Bestsellert sokan írnak, de jót kevesen. Nagyon jót még kevesebben – olyat, például, mint Lori Gottlieb. Bár, ki tudja? A könyv végén több mint hatvan (60!) olyan embernek mond köszönetet, aki így vagy úgy, ezért vagy azért a siker kovácsa. A felsoroltaknak csaknem a fele közvetlenül az írott anyag környékén sertepertélt. De kit érdekel, hányan írták a forgatókönyvet, ha jó a film?
És ez a könyv valóban hasonlít egy tévésorozathoz (éppen olyanhoz, amilyen Eva Longoria főszereplésével készült belőle), úgy látszik, nemcsak egy könyv lehet alkalmas a megfilmesítésre, hanem egy tévésorozat is, hogy könyv készüljön belőle. Azért teszem ezt szóvá, mert a regény talán legnagyobb erénye az a fegyelmezett, céltudatos, „centikre kidolgozott” szerkesztés, amely nemcsak a tévézés, hanem az olvasás mai igényeihez is tökéletesen igazodik. Gondosan, de nem túl részletezően exponált sztorik és figurák. Precíz tagolás, fordulat-elosztás és poénadagolás. A főszereplő pszichológusnő kiváló, hivatástudó szakember, korrekt ember, sokak jótevője, de amint a terápiáin a klienseinek, természetesen neki is vannak problémái, amik – mit tesz isten! – hajszálra azonosak! Hogy a könyv össztematikája túlnyomórészt szerelmi jellegű, ugye, ezt már nem is kell mondanom.
A similis simile gaudet ókori bölcsessége a mai bestsellerben „boldogtalan boldogtalant gyógyít”-tá módosul. Ami nemcsak azt segít felismerni – vagy inkább megélni –, hogy édes istenem, mindannyian gyarló és szeretetre vágyó emberek vagyunk, hanem azt is, hogy tudunk segíteni egymáson, ha nagyon és őszintén akarjuk, és még egy kis szerencsénk is van. Tartsa fel a kezét, aki szerint ez lenézni való mondandó!
A szerkesztés fentebb említett profizmusán túl a regény hatásosságának tehát fontos eszköze, hogy a szereplők sors- és problémaazonosságában, mint valamiféle kettős tükrözésben válik a történet (csaknem) minden elemében, illetve helyzetében érdekessé. Akárcsak az ünnepre sütött kuglófban a mazsolaszemek, itt is fel-feltűnik a történetben egy-egy szellemesen, csaknem aforisztikus tömörséggel megfogalmazott és ugyancsak elképesztő pontossággal megtalált kontextusban elhelyezett mondat a terápiák egyik-másik tapasztalatáról, sőt trükkjéről. (Külön elismerés ezekért is a fordító Dudik Annamária Évának.)
Adva van tehát egy pszichológusnő, a maga történetével, adva van az ő pszichológus terapeutája (emlékszünk még a Terápia című HBO-filmben Mácsai Pál és Csákányi Eszter remek alakítására), adva van egy-két nagyon érdekes kliens, adva van a pszichológia tudománya, amelynek néhány forrásmunkáját lábjegyzetekben lelkiismereten feltüntetik.
A lendületes cselekmény minden szála izgalmasan exponálva, végigvezetve, a fontos gócpontokon egymást keresztezve, a végén szép verbális „masnival” elkötve: profi dramaturgiai munka. Ezenközben pedig bizony fontos dolgok mondatnak ki érzelmekről, titkokról, bűnökről, gyarlóságokról, vágyakról, az emberségünket próbára tevő bukdácsolásainkról. Attól, hogy a regény ezt könnyen emészthető, és olykor inkább szellemeskedően felszínes, mint tudományosan elmélyült módon, tehát színvonalas bestsellerként teszi, attól még nagyon tisztességesen teljesíti a maga művészi feladatát.
Úgyhogy a könyvet melegen ajánlom a pszichológusoknak, és azoknak, akik nem pszichológusok, továbbá azoknak, akik már jártak terápián vagy nem jártak, és soha nem is fognak. Kihagytam valakit? Kedves Lori Gottlieb – akár hatvanadmagával is – küldheti a következőt.
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla? Fordította: Dudik Annamária Éva; 21. Század Kiadó, Budapest, 2020