Reza Pahlavi iráni sah idején esett meg az az emlékezetes és sokat fölemlegetett, újságíróiskolákban tanított eset, hogy egy bizonyos Mike Wallace amerikai újságíró, a CBS 60 perc egyik meghatározó tudósítója a sahhal egy interjút készített. Az első kérdése így hangzott: Felség, azt állítják, hogy az Ön titkosrendőrsége, a SAVAK kínvallatásoknak veti alá a politikai foglyokat. Erre a sah azt válaszolta, hogy mindez szemenszedett hazugság. Mire Wallace: Ezt mondja ön, uram (a „felség” megszólítás már el is tűnt a beszédből), ezzel szemben bizonyítékok állnak rendelkezésre (és a bizonyítékok forrásait precízen megnevezte a kérdező), hogy az állítás igaz. A további beszélgetés során Reza Pahlavi kezesbáránnyá szelídülve válaszolt a kérdésekre. (Illusztráció: bagsites.de)

A hazugságnak több formája van. Jóllehet az Újszövetség a hazugságot ab ovo elítéli (Máté 5,37, Ef 4,24), valójában ennél bonyolultabb a helyzet. Létezik ugyanis kegyes hazugság, kegyes csalás (pia fraus), létezik fantázia jellegű, akár a gyermekekre, akár a művészekre vonatkoztatható hazugság, van, amikor kifejezetten jó cél érdekében, jó szándékkal hangzik el a hazugság, van olyan, amikor nem tudatosan és így tovább. Aligha véletlen, hogy az antik filozófusokat követően (Arisztotelész) a keresztény bölcselők, köztük Szent Ágoston vagy Aquinói Szent Tamás sokat foglalkoztak a hazugság etikai problémájával.

Mindenesetre Szent Ágostonnak tökéletesen igaza van abban, hogy a hazugság szempontjából a döntő tényező nem maga a hazugság, még csak nem is a hazugság tudatos volta, hanem a szándék, vagyis a becsapás gonosz, immorális szándéka. Ha azért hazudok, hogy sikeresen cselekedhessem azáltal, hogy másokat megfosztok a sikeres cselekvéshez szükséges tudás feltételétől, az igaz ismeretétől. Ez pedig már „tiszta erkölcsi” kategória a javából.

Elolvastam az új kínai helytartónak, bizonyos Csi Ta-jünek, a kommunista népi Kína magyarországi procuratorának tegnapi interjúját a Magyar Nemzetben, s rögtön egy hamisítatlan történelmi utazásban vehettem részt. Természetesen az Orbán-rezsim hatalmasai, maga Orbán vagy a bérsajtója is folyamatosan hazudik, de a kínai helytartó úgy hazudott, ahogy leginkább a diktatórikus-despotikus rendszerek szoktak, manapság főként az oroszok és a kínaiak, ám amit mi is jól ismerünk a pártállami évtizedekből, leginkább a magyarországi ötvenes évekből. Ez az interjú pont így, pont ebben a formában, ugyanezekkel a kifogyhatatlan stiláris elemekkel akár a Szabad Nép hasábjain is megjelenhetett volna:

Kína érdekelt a nagyhatalmak közötti konfliktusmentes együttműködés elősegítésében; Kína a világ javát tartja szem előtt; Kínában nincs semmilyen emberi jogi probléma, ezzel szemben az USA sepregessen a saját háza táján; amikor arrogánsan kínai jogi kérdéseket feszeget az USA, a figyelmet próbálja elterelni; tények bizonyítják, hogy Kína az emberek egészségére helyezi a hangsúlyt, a covid-járványt elsőként jelentették a WHO-nak; ujgur probléma nincs, az ujgurok irigylésre méltó módon élhetik életüket Kínában; érthetetlen, honnan jönnek az „ujgurok elnyomásáról” szóló állítások; egy ideje Kína-ellenes áljelentéseket gyártanak különféle elemek; a Kínát kritizáló uniós országoknak több problémájuk van az emberi jogok terén; Kína az EU-val békés együttműködésre törekszik, a méltányosság és az igazságosság talaján; Kína és Magyarország hathatós támogatásban részesíti egymást, a két ország népének barátsága tovább erősödik; Magyarország keleti nyitása óta a gazdasági kapcsolatok új és újabb sikereket értek el; Kína nem politizálja át a vakcinákat; a járvány keletkezését illetően Kína teljes mértékben nyílt, átlátható és felelősségteljes hozzáállást tanúsított; „a laboratóriumból kiszökött vírus” hipotézise rendkívül valószínűtlen”; egyes országok nem tisztelik a tudományt, a vírus eredetével politikai manipulációba kezdenek és megpróbálják másra hárítani a felelősséget; ragaszkodni kell a „hazafiak igazgassák Hongkongot” elvhez; ne avatkozzanak Kína belügyeibe, jó modorú úriember nem dugdossa bele a saját evőeszközét mások tányérjába; Kína együttműködik a szomszédos országokkal a regionális biztonság és stabilitás fenntartásában; Kína határozottan támogatja az ENSZ Alapokmányának céljait és elveit. A kizárólagosság, a megosztottság és a zárt csoportosulások ellenében kiáll a toleranciára és együttműködésre összpontosító valódi multilateralizmus mellett, elutasítja a dzsungel törvényeibe és a hidegháborús gondolkodásba való kapaszkodást; hisszük, hogy az oktatási együttműködés hídként és kapocsként szolgál a különböző kultúrák és emberek kapcsolatában.”

És ez így megy egyvégtében, és a magyar újságíró még nyomokban sem emlékeztet Mike Wallace-re, de saját szakmáját és (ha még van egyáltalán) saját szakmai öntudatát leköpve hazudott és mikrofonállványt tartva felerősítette és kihangosította a kínai helytartó Szabad Nép-mutáns mondatait. Persze Arisztotelész vagy Szent Ágoston a hazugságnak ezt a legótvarabb formáját még nem ismerhette.