Dacára annak, hogy Orbán hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap az igazságügyi reformos trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé.

Minél jobban szorítja a hurkot a Fidesz a nem őt támogató társadalmi csoportok, szervezetek, politikai és civil formációk és a média nyakán, annál jobban meztelenné válik a király. Orbán ugyanis miközben a rendíthetetlen és magabiztos vezér szerepében tündökölteti magát, amiben az udvartartása nyáladzva asszisztál, lényegében azt üzeni, hogy fél.

A szuverenitásvédelmi törvény elfogadása után az eddig sokat elemzett, értelmezett, így-úgy magyarázott, definiált NER kitette a pisztolyt az asztalra – hogy e találó megjegyzést kölcsön vegyem Fleck Zoltán jogszociológustól –, és ezzel el is árulta, nyíltan kimondta: megöllek, ha nem engem szolgálsz. A megölés egyelőre, a jogszabály homályos fogalmi készlete szerint sokféle technikát rejthet: szabálytalannak talált pénzügyi tranzakciók, adócsalás gyanúja, eltitkolt támogatás, nemzetbiztonsági veszély, hazaárulás, alkotmányos rend megdöntésére irányuló tevékenység… és hoppá, már meg érkeztünk abba a rendszerbe, amiből mintha kiléptünk volna 1989–90-ben. Nem léptünk ki, illetve visszaléptünk.

Nagyon helyes, hiszen az EU ezt a Barba-trükköt értékelte, egy papíron bemutatott, a gyakorlatban egyelőre semmit sem bizonyított igazságügyi reformlépést elegendőnek talált ahhoz, hogy tovább finanszírozza a korrupt, az EU-s pénzeket részben a nép elbutítására létrehozott médiabirodalom fenntartására, részben udvari pénzeszsákjainak, vagyis az adóforintjainkból milliárdossá tett gazembereknek a további gazdagodására használja. Nagyszerű. Orbán örömében két nappal e döntés után ismét magabiztosan mutogatott fityiszt a 26 EU-s ország képviselőinek, hogyaszongya: „a magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik. De ha az ember pénzt kap, akkor nem kell elszaladni.” Pedig szaladt, mégpedig éppen azért, hogy ezt a pénzt valóban megkaphassa. Dacára annak ugyanis, hogy hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap egy másik trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Elszalad e másik döntés elől, amit szintén a 26-okra hagy, mert ha pénz van, minden van. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé. Utána lehet ismét nagy szájjal azt hirdetni, hogy jó-jó, de meglennénk nélküle is.

Legyünk optimisták, például várjuk meg, valóban emelik-e januártól a pedagógusok bérét, amit mindeddig éppen arra hivatkozva (hazudva) nem tettek meg, hogy az EU elzárta a pénzforrásokat. Mindenki számára világos, a tanárok és bármely más szakma bérét sehol senki sem a közösségi, hanem az illető ország saját költségvetési keretéből fizeti, az EU-s pénzek konkrét, közösségi feladatok megoldására lettek kitalálva.

A most várható 10 000 millió euró például az energetikai átállásra, korszerűsítésre és minden másra, csak nem bérekre, kastélyok és repterek vásárlására való. Lenne. Majd meglátjuk.