értünk van a drágaság, és az országot elöntő korrupció. Mely utóbbi nem is az, aminek látszik, és aminek az ellenzék gondolja. Az ugyanis, amit korrupciónak neveznek – amint azt a NER egyik ideológusa néhány évvel ezelőtt megfogalmazta –, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Vagyis, az a célja hogy helyzetbe hozza a nemzeti tőkésosztályt. Akár a szlogenje is lehetne a békemenetnek, hogy inkább rendes magyar emberek lopjanak tőlünk, mintsem mindenféle idegenek.

De nemzetünk legjobbjai, a NER élcsapata nem ezt a szlogent választotta masírozása cégérének, hanem azt, hogy „No war, Békemenet”. Ezek a derék, magukat civilnek mondó pártkatonák nemet mondanak a háborúra, mert úgy gondolják, hogy a háború csúnya dolog. A CÖF tehát ellenzi a háborút, de mindezt úgy, hogy nem nevezi meg a háború elindítóját, okozóját. Esze ágában sincs Vlagyimir Putyin és az általa vezetett Oroszország felelősségéről beszélni, hülyének tettetik magukat és úgy tesznek, mintha a háború egy természeti csapás volna, és nem egy megbomlott elme, valamint néhány követője tehetne arról, hogy emberek ezrei halnak meg és milliók kényszerülnek menekülni.

Olyan ez, mintha valaki betörne a lakásunkba, szétverné a berendezést, és amikor védekezésül az illetőt elkezdenénk kiebrudalni az otthonunkból, átjönne az egyik szomszéd és kioktatna bennünket, hogy az erőszak nem megoldás, hagyjuk abba.

Aki ilyen helyzetben úgy mond nemet a háborúra, hogy közben nem nevezi meg az agresszort, nem ítéli el Orbán Viktor Putyin nevű cimboráját, az ennél nagyobb gazemberségekre is képes. Nem a hazai baloldal indított ugyanis háborút Magyarország kormánya ellen, hanem Magyarország 12 éve regnáló kormánya ejtette túszul az országot. Elfoglalta az alkotmánybíróságot, megszállta a tájékoztatást, saját mamelukjait ültette a fontos állami pozíciókba. Mindemellett, e megszállás részeként, hadat üzent a demokratikus világnak és vezetői már kizárólag keleti despotákkal és más, gyanús szélsőjobboldali figurákkal barátoznak.

Miközben felszámolták a köztársaságot, cinikus módon köztársasági elnöknek nevezik az általuk kinevezett államfőt. Először egy plagizáló sportbohócot tettek fel erre a polcra, majd egy hallgatag horgászt, most pedig egy kakaós csigájával büszkélkedő, fideszes fülbevalós háziasszonyt. Egy olyan asszonyságot, aki nemrég még arra bíztatta nőtársait, hogy ne versenyezzenek a férfiakkal, merjenek náluk kevesebbek lenni.

Ezt kínálja a forradalom és a szabadságharc évfordulóján a magyaroknak a nemzetvédő, keresztény kormány, és erről kellene szólnia egy valódi, nem a kormány kegyéből élő „civilek” által szervezett békemenetnek. Hogy nem egy másokkal és önmagával megbékélni nem tudó, saját démonaival harcoló, árvalányhajas, múltba néző, hátrafelé nyilazó országban akarunk élni.