A Political Capital új tanulmánya adta az apropót, ahhoz a beszélgetéshez, amely ma délután zajlott a Friedrich Ebert Alapítvány és a Political Capital közös webes szemináriumán. (Nyitó kép: Szép új világ / hangoskönyv illusztráció)
Krekó Péter, PC igazgatója mutatta be a jövő hétfőn nyilvánossá váló 70 oldalas tanulmányt, amely a Political Capital honlapján lesz elérhető. Ezúttal a felvázolt gondolatköröket Lakner Zoltánnal (politikai elemző, a Jelen főszerkesztője) és Nagy Zsófiával (szociológus, ELTE TáTK) beszélték meg számos izgalmas hallgatói kérdéssel fűszerezve.
A világot óhatatlanul foglalkoztatja, mi jön ezután, jobbá vagy rosszabbá válik a járvány utáni élet? A koronavírus elkerülhetetlenül megváltoztatja Európa és a világ történelmét, illetőleg politikai berendezkedését, de vajon a jobboldali populisták, a zöldek, vagy éppen a progresszívek erősödnek meg a válság következtében? A kérdés még nem dőlt el: az eddigi trendek széttartóak, és a jövő nincs előre megírva, a ma politikai döntései formálják majd a holnapot. Milyen lehet ez a jövő? Bezárkózunk, nyitunk, szolidárisabbak, szociálisan érzékenyebbek és együttműködőbbek, vagy önzőbbek és magányosabbak leszünk-e?
A tanulmány nem bocsátkozik jóslásokba, csak rögzíti, hogy bizonyosan történelmi változások következnek, amelyek hosszú folyamatot jelentenek. Így gondolatkísérleteket hív elő a világjárvány, amely még itt van, és talán hosszan velünk is marad, viszont hatásai beláthatatlannak tűnő következményeket ígérnek.
A Political Capital munkatársai három forgatókönyvet vázoltak fel. Az első a pozitív. Egyfajta progresszív paradicsom képét festi, amelyben új szolidaritási formák jelennek meg, erősebb állami szerepvállalás mellett a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével és számos igen progresszív intézkedéssel igyekszik a hatalom pozícióban maradni és a társadalom bizalmát erősíteni. Valójában ez a modell a veszélyhelyzet kikényszerítette segítséget kínáló lépések megőrzését és tovább gondolását ígéri. Vannak máris az erre a verzióra fogékonyabbnak tűnő térségek, országok.
A második a pesszimista verzió, amelyben az állam az erősebb autoriter tendenciák dominanciáját képviseli. Ebben az elit csoportok egyre többet vonnak magukhoz, rendet ígérve az állampolgárok növekvő kontrollját szorgalmazzák, hatékony kézivezérlést, a Leviatán rémuralmát vetítik előre. Ez sem puszta fikciója a tanulmánykészítőknek, hiszen a brazil, lengyel vagy éppen magyar intézkedések erősen utalnak efféle jövő eljövetelére.
A harmadik forgatókönyv is számos észlelhető tendenciát vesz alapul. Ebben az állam szerepvállalása csökken, csődöt mond a válságkezelés, egyenetlen, dezintegrációs folyamatok zajlanak, és kaotikus viszonyok alakulnak ki. Ez a sodródás az árral szcenáriója, amelyben nem veszi az állam hatékonyan kézbe a válságkezelést. Ilyen sodródó államok is lesznek minden bizonnyal.
Az minden esetre biztos, hogy a világ már nem lesz ugyanaz a hely, mint a járvány előtt, ugyanakkor egy folyamat kellős közepén nagyon nehéz jósolni, inkább az a feladat, hogy számos fogalmunkat újra gondoljuk, újra értelmezzük. Ilyen a jóléti állam, az állami szerepvállalás és a felelősség kérdése, az egészségügyi krízis és annak társadalmi hatásai viszonya, a társadalmi szolidaritás, az állammal szembeni bizalom. A biztonság kérdése: vajon eléréséhez miről mondhatunk le, meddig mehetünk el. Még ezernyi alapkérdést lesz szükséges tisztázni, újra gondolni. Innentől nem a megszokások mentén fog sok tekintetben az életünk szerveződni, mert eljött a diskurzus ideje, amikor számtalan kérdést kell feltenni, és ez jó.
Izgalmas vitában lehetett részünk ismét Bombera Krisztina moderálásával. Minden bizonnyal sok kíváncsi olvasója lesz a Poltical Capital tanulmányának is.