Miután pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor kinyilatkoztatta, hogy „engem nyolcszor öltek meg, nyolcszor támadtam fel”, ma, vasárnap, Jézus Krisztus föltámadásának heti ünnepnapján – ahogy azt I. Ince pápa írta az V. század elején írta („A vasárnapot a mi Urunk Jézus Krisztus tiszteletreméltó föltámadása miatt ünnepeljük, nemcsak húsvétkor, hanem minden héten is” – Epistula ad Decentium XXV, 4, 7. MPL 20, 555.) – nos tehát, ma, vasárnap szükségeltetik Orbán nyolcszoros feltámadásának evangéliumát meghirdetni, s nem úgy, ahogy ezt sok hitetlen pogány tette itt a Facebookon, már pénteken és szombaton istentelenül poénkodván a nagy misztériumon.
A vasárnap, ahogy ezt Szent II. János Pál pápa Dies Domini kezdetű, 1998. május 31-én, pünkösd ünnepén, pápaságának 20. évében kelt, a vasárnap megszenteléséről szóló apostoli levelében írta, „az idő heti ritmusában Krisztus föltámadása napjára emlékeztet”, de mostantól minket, magyarokat elsősorban
Orbán nyolcszoros feltámadására. A vasárnap a hét húsvétja, amikor a keresztények Krisztus győzelmét ünneplik a bűn és a halál fölött, s mi magyarok Orbán győzelmét Soros fölött.
Orbán nyolcszoros feltámadása csodálatos esemény, mely nem csupán teljesen páratlan az emberi történelemben, hanem az idő misztériumának középpontja is: csodálatos valóság, amely teljesen csak a hit fényében látható.
Orbán nyolcszoros feltámadásának napja a Szentlélek ajándékának napja, a hit napja, a remény napja, örömteli és énektől zengő ünneplés.
És ne feledkezzünk meg a nyolcszorosan feltámadott Orbán vallástörténeti előfutárairól sem, akik persze nem támadtak fel nyolcszor, de – szigorúan párttörténeti és korántsem fideszes egyháztörténeti okokból – Orbán tipologikus előképeinek tekinthetők: meghaló és feltámadó istenségek.
Például itt volt ez a sumer pásztor-isten, Dumuzi, aki, midőn Innin elindult az Alvilágba, aljas módon becsapta és megcsalta őt, ezért az Alvilág ördögei hosszú üldözés után elfogták Dumuzit, s azóta, Innint váltva, minden évben fél évig az Alvilágban rostokol. Hogy miért csak fél évig? Nyugi, maga a rettenet és borzalom az a fél év ott az enyészetben!
Vagy ott volt az ugariti Baál, aki legyőzött mindenkit, s végtelen önteltségével és nagyravágyásával még a halál (Mót) meghívását is elfogadta, ám vesztére, mert Mót erősebbnek bizonyult nála. Ám hitvese-nővére, Baáltól tanult kegyetlenséggel lemészárolta Mótot, karddal fölvágta, tőrrel átszúrta, tűzzel megperzselte, kövek közt megőrölte, mezőn porát széthintette, maradékát madarakkal megetette, s Baál alattvalói a holt lelkek lettek.
Vagy vegyük Orbán közvetlen előképét, a feltámadó Adóniszt, akinek szépsége még az Alvilág úrnőjét is elbűvölte. Aztán egy vadkan megölte őt, de csodás testi adottságai és sosem tapasztalt gyönyörűsége láttán a szerelemre lobbanó Aphrodité feltámasztotta őt.
Ugyancsak Orbán szoros előképe volt a phrügiai Attisz, akinek személye a legdurvább orgiasztikus kultuszokhoz kapcsolódott: a nyolcszor feltámadott Orbánnak ezt az előképét Kübelé az őrületbe hajszolta, s Attisz egy fenyőfa alatt önkasztrációt hajtott végre. Más elbeszélés szerint miután Kübelét már többször is megcsalta, egy nimfával való hűtlenkedése miatt az istennő fenyőfává változtatta. A tavaszi nap–éj egyenlőség éjjelén Attisz fényjelenségek kíséretében feltámad, s ilyenkor a bűneit lemosni hivatott vérről kíséretének eksztatikusan őrjöngő, testüket megvagdosó és megcsonkító tagjai, valamint a teljes révületbe esett kasztrált papok gondoskodnak. Mennyi hasonlóság!
Aztán ott volt Ozirisz, aki egy felségárulás következtében halt meg, s holttestét tizennégy darabra vágta az összeesküvést vezető Széth. Ozirisz oda került, ahova való: az Alvilág királya lett, s fiát, Hóruszt holtan nemzette, potenciálja bizonyítékaként. Ozirisz obszcén képmását az ünnepnapokon körbehurcolták: szimbóluma egy erektált fallosz volt, vagyis O(zirisz)1F.
Végül említsük meg az ugyancsak feltámadó Diunüszoszt, akinek ünnepén a legborzalmasabb cselekedetekkel hódoltak a megőrjített hívek: jobb esetben csak élő bikát vagy kecskét, rosszabb esetben gyermekeket szaggattak szét Dionüszosz tisztelői és követői, az eksztatikus vadság és féktelen tombolás jelképeként.
És ezeknek az elődöknek a történetei mind semmiségek Orbánhoz képest. Ne feledjük: ami ezekkel megtörtént, az Orbánnal nyolcszorosan.
Most tartunk Orbán negyedik kormányánál.
És most szálljon áldás és békesség a mai vasárnapunkra, az Úr napjára, Orbán nyolcadik feltámadásának örömhírére.