Amikor az irodalom szerepe egy társadalomban vesztésre áll, akkor különösen fontos, hogy legyenek támogatók, akik egyrészt értik, hogy mit jelent is az irodalmi tér (akár el)vesztése az ember számára, másrészt érzik, hogy saját maguknak sem felesleges befektetés visszacsempészni a hétköznapokba a könyv, az olvasás, az írott szó csodáját.
A pesti Centrál Kávéház egy klasszikus felvételen.
Ezt soha nem lehet elég korán kezdeni, de a diákokkal még mindenképpen érdemes megpróbálni. A fiatalok, akik már olyan világba születtek, ahol nem meghatározó, sőt életidegen a könyv, az olvasás, hiszen még e-book formában is csak a vizuálisan megfogható, gyorsan, könnyen pörgethető kalandokat keresnek, és nem sokra tartják az avítt dolgokat. Ha van ki, ha van hol s ha van, ami felkeltheti a figyelmüket, akkor biztosan nem reménytelen a helyzet. Egy jó irodalomtanár, egy jó közeg/közösség megmutathatja az igaz irodalom titkait.
Van egy hely a budapesti belváros szívében, amolyan turistáknak kikerülhetetlen, csillogóan puccos vendéglő, amelyről már a bennszülöttek is csak kevesen gondolkodnak úgy, mint egy igazán ikonikus irodalmi kávéház. Ám mostantól a Centrál valami olyasmit próbál, ami párját ritkítja. Keddenként irodalmi zsúrnak ad helyet. Hiszen a Centrál Kávéház nem csupán egy progresszív történelmi grand café, hanem a magyar kultúra és irodalom még élő őrzője, az egyetemes értékek fenntartója. A Centrál éltetői és vendégei számára az értékek megőrzése és továbbadása legalább annyira fontos, mint a gasztronómiai élmények. Egy reménybeli új nemzedéknek ingyenesen, örömmel, szívből, lelkesedésből kínálják a programot.
Pillanatfelvétel a Centrál Kávéházból a 20. század elejéről.
A Centrál volt a 20. századi magyar irodalom egyik bölcsője; 1920–43 között keddenként a „Nyugat Zsúr” jegyében találkoztak a legendás folyóirat szerkesztőségének munkatársai a Centrálban. A Centrál Grand Cafe mostantól (hányadszor már?) szeretne oly módon tisztelegni íróink, költőink előtt, hogy kávéházi életüket, a magyar nyelv és hazájuk iránti szeretetüket, valamint a szellem szabadságába vetett hitüket továbbadja a mai fiataloknak. A Centrál irodalmi zsúr célja, hogy elérhetővé tegye a magyar irodalom kincseit.
A Centrál irodalmi zsúrt kedden délelőttönként tartják középiskolás osztályok részvételével. A fiatalok interaktív módon fedezhetik fel a magyar irodalom világát, különleges formában ismerhetik meg a „Nyugat” és a Centrál történetét. Meskó Zsolt író-rendező oktatja, és Bence úr, a főpincér látja vendégül a diákokat. A foglalkozáson nem csupán bemutatják a nyugatos hagyományokat, hanem arra is ösztönzik a diákokat, hogy a magyar nyelv kincseit az élőbeszédben és az online térben is használva saját kreatív tartalmakat hozzanak létre. A versek írói tagjai lesznek a Centrál Költők Társaságának, s erről oklevelet is kapnak. Tehát minden kedden, két, egymást követő időpontban: 9-kor és fél 11-kor különleges vendégség lesz a patinás falak között. Egy-egy csoportban legfeljebb 40 személy, vagy egy osztály vehet részt. A program részeként a diákok nem csupán élményszerű előadást kapnak, hanem lehetőségük nyílik a korabeli tárgykultúra megismerésére, valamint az ihlető környezetben akár versírásra is.
A kávéház saját, 12 oldalas, magyar és angol nyelvű újságot is megjelentet Centrál Krónika címen. Ezt a kávéház vendégei ingyenesen olvashatják. A lap nemcsak a kávéház múltját és jelenét mutatja be, hanem arra is ösztönzi az olvasókat, hogy osszák meg saját gondolataikat, vagy lepjék meg barátaikat egy-egy üzenettel.
A Centrál irodalmi zsúr nem csupán egy program, hanem elköteleződés a kultúra mellett. Olyan közösségi élményt kínál, amely hosszú távon formálja és gazdagítja a fiatalok életét. Érdeklődő iskolák, tanárok itt foglalhatnak időpontot. Az ásványvizet, pogácsát, előadót és szíveslátást a ház állja!
A sajtónak bemutatták a helyszínt, a lehetőséget, a rendezvényt: ott voltunk, nagyon tetszett. Ide írom, mert így igaz: Meskó Zsolt az egyik legszórakoztatóbb előadó, akivel valaha is találkoztam. Az óra végi, kutyanyelvre (—> hosszú, keskeny papírlap, főként szerkesztőségi, nyomdai kézirat(ok), ideiglenes feljegyzés(ek) céljára) történő versírás pedig nagyszerű ötlet a hallgatóság megnyerésére, bevonására. Mert ott lapul mindenkiben a költő, csak elő kell csalogatni. Bátran próbálja ki minden érdeklődő!