Egy letűnt kort idéz az a magángyűjtemény, amelyik a Német Demokratikus Köztársaságnak, az NDK-nak állít emléket a magyar fővárosban. Alapvetően az egykor ott dolgozott magyarok ‘dobták össze’, de másoktól származó rekvizitumok is szép számban szerepelnek a kevésnek bizonyult polcokon. Cikkünk szerzője, a Népszabadság egykori berlini tudósítója szintén nosztalgiázott, midőn felkereste a múzeumot, hogy aztán írjon is róla a legnagyobb példányszámú hazai napilap Utazás mellékletének 2012. április 26-i számában. (A nyitó kép forrása: retrovasak.hu.)

Múzeumnak is beillik a csepeli Orgonás utcában az a melléképület, amely Magyarországon mindenképpen párját ritkító gyűjteménynek ad otthont. A ház tulajdonosa, Bobák János maga ajánlotta fel a helyiséget barátainak, volt munkatársainak. Azoknak, akik a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai által megkötött munkaerő-foglalkoztatási egyezmény keretében 1967 és 1983 között három évet dolgoztak „az első német munkás–paraszt államban”, vagyis Kelet-Németországban.

A kiállított és belépőjegy nélkül megtekinthető tárgyak egyfajta időutazást kínálnak a témában közvetlenül érintett magyaroknak, és azoknak is, akik csak itthon jutottak hozzá ama termékekhez, amik egykor Warnemünde és Eisenach között születtek. Az utóbbi városnevet hallva a Wartburgra emlékezhetünk, bár sem ez, sem kisöccse, a Trabant nem fért be a kiállítóterembe, legfeljebb prospektusok formájában. Ezekből egyébként, például, kiderül, hogy a Trabihoz egész pofás utánfutót is gyártottak, bár abból végül egyetlen darabot sem lehetett látni. Az NDK-s magyarok – akkor még nagy többségben fiatal emberek –, amikor az első év végén szabadságra hazagördültek, főleg motorkerékpárral büszkélkedtek, a múzeum most is keres MZ 125-ös, 175-ös vagy 250-es motort, és egyéb, profiljába illeszkedő tárgyakat, dokumentumokat is.

Máig kifogástalanul működik: RG28s típusú háztartási mixergép; Made in DDR, 1980.

A rekvizitumokkal roskadásig telt polcokon, tárlókban megtekinthetők a keletnémet háztartások patinás – és kombájn méretű – konyhagépei, rádiói, lemezjátszói (originál Amiga- és Eterna-lemezekkel), az egykor kincsnek számító fotómasinák, amelyeknek (Practica stb.) nyugaton is tekintélye és sikere volt – amíg nem sokkal az 1990-i országegyesítést megelőzően be nem köszöntött a nyugatnémet márka. Akkor ugyanis az NDK gazdaságilag pillanatok alatt ellehetetlenült, a következmények máig hatnak az Elba és az Odera között. Természetesen Csepelen is fellelhetők az NDK Nemzeti Néphadsereg, illetve a Népi Rendőrség egyenruhadarabjai, amikből komplett keletnémet rendőr-uniformist is össze tudtak állítani a múlt emlékét ápoló és becsben tartó közösség tagjai. Így eshetett meg aztán, hogy az egykori NDK-s magyarok ma is igen aktív egyesülete egyik balatoni nyári táborhelyére egy ily módon beöltöztetett veteránjuk terelgette a gépkocsikat, frászt hozva az ott autózó német turistákra…

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)