A világ sok aljassága közül csak az egyik lenne Simek Kittyt összehozni Orlai Tiborral. Tibor egykori közgazdász, állatbarát, színházalapító, álmának megvalósítója, bűnös estéit műszaki emberek, főként világosítók társaságában tölti, és hogy a kocsmák törzsvendégei elborzadjanak, inni nyilvánosan csak vizet szokott.
Simek Kitty aranyos, szőke, manapság már 42 éves, tehát felnőtt, kislányként egy ország ismerte, aztán elfelejtette, de most, köszönhetően Orlai Tibornak, lehet, hogy ismét a szájára veszi a nép. (Nem az istenverte, csak a járványtól félő, maszkkal közlekedő, a bezártságtól irtózó tömeg, na jó, legyünk realisták, esténként 70 ember.)
Tudom, egy színház kritikus dolga, hogy produkciót értékeljen, maradjon a székében, és kussoljon, főként akkor, ha nála okosabbak beszélgetnek, de rendkívüli időket élünk, olykor varázslatot látunk, és a maszk takarásában nem tűnik fel, ha a szánkat tátva feledjük a csodálkozástól. A színházi kritikus, tehát megszólal: Tisztelt Bíróság, elnézést az illetlenségért, de nem hallgathatom el, hogy Budapesten, a Jurányi Inkubátorházban (egy iskolateremben) csalás, szemfényvesztés történik. A gyanútlan nézőket átverik az előadás, a megírt, a betanult szöveg, a díszlet, azaz a határtalan képzelet ígéretével. A gyanútlan nézők bemennek a nézőtérre, találkoznak egy székben ülő, szenvtelen arccal figyelő, jó csajjal, a férfiak kétszer is megnézik, benne van a jegy árában, a színlap szerint, a jó csajt Péterfy Borinak hívják, de én Tisztelt Bíróság valamikor beszéltem Simek Kittyvel, láttam arcán a könnycseppeket, láttam ahogyan a kezét tördelte, csak emlékeztetek, lelőtte a mostohaapját, mert az szexuálisan zaklatta, az édesanyját is zaklatta, a szomszédokat, a rendőröket nem zaklatta, azok tehát nem haragudtak a mostohaapára, csak Kittyre, mert amikor lelőtte, csúnya dolgot tett. Tehát Tisztelt Bíróság, felelősségem tudatában állítom, hogy ez a magát Péterfynek nevező csaj csaló, ha mégsem, akkor alakváltoztató, lélekvándorló, belebújt Kitty bőrébe, és úgy beszél, úgy veszi a levegőt, úgy gesztikulál ahogyan ő, persze, hogy mindenkit megtéveszt.
Orlay Tibor felelőssége is felvethető, tisztelt Bíróság, producerként színházi darabokat válogat, ő hozza a közönség elé ezeket az előadásokat, gőzöm sincs, hogy mikor, és hol találkozott ezzel a Péterfy-Simek Kittyvel, de elhozta, belenyomta az arcunkba, és most mindannyian szégyenkezünk, mert azt eddig is tudtuk, hogy megalkuvók vagyunk, olykor hülyén szavazunk, együtt élünk a hazugsággal, a korrupcióval, de most még azzal is szembesülnünk kell, hogy a gyermekbántalmazás, a pedofília is hozzánk tartozik, no, ez azért már sok.
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz! 16 éven felülieknek. Színpadra alkalmazta és rendezte: Tasnádi István. Péterfy Bori és Pataki Ferenc előadásában. Látvány: Antal-Fógel Adrienn. Plakát: Csáfordi László. Producer: Orlai Tibor. Az előadás az Óbudai Kulturális Központ, a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.
A tisztesség sok elnézést követel. Az előadás nem Simek Kittyről, hanem az egyre általánosabb szexuális aberrációról szól. A jelmez telitalálat: kocsmázó munkások valóban így öltöznek, nemcsak tejívóba járok, látom. A női ruha rafinált, takar, és sejtet a helyzettől függően, és Kitty-Bori pontosan tudja, mikor, hogyan kell viselnie. Pataki Ferenc pedig méltó párja a női főszereplőnek, egy kicsit talán rokonszenvesebb a kelleténél, de a zaklatók már csak ilyenek, kedvesnek látszanak. Nem tudom, hány óra van a közös munkában, de a páros végig érzi egymást, soha nem téveszt ütemet, pedig gyakran kell egymás szavába vágni. A kritikus pedig sajnálja, hogy ennyire gyenge, ha tehetné kitolná a befogadó terem falait, kevés a 70 ember, jöjjenek többen!