Az orosz olajexport embargóval sújtása Európa egyik legjelentősebb lépése abban a tekintetben, hogy korlátozzák Vlagyimir Putyin elnököt az ukrajnai háború folytatásához szükséges bevételek előteremtésében – írja az éjszaka bejelentett megállapodásról a Politico című amerikai portál európai kiadása. Egyúttal emlékeztet arra, hogy a javasolt lépés megtételét heteken át akadályozta Magyarország, arra hivatkozva, hogy a differenciálatlan tilalom csapást jelentene gazdaságára.

Az elfogadott csomag végül tartalmaz olyan kivételeket, amelyek Magyarország és más országok megbékítését célozzák – teszi hozzá a beszámoló. Egyúttal ismerteti Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök Twitter-bejegyzését, ami szerint a megállapodás gyakorlatilag 90 százalékban tilalom alá helyezi az orosz olaj behozatalát az év végéig.

A The New York Times úgy fogalmaz: az európai vezetők felnőttek ahhoz, hogy megtegyenek olyan lépéseket is, amiket az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetekor még túlzónak tartottak. Annak érzékeltetésére, hogy milyen mértékben finanszírozza Putyin hadigépezetét a szénhidrogének kivitele, a lap megírja: miután a háború felverte az árakat, csak az Európai Unió országai havonta 23 milliárd dollárnak megfelelő összeget fizetnek az orosz olajért. Az EU-ba behozott nyersolaj 27 százaléka származik Oroszországból.

Magyarország erőskezű vezetője, Orbán Viktor – folytatódik a cikk –, akinek az országa nagyobb mértékben függ az orosz energiahordozóktól, mint Nyugat-Európa, akadályozott minden megállapodást az olajembargó ügyében, és atombombának nevezte azt a magyar gazdaságra nézve. A vita – írja a The New York Times – jól szemlélteti, hogy az unió gyengeségének bizonyulhat az EU által követett gyakorlat a 27 tagország egységes álláspontjának kialakítása végett a fontosabb kérdésekben – különösen akkor, ha

a Putyinnal baráti viszonyban álló Orbánt

kell megnyerni az Oroszország elszigetelését célzó lépésekhez. A most kimunkált kompromisszum tartalmáról azt írja az amerikai lap: a tartályhajóval szállított olaj kitiltása kétharmaddal csökkenti az EU importját.

Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Németország – Magyarországhoz hasonlóan mindkettő szintén kap csővezetéken keresztül orosz olajat – várhatóan kötelezettséget vállal, hogy erről a beszerzési forrásról is lemond; Magyarországtól viszont nem várnak semmi ilyen biztosítékot.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung a Charles Michel európai tanácsi elnök által hangoztatott kétharmados importcsökkentés és az Ursula von der Leyen bizottsági elnök által említett 90 százalékos csökkentés közötti eltérést annak tulajdonítja, hogy egyes tagországok már jelezték: lemondanak a csővezetéken érkező orosz olajról is. Ilyen ország a Frankfurter Allgemeine Zeitung ismertetésében Német- és Lengyelország. Az előbb említett The New York Times szerint – mint láttuk – várhatóan erre az álláspontra helyezkedik Pozsony és Prága is. A két lap tájékoztatása közötti eltérés nem igazán ellentmondás, mert a kilátásba helyezett kötelezettségvállalásokat még pontos jogi formába kell önteni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli, hogy Olaf Scholz szövetségi kancellár üdvözölte a kompromisszumot, és megállapította, hogy „az EU egységes”.

A francia Le Monde úgy fogalmaz, hogy az EU a tartózkodó magyar magatartás ellenére megállapodásra jutott, és hogy az intézkedés Magyarország, Szlovákia és a cseh Köztársaság számára lehetővé tette az orosz olaj további beszerzését. A párizsi lap kiemeli, hogy Orbán – Twitter-bejegyzésének tanúsága szerint „kezdődik a csata” jelszóval érkezett a brüsszeli csúcsra, ám hivatali partnerei nem rontottak rá, hanem le kívánták higgasztani a kedélyeket, és még a Budapesttel szemben máskor felettébb kritikus Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő is azt hangoztatta, van megoldásuk a tengertől elzárt országok számára.

Azért, hogy másról is essék szó, ne csak az orosz olajról, ám közben a magyar különutasság gyakori jelenségének közelében maradjon a sajtószemle szerzője, érdemes kitérni arra, hogy a már említett Politico közölte Angelosz Krisszogelosznak, a londoni Metropolitan Egyetem oktatójának, a Martens-központ európai kereszténydemokrata szemléletű elemző műhely kutatójának a cikkét a vétójog, pontosabban az egyöntetűség elve védelmében.

A szerző utal arra, hogy újabban, amikor az Európai Unió határai mellett dúló háború miatt felerősödött az egységes cselekvés igénye, ismét előkerült az a javaslat, hogy a külpolitikai döntéshozatal kérdéseiben töröljék el az egyöntetűség elvét, azt a szabályt, hogy a közös álláspont elfogadásához az összes tagország egyetértésére szükség van. Ezt az előírást az úgynevezett minősített többség megkövetelésével kívánnák helyettesíteni – ám a változtatás az EU alapszerződésének a módosítását igényelné, amire viszont a mostani szabályok szerint az egyöntetűség elve érvényes. 

Krisszogelosz szerint tévedés, hogy az ilyen változtatás javítaná az EU nemzetközi pozícióit, mert minősített többséggel gyorsabban lehetne ugyan határozatokat hozni, de azok tényleges súlyát csökkentené a kívülállók szemében, ha nem az összes EU-tagállam álláspontját tükrözik. Ha a külpolitikai döntéshozatal szavazások és alkukötések függvényévé válik, akkor az EU külpolitikája szem elől tévesztheti erkölcsi iránytűjét – érvel a politológus.