Jól megfigyelhető nemzeti valutánk elképesztő mértékű értékvesztése a zöldség-gyümölcspiaci árakon. A Győr-Sopron megyei napilap évekig rendszeres piaci árkörképet közölt vasárnapi számaiban. Ott találtunk rá az 1960-as, 1970-es évek szombatjainak áraira. A zöldség- és gyümölcstermesztés egyik kiemelkedő hazai térségének (Szigetköz, Lajta-hansági és Kisalföldi Állami Gazdaság, termelőszövetkezetek, egyéni gazdák sokasága) nagyvárosában, Győrött az alább példaként bemutatott árak jellemezték a piacot.
Ott találtunk rá a többi között 1967. július 15-i
az 1968. július 14-i
az 1968. július 21-i
az 1968. augusztus 4-i
az 1969. augusztus 27-i
az 1971. június 27-i
az 1971. július 10-i
1980. augusztus végi szombat
Látható, hogy a sárgadinnye kilóját 3–3,60, a görögdinnyét 2–3 forintért kínálták. (Egy héttel előtte a két gyümölcs még egy-egy forinttal drágább volt kilónként.)
Ehhez képest manapság (43 esztendő múltán) a görög- és sárgadinnye is legalább 150-szer drágább. Lehet (ÁT)számolgatni a többi zöldség és gyümölcs árát is…
Mondhatja bárki, de hát a fizetések is ekként alakultak: az akkori 1500–2000 forintos átlagfizetés (a bruttó fizetésből 3%-ot vontak le társadalombiztosítási díj fejében) az utóbbi évek elképesztő inflációja (pénz-elértéktelenedése) miatt mostanra jóval kisebb arányban növekedett, mint a zöldségek és gyümölcsök ára. De példálózhatnánk a tejjel, a kenyérrel, a vajjal és sajtokkal, a hússal és a hentesárukkal is. (És akkor még nem számoltuk a lakhatás, a közüzemi szolgáltatásokk, a közlekedés, a ruházkodás, a tisztító- és tisztálkodószerek stb. árát…)
Akkoriban egy kétszoba-összkomfortos szövetkezeti lakás (teljes ár: kb. 250 000 forint – évtizedekre elosztva) beugrója (első részlete) kb. 22-26 ezer forint volt (tehát nagyjából 10-12 havi átlagkereset), a havi törlesztése pedig néhány száz forint.
Aki akart (igen kevés kivétellel), elmehetett nyaralni, mert a gyermektáborok általában ingyenesek (vagy jelképes árúak) voltak, a (családos) felnőttek kéthetes (szakszervezeti vagy vállalati) beutalója (télen, nyáron egyaránt) nem került többe fél havi fizetésnél. Ehhez képest napjainkban a lakosság fele (és ebbe a nyugdíjasokat is beleszámoljuk) nem tudja megfizetni a nyaralás árát.
Gondolták-e akkortájt, például, M.L. szülei, hogy a fiúk egy (remélhetően csak átmeneti) politikus atyaúristen kegyéből 2023-ban az ország (sőt, Közép-Kelet-Európa) leggazdagabb férfiúja címet (persze, a címek s rangok elvehetők…) fogja viselni?
