Jött egy ember, akin nem volt korona, találkozott egy emberrel, akin nem volt öltöny, hogy ekképpen forgassuk most ki Székely Csaba drámaíró remek bon motját a pénteki washingtoni világ szégyenéről.

„Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta két öltöny, amiben nem volt ember.”

Szóval, nem volt ugyan korona III. Károly brit uralkodón, amikor kifejezetten és hangsúlyosan barátságosan fogadta Zelenszkij elnököt, aki a háború idején nem öltönyben jár. Az öltönyt viselő politikus persze az ijedt kispolgár szimbóluma arra, hogy minden rendben. Háború, gyilkosság, fagy, éhezés. de legalább még a ruhájával is megadja a tiszteletet. És ne legyen hosszú haja. És zsebkendőbe köhögj-tüsszögj, tiszta udvar, rendes ház. És engem is vert az apám, mégis mi lett belőlem. (És átugrom a kínálkozó poént, hogy egy lógó öltönynadrág, egy kihízott zakó, egy zsebrevágott kéz, na, az vajon micsoda.) Annyiban lényeges mégis az az öltöny-gate, hogy a propagandisták megint felismerték, az orosz invázió ügye bonyolult és nehezen elmagyarázható a szavazópolgárok jórészének. Az öltöny meg látszik és passz.

Az amerikai ámokfutás után némi bizalomra ad okot a világnak az, ami Londonban történt, ahol fontos és meghatározó erők kiálltak Ukrajna mellett. Azt, hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk. És talán az öltöny-gate is elcsitul addig és az Egyesült Államok vezetői is visszanormálisodnak valamennyire, eljön még a jeans ideje.

Mindeközben a mi divatdiktátorunk a szokásos putyinista szöveget adja elő, más már nemigen nem maradt neki. A fideszes elit a fideszes szavazókkal a háta mögött nyíltan egy zsarnok diktatúra mögé áll, na, volt már ilyesmire példa párszor a magyar történelemben. És orosz mintára leszámolni készül a maradék civil szervezetekkel, független sajtóval. Mivel az ország szépen, tempósan sodródik kifelé az Európai Unióból, még érhetnek el sikereket. Legalább ebben.

Nincs világpolitikai jelentősége, de az állami milliárdokkal kitömött MTI, ahol egykoron szakemberek dolgoztak, például nem adott hírt arról, hogy Pápán az ellenzék jelöltje nyert az önkormányzati választáson és ezzel sikeresen átfordította a testületet. Jobb az ilyesmivel nem cukkolni a népeket, még híre megy, hogy ilyesmit is lehet, aztán ki tudja, hol áll meg. És miután rend a lelke mindennek a bőségesen burjánzó fidesznyik sajtó sem számolt be erről. Annyi minden más történik a világban. Például, olvasom az MTI honlapján, a köztársasági elnök – bocs, de hirtelen nem jut eszembe a neve – nagyszerű beszédet vágott ki a gyermek néptáncosok napján és más efféle. De az egészségügyért felelős BM-es úr és egy kedvesen mosolygó fiatalember, Hankó Balázsnak hívják a felirat szerint, is egy csomó sikerről számol be, szóval ezek szerint minden a legnagyobb rendben.

Ok, de a baj a nyakunkon. Az Orbán által is bénított EU mellett kezd kialakulni egy újabb, talán lazább, de alapvető fontosságú együttműködés. Az orbáni politika ezzel szemben határozza meg magát, bár itt kevésbé tud kerékkötő lenni, mint az EU-ban. De, gondolom, Putyin barátjával (drug) már törik a fejüket valamin ott is. Ami sajnos szomorúan látszik, Magyarország szekere rúdja kifelé áll az európai egységből.

Most a magyar demokratáknak, a magyar szabadság híveinek, pártoknak, népeknek, szervezeteknek, mindannyiunknak Európa mellett kell állnunk, szemben az öltönyös diktátorokkal, most mégiscsak ki kell állnunk emellett vállvetve. Akkor talán van esély.