A magyar kormány a háborúban szisztematikusan és tervezetten tulajdonította el a zsidó családoknál lévő kulturális értékeket, alapvetően festményeket – erre a következtetésre jutott az a 96 éves holokauszt túlélő, Clara Garbon-Radnóti, aki rendkívüli filmtekercsekre bukkant. A bátor kijelentéseket megfogalmazó fordító, kutató Detroit közelében működő The Zekelman Holocaust Center/ Zekelman Holokauszt Központban mintegy két évtizede kezdett el
kutakodni, és a II. világháborúban a magyar kormány intézkedéseit, háborús, tábori jegyzeteket, kétségbevonhatatlan dokumentumok sokaságát fésülte át – írja a The Times of Israel újságírója, Jonathan Schwarz, aki felkereste otthonában az idős asszonyt.
Clara Garbon-Radnóti önkéntesként, a felfedezés örömétől hajtva kutatott, s maga is meglepődött, amikor a mintegy 180 mikrofilm fordítása közben sok egyéb mellett rátalált három, eddig ismeretlen tekercsre. A The Times of Israel cikke meg is nevezi a számukat (143, 144, 145). Ezek olyan listákat soroltak fel, amelyekben Raphael-, Rembrandt- Sisley-, Munkácsy- és Vaszary-alkotások szerepeltek. Majd mellettük megtalálta azoknak a zsidó családoknak a neveit is, akiktől erőszakkal elvették a műalkotásokat, sőt felsorolják azokat a múzeumokat is, ahol a képeket őrzik.
Clara Garbon-Radnóti az interjúban úgy fogalmazott, hogy ezeket az alkotásokat vissza kell juttatni az egykori tulajdonosoknak. A saját családjától elkobzott két képet – egy-egy Munkácsy és Vaszary-festményt – is megtalálta a listában. Hozzátette: nem maga miatt követeli a visszaszolgáltatásukat. Ezek olyan általános értékeket képviselnek, amelyeket a világnak látnia kell. Leszögezte: az alkotásokat nem véletlenszerűen kobozták el: előre megtervezett rablások voltak. A magyar kormány felvette a kapcsolatot múzeumokkal, egyetemekkel, emlékhelyekkel és könyvtárakkal, miként lehet visszaszerezni az egyedülálló alkotásokat. A megtalált iratok cáfolhatatlan bizonyítékként szolgálnak a szervezett rabláshoz. Clara Garbon-Radnóti szerint nyomás alá kell helyezni a magyar kormányt, különben nem adja vissza jogos tulajdonosaiknak azokat az ellopott értékeket, amik szerinte bűncselekmények révén kerültek a kormány tulajdonába, s amiket máig nem ismert be az „örökös” magyar kormány. Clara Garbon-Radnóti a talált dokumentumok alapján mind meg tudja nevezni a műveket és egykori tulajdonosaikat, továbbá a múzeumokat is. Ahogy fogalmazott: ő tulajdonképpen a háborús dokumentumoknak csak a fordításával lett megbízva, de ahogy föltárultak előtte a részletek, úgy vált világossá, mi történt 1944-ben: „ő tulajdonképpen csak összekötötte a pontokat”. A bizonyítékokat mind ki is állították a detroiti Zekelman Holokauszt Központban.
A Szigetről adott tudósítást a francia AFP hírügynökség annak kapcsán, hogy már a 400 ezres tömeget befogadó fesztivál koncertjein is felzúg a „Mocskos Fidesz” skandálás, ha magyar zenészek lépnek a színpadra – s erről még a Kuwait Times is beszámolt. Megemlíti Majka sikerét és a Pogány Induló képeivel illusztrálják a tudósítást, ami jelzi: koncerten először júniusban zúgott kormánygyűlöletet kifejező két szó, s azóta már nem egyszer nyilvánítják ki véleményüket a fiatalok. És már nemcsak hazánkban, hanem Romániában, Szlovákiában, a a többi környező országban is. A cikk az aktuális politikai helyzetelemzéssel zárul, amely jelzi Magyar Péter magabiztos előnyét a Fidesszel szemben a közvélemény-kutatások alapján.
A német sajtóban még mindig nem ült el a vihar, miután a CDU képviselőnője, Saskia Ludwig részt vett a MCC-fesztiválon, Esztergomban, s találkozott Alice Weidellel, az szélsőjobbos AfD vezetőjével – írja a többi között a Die Welt. És egyre inkább feszegetik, ki és hogyan finanszírozta az útját, a Zöldek közzé tették a transzparencia jegyében kifogásaikat és követelésüket a kínos üggyel kapcsolatban.