(Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió) Budapest legzajosabb, legzsúfoltabb negyede talán elcsendesedni látszik. Úgy tűnik föl, újabb utcák válnak sétálóutcává a bulinegyedben, és ez nemcsak praktikus, hanem szemléletváltásról is árulkodik. Mert zajt nem csak a részeg britek tudnak kelteni.
Egy friss közvélemény-kutatás szerint a pesti, VII. kerületi lakosok többsége támogatja a kezdeményezést, sőt: még az autóval közlekedők közül is sokan belátják, hogy ez az irány nem ellensége, hanem szövetségese a városnak. És ami eddig gyakran hiányzott: politikai akarat is kezd körvonalazódni.
Mert miről szól ma a bulinegyed? Egymást érő kocsmákról, éjszakai lármáról, taxisforgalomról, lakhatatlan bérházakról. És miről szólhatna holnap? Árnyékos teraszokról, lassú sétákról, biciklivel közlekedőkről, valódi közösségi terekről. Egy városrész, ami nemcsak turistáknak szól, hanem azoknak is, akik ott élnek.
A sétálóutcák nem tesznek csodát, de képesek új egyensúlyt teremteni a szórakozás és az élhetőség között. Egy-egy forgalomtól elzárt utca önmagában még nem oldja meg a lakhatási válságot, a zajproblémát vagy a közlekedési káoszt, de jelzi, hogy a város nem csak az autókra van szabva. És ez már önmagában is nagy dolog.
Ha valóban megvalósulnak ezek az átalakítások, a bulinegyed új arcot kaphat: olyat, ami nappal is barátságos, ahol a járda nemcsak parkolóhely, hanem a városi élet színtere. Egyre többen ismerik fel, hogy nem az a modern város, ahol mindenki kocsival jut el mindenhova, hanem az, ahol a gyaloglás is élmény, nem kényszer.
A belváros forgalomcsillapítása régi vita, de most úgy látszik, nemcsak álom, hanem közösen akart valóság is lehet belőle. A lakók, a várospolitika és a közlekedésszakma most ritka egyetértésben néznek egy irányba.
