(Selmeci János jegyzete) Néha a saját döntéseinken múlik, néha a vakszerencsén, hogy holnap kik leszünk. Egy gyermekotthon elismert munkatársa holnap egy pedofil bűntársává válhat, egy nagy reménységű politikus karrierje is véget érhet akár egyetlen hiba, vagy tévedés következményeként.

Egy nehéz sorsú, de reményekkel teli gyermek önhibáján kívül válhat áldozattá, sorsát determinálhatják soha fel nem dolgozható traumái csak azért, mert rosszkor volt rossz helyen, ott, ahol mások borzalmas döntéseket hoztak.

Egy felnőttnek lehetősége van a döntéseiért felelősséget vállalnia, a gyerekekért nekünk kell felelősséget vállalnunk.

Talán sosem fogjuk megtudni, hogy mi történt. Nehéz újságírói feladat ezen dolgozni, pedig tudnunk kellene, hogyan születnek a döntések ebben a rendszerben, hogy valóban kaphat-e elnöki kegyelmet egy elítélt csak azért, mert „felülről leszóltak”, és akkor tudnunk kellene arról is, hogy pontosan kik vannak felül. De látnunk kellene azt is, ha egy ilyen fontos jogintézmény mögött olyan emberek állnak, akik vagy elszámoltathatatlannak hiszik magukat, vagy nem ismerik fel azt, ami morálisan és politikailag is vállalhatatlan.

Nem biztos, hogy lesz lehetőségünk sokkal többet megtudni erről, azt viszont elérhetjük, mi, a magyar társadalom így többes számban, hogy még ebben a következmények nélküli országban is legyenek dolgok, amiknek van következményük. Legyenek olyan hibák és bűnök, amiért még a politikai elit legvédettebb tagjainak is felelősséget kell vállalniuk.

És vállaljunk felelősséget mi is, a politikusoknak ugyanis az lesz a fontos, ami nekünk. A köztársasági elnök megvilágította a gyermekvédelmi intézményrendszer súlyos problémáit is, és nem szabadna kihunyni engedni ezt a fényt azután sem, hogy a téma eltűnik a címlapokról. Legyen ebből egy lehetőség a döntéshozóknak is arra, hogy a fóliázós baromkodás után valódi politikát csináljanak a gyermekvédelemből.

A bicskei gyermekotthoni igazgató az ítélet szerint tizenkét éven át zaklathatta büntetlenül a rábízott gyerekeket, az eset nyolc éve került a nyilvánosság elé.

Vajon ebben a nyolc évben mennyivel lett jobb államilag gondozott gyereknek lenni?