(Szénási Sándor jegyzete) Kásler miniszter, miközben Mátyás királyt rakja össze, ideje és figyelme tehát kevés és kötött, talán már elfelejtette egy januári felmérés eredményét, amely szerint a tanárok 43 százaléka oltatná be magát, ma már nyilván többen … A fertőzött pedagógusok aránya kirívóan, durván magas …

Mindez pedig azt jelenti, hogy soron kívüli oltás nélkül nem lehet őket visszaengedni az oktatásba. A gyerekeink és a tanárok érdekét tekintve a rendkívüliség nekik épp úgy jár, mint az egészségügyben, vagy a szociális szférában dolgozóknak.

Kásler miniszter a sokadik, ezúttal a parlamentben elhangzó kérdésre, hogy tudniillik mikor oltják be a tanárokat, illetve hogy a tantermen kívüli oktatási időszakban megkaphatják-e az oltást soron kívül azok, akik ezt igénylik, azt mondta, ennek is eljön az ideje, az idő pedig akkor jön el, amikor itt lesz: koruknak és egészségügyi állapotuknak megfelelően.

Előny tehát nem jár.

Nemcsak az oltásban nem jár persze. Kásler kapott egy másik kérdést is a jobbikos Csányi Tamástól, azt, hogy kompenzálják-e a tanárokat a saját eszközbeszerzéseikért a szakszervezetek által követelt százezer forinttal. Erre azonban nem válaszolt. A százszázalékos táppénzzel kapcsolatos kormányígéretekkel, vagy a pedagógusbérekkel meg nyilván már nem is érdemes szívózni, legyen elég annyi, hogy a miniszter augusztusban bruttó ötszázezer forintos egyszeri juttatást ígért több mint tízezer tanárnak. Jó beosztással évekig lehet némi bérpótléknak tekinteni.

Eközben soron kívül beoltottak 868 sportolót, aki részben a „vagy lesz vagy nem lesz” júliusi tokiói, részben az 2022-i pekingi téli olimpiára készül. A védettségük ezek szerint rettentően sürgős, főleg az utóbbiaké, de hát ne legyünk demagógok, mi ez a szám a pedagógus-hadsereghez képest.

De azért a gesztusok, vagy hiányuk is sokatmondó. A miniszter, miközben Mátyás királyt rakja össze, ideje és figyelme tehát kevés és kötött, talán már elfelejtette a Pedagógusok Szakszervezete és a 21 Kutatóközpont januári felmérését, amely szerint a tanárok 43 százaléka oltatná be magát, ma már nyilván többen, vagyis hozzák a teljes népesség oltási hajlandósági arányát. Közülük a hatvan év alatti korosztályban 19 százalékos volt a fertőzöttek aránya, 60 év felett pedig 15 százalék. Ez az arány, ami egyébként kirívóan, durván magas a lakosságon belül, szintén nagyobb lehet azóta.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a pedagógusokat soron kívüli oltás nélkül nem lehet visszaengedni az oktatásba. A gyerekeink és a tanárok érdekét tekintve a rendkívüliség nekik épp úgy jár, mint az egészségügyben, vagy a szociális szférában dolgozóknak. Mint ahogy járnának nekik normális béremelés, normális munkakörülmények, valamint tisztelet és hála, amit az orvosok és ápolók joggal, megkapnak, de a tanárok nem, mintha egy elsorvasztott, a végjátékban halálra ítélt, és kiárusításra szánt terület utolsó mohikánjai lennének, akik már nem számítanak, és tőlük sem számít a hatalom másra, csak hallgatásra.

De ez a csend rémítő.