Forrás: Anton Bendarjevskiy Vlagyiszlav Inozemcev orosz közgazdász szerint ez az a modell, amely évek óta egyre inkább meghatározza az orosz gazdaság működését. A fogalmat maga Inozemcev vezette be 2023 körül az aktuális orosz gazdasági szerkezet leírására, de az elmúlt időszakban vált igazán kézzelfoghatóvá az, amit állít. A „halálgazdaság” lényege röviden: egy olyan gazdasági rendszer, amelyben az egyén halála anyagilag kifizetődőbb lehet a családja számára, mint az élete. Más szavakkal: a társadalom olyan állapota, ahol a halál „hozama” magasabb, mint bármilyen civil életpálya.

Elsőre abszurdnak hangzik – de a számok valóban ebbe az irányba mutatnak.

Alacsony bérek vs. háborús juttatások

Oroszország szegényebb régióiban az átlagkereset sokszor havi 30–50 ezer rubel (kb. 120–200 ezer forint). Ehhez képest a katonai szerződések pénzügyi feltételei drámai ugrást jelentenek: egyszeri aláírási bónusz: régiótól függően kb. 3–5 millió rubel (10–12 millió Ft), a havi zsold: 200–300 ezer rubel (kb. 700–1 000 ezer Ft), és vannak külön harctéri pótlékok és jutalmak. A legnagyobb különbség azonban a haláleseti kifizetésnél jelenik meg, ha meghalsz, sok pénzt kap a család…

A halál ára

Egy elesett katona családja Oroszországban átlagosan 12–16 millió rubel állami kártérítést kap (kb. 55–75 millió Ft), ehhez jönnek regionális kifizetések, kedvezmények, adóelengedések.

Ez az összeg sok vidéki család számára egyenértékű 20–30 évnyi munkabérrel.

Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban a hivatalos haláleseti támogatás (death gratuity) 100 000 dollár (kb. 36 millió Ft), amit gyakran kiegészít ugyan biztosítás, de az nem automatikus állami juttatás.

Gazdasági ösztönzők – torz irányba

Innen válik igazán érthetővé Inozemcev állítása.

Ha egy család számára:

  • a helyi munka = tartós szegénység,
  • a katonai szolgálat = azonnali pénz,
  • a halál = generációs vagyon,

akkor a rendszer gazdasági logikája torz, de egyértelmű ösztönzőt ad. Ez különösen az olyan régiókban erős, mint Burjátia, Tuva vagy Dagesztán, ahol a toborzási arányok kiemelkedően magasak.

A „szmertonomika” mint újraelosztás

A modell egyben egy sajátos redisztribúciós mechanizmus is:

  • a fosszilis energiahordozókból (olaj, gáz) származó bevételek
  • a szövetségi költségvetésbe kerülnek,
  • majd katonai kifizetéseken keresztül jutnak vissza a legszegényebb régiókba.

Ez rövid távon látványos hatásokat produkál:

  • nő a fogyasztás,
  • pörög a helyi kereskedelem,
  • javulnak a statisztikák.

Vagyis a háború kvázi gazdaságélénkítő programként működik bizonyos térségekben.

A kockázat – és annak „árazása”

A veszteségi arányok pontos számai vitatottak, de nyugati becslések szerint az orosz hadseregben: a bevetett állomány jelentős része (akár 40–50%) érintett veszteségekben (halott vagy sebesült), a halálozási arány egyes egységekben elérheti a 20–25%-ot.

Ez leegyszerűsítve azt jelenti: nagyjából minden negyedik katona nem tér vissza. Hideg számításban viszont – és itt válik igazán hátborzongatóvá a kép – sok család számára a „kifizetés” még így is aránytalanul magas.

Új típusú háborús modell

Inozemcev szerint ez radikális szakítás a korábbi orosz gyakorlattal, mert Afganisztánban és Csecsenföldön sorkatonák harcoltak, alacsony fizetéssel és minimális kompenzációval. Ez komoly társadalmi elégedetlenséget szült. A mostani modell ezzel szemben: önkéntes (szerződéses) alapú, erősen pénzügyileg ösztönzött, és a háborút nem tragédiaként, hanem lehetőségként, üzletként keretezi. A háború így paradox módon nem a halállal, hanem a társadalmi mobilitással kapcsolódik össze.

Rövid távú növekedés, hosszú távú összeomlás?

Inozemcev szerint a „halálgazdaság” nem fenntartható. Rövid távon ugyan növeli a fogyasztást, stabilizálja a szegény régiókat, és politikailag csökkenti az elégedetlenséget. Hosszú távon viszont: csökkenti a munkaképes férfi lakosságot, munkaerőhiányt okoz, torzítja a gazdaság szerkezetét, és végső soron leépíti a termelő kapacitást. Másképp fogalmazva: ez a modell nem növekedést termel, hanem előrehozott fogyasztást egy jövőbeli veszteség terhére.