(Szerző: Selmeci János) A kétharmados vereséget szenvedett ellenzéki politikus „őszinte” levele a választóinak. A lényeg: „Drága választóink, mi értetek nem mondunk le!„

Nem mondhatunk le a parlamenti megszólalás lehetőségéről, hiszen azzal korábban is olyan sokra mentünk, hogy egy-egy beszédünket akár egymillió ember is látta a Facebookon, akik később szavazhattak is volna ránk, csak hát nem szavaztak.

Nem mondhatunk le arról a lehetőségről, hogy az országházban is rámutassunk a Fidesz korrupt, emberetlen, gyűlöletkeltő rendszerére, ezért a következő négy évben is a parlamentáris demokrácia keretei között, fizetésért kívánjuk bírálni az orbáni diktatúrát.

Csak a Fidesznek tennénk szívességet, ha kivonulnánk a parlamentből, mert akkor érdemi vita nélkül, néhány perc alatt fogadnák el azokat az elfogadhatatlan és botrányos törvényjavaslatokat, amiket így érdemi vitának álcázott bohóckodás után fognak elfogadni.

Apropó: bohóckodás; a következő ciklusban is rengeteg molinót, egyenpólót és burgonyát tervezünk bevinni a parlamentbe, ezekkel az eszközökkel korábban is éltünk, bár erőfeszítéseink kétharmadot eredményeztek. A Publicus Intézet friss és megbízható kutatása szerint a választók többsége nagyon kedveli az ilyen mókás dolgokat, sokan, például, arra gondolnak, hogy ők is szívesen adnának át némi krumplit a miniszterelnöknek, akár fele annyi pénzért is, mint amennyit mi keresünk.

Az ellenzék azonban semmilyen erőforrást nem dobhat el magától, a képviselőink fizetését, a frakciók és a pártalapítványok állami támogatását is ennek a diktatórikus rendszernek a lebontása végett vesszük fel, majd költjük el a már három-négy vesztes kampányt is abszolváló tanácsadóinkra, az Origóra emlékeztető ellenzéki propagandaoldalakra és rosszul targetált Facebook-hirdetésekre.

Érthető, de csupán csalódottságból, elkeseredésből táplálkozó felvetés, hogy a parlamenti láblógatás helyett el kellene mennünk dolgozni, mert ha nem vennénk fel a mandátumunkat, gyakorlatilag egypártrendszer alakulna ki, így meg azért lesz némi beleszólása a dolgokba a KDNP-nek is.

Természetesen alapjaiban kell újragondolni az ellenzéki politizálást, melynek csak egyik eszköze lehet a parlamenti munka, így a továbbiakban is élni fogunk a mérges Facebook-bejegyzések, a Népszava-cikkekből tartott sajtótájékoztatók és a médiában való panaszkodás nyújtotta csodálatos lehetőségekkel is.

Mivel az elmúlt négyéves tevékenységünk nem kevesebb, hanem több Fidesz-szavazót eredményezett, az Összefogás pedig Orbán Viktor eddigi legnagyobb győzelmét, felvetődhet bennetek a kérdés, kedves választóink: hogy a francba lehet még pártelnök mindenki, aki a választás előtt is ellenzéki pártelnök volt, de a helyzet az, hogy mi értetek nem mondunk le!

Most nem kivéreztetnünk kell magunkat, hanem megerősíteni. Az emberek arculcsapása lenne, ha megtagadnák a parlamenti képviseletüket, az orbáni diktatúra elleni elszánt küzdelemhez pedig stabilitásra, nem lemondásokra van szükség.

Egyébként is Márki-Zay Péter a hibás. Őt pedig ti hoztátok a nyakunkra, kedves választók. Mi négy év múlva is itt leszünk, majd akkor tessék okosabban előválasztani.