(Írta: Nóra Shenouda) A Városligeti Műjégpálya lelkét nemcsak a vendégek adják, hanem azok is, akik évtizedek óta idejárnak korcsolyázni és dolgozni. Riportunk Bártfai Juditról és Módos Lászlóról szól.

A 79 éves Bártfai Judit amikor csak lehetősége adódik rá, kijön a Városligeti Műjégpályára, és úgy korcsolyázik, ahogy nem sokan tudnak. Elmesélte nekünk, hogy az egykori Magyar Jégrevü tagjaként milyen élményekben volt része: 

„Ezen a képen a volt Magyar Jégrevü leánykara van. 12-en voltunk, ez a Tavasz, Nyár, Ősz , Tél. Nagyon nagy sikere volt. Itt vannak a régi fotóim. Utána jött a Párizsi Jégrevü, velük turnéztam nagyon sok országban, utána az Amerikai Jégrevühöz szerződtem. ’81-ben fejeztem be a revüzést, hazajöttem, tanítottam itt, a műjégen, utána férjhez mentem és egy darabig nem korcsolyáztam.” Aztán megint elkezdett kijárni a jégre minden nap. Azt mondja, nagyon boldog, hogy még így tud mozogni, és mindenkit arra biztat, hogy minél tovább korcsolyázzon.

„Az ember hogyha a fényképeket nézi, vissza tud emlékezni, és érzésre is visszajönnek ezek a kellemes, néha kellemetlen dolgok.  Van mire emlékezni, ez megfizethetetlen. És én mondom mindenkinek azt, hogy sportoljon, táncoljon, találja meg az életben a maga irányának megfelelő, de jó dolgokat. Mert olyan hamar elmúlik ez a fiatalság… És én teljesen fiatalnak érzem magam, igaz, csak 80-nak, dehát kit érdekel!” – mondja Judit optimizmussal a hangjában. 

De nem csak Judit jár ki hosszú ideje a műjégpályára. A 68 éves Módos László valódi legendának számít a korcsolyázók körében. Ha valaki jó élt akar a korijára, hozzá jön. Ötven éve dolgozik a műjégpályán, a rendezők főnökeként kezdte, majd az élezőműhelyben folytatta 34 éve. Azt mondja, ráismer, hogy ő köszörült-e élt egy korcsolyára: 

„A felületéről megismerem általában, elég sok helyről meg tudom ismerni, hol élezték, megismerem a munkákat. Van egy külön gépem, én csak azzal csinálom. Nagyon szeretik. Az egész országból versenyzők jönnek hozzám. Talán azért, mert jobban kidolgozom az élt. Tartósabb lesz, tovább bírja, két-háromszor annyit bír, mint az átlagos élek.”

Elmondása szerint hozzá jár Czakó Krisztina hétszeres magyar bajnok, Európa-bajnoki ezüstérmes műkorcsolyázó, Engi Klára háromszoros olimpikon, nyolcszoros magyar bajnok, Sebestyén Júlia Európa-bajnok, kilencszeres felnőtt magyar bajnok műkorcsolyázó és Láng Júlia magyar bajnok műkorcsolyázó is.

A Városligeti Műjégpályának az olyan szórakoztató programok szervezése mellett, mint amilyen a rondapulcsis korcsolyázás vagy az éjszakai jégdiszkó, a jótékonykodás is fontos – mondta el az igazgató, Garamvölgyi Bence.

„Januárban, februárban olyan programjaink lesznek, amelyek ösztönzik a társadalmi felelősségvállalást, hátrányos helyzetű fiataloknak vagy menekült fiataloknak szólnak. A tavalyi szezonban egy ukrán iskolát is vendégül láttunk, és támogatjuk hátrányos helyzetű fiatalok korcsolyázást, akiknek nem lenne lehetőségük.”

Az adventi szezonban használt sportszergyűjtést is szerveznek, amelyeket erdélyi falvaknak és kisebb jégkorongegyesületnek fognak felajánlani.

Ahogy a múltban, úgy ma sem csupán korcsolyázni járnak ide az emberek – a műjég közösségi platform is.

154 éve, 1869. december 2-án alapította meg Kresz Géza 15 társával a Pesti Korcsolyázó Egyletet, amelyből kinőtte magát a Műjégpálya. A városi tanács díjtalanul engedélyezte az egyletnek, hogy a Városligeti-tó egy részét korcsolyapályává alakíthassák. Saját költségükön egy kis, fából készült melegedőt építtettek.

A pályát 1870. január 29-én Rudolf koronaherceg (Ferenc József és Erzsébet királyné fia, a trónörökös) nyitotta meg. 

Eleinte, ahogy máshol is, a pesti elit járt ide korcsolyázni és ismerkedni, de aztán a társaság folkozatosan demokratizálódott. 

A tó partján felállított kéthelyiséges kis melegedő (egy fabódé) 1874-ben leégett, ezért 1895-ben Francsek Imre tervei alapján neobarokk stílusú új épületet emeltek ide. 

A 19. század végén már rendeztek versenyeket a területen, 1908. december 27-én pedig megalakult a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség. Ezt követően a második világháborúig számos korcsolyaversenyt rendeztek a Városligeti Műjégpályán. 

Budapest ostromakor a Városligeti Műjégpálya akkora károkat szenvedett, hogy teljesen használhatatlanná vált. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és a Pesti Korcsolyázó Egylet (későbbi nevén Budapesti Korcsolyázó Egylet) Szalay Sándor irányításával rengeteget tett a jégpálya helyreállítása érdekében. 1968-ban a jégfelület méretét megnövelték, még több helyet adva a korcsolyázás szerelmeseinek.

1986-ban került sor a gépház fejlesztésére (kondenzátortelep beépítése), továbbá a jégpályán a régebbi fölé egy újabb, harmadik csőrendszer került. 1999 és 2001 között különböző gépészeti átalakításokra került sor.

2011-ben nagyszabású rekonstrukciót hajtottak végre a területen. Sokak számára emlékezetes lehet, hogy a ’80-as években még betonon lehetett végigtipegni a jég széléig, ami igencsak elkoptatta az éleket, ennek sokan úgy próbálták elejét venni, hogy a spiccükön jártak. A nőknek az épület másik végébe, a kijárathoz kellett mosdóba járniuk, amit mindenki igyekezett kerülni, mert nagyon hideg volt ott. A rendezőktől a többség rettegett, mert elég szigorúan vették a menetirány betartását. Mégis sokan szívesen emlékeznek vissza erre az időszakra, mert nagyon hangulatos volt – két forintért lehetett zenét kérni, és lehetett kapni tipikus retró hamburgert is a büfében. 

Ehhez képest most valóságos luxuskörülmények vannak: melegben és kényelemben lehet öltözni, a korcsolyaél-nyíró beton helyett már kímélő gumit fektettek le, a távoli és nagyon hideg női mosdó helyett kényelmes, az öltözőből nyíló vécét lehet használni, hétvégente pedig DJ adja a zenét. A rekonstrukció 2015-ben zárult le, miután befejeződött a hűtőrendszer felújítása is.