A Ráday ősszel – töklámpások sokasága világít az éttermek előtt

Tudta, hogy valamikor Soroksári utcának, sőt: Schorokscharergassénak hívták a pesti Ráday utcát? És azt, hogy 1777-től Harasztierstrasse-nak, később meg Otschaerstrassénak? Ma a Ráday utca – így szerepel minden úti kalauzban – az éttermeiről híres. (A nyitó képen: Ráday utca, avagy a magyar Soho: éttermek, üzletek, galériák.)

Továbbá: könyvesboltjai, galériái, iparművészeti tárgyakat kínáló butikjai és borszaküzletei miatt is kedvelt. Egyfajta Soho ez, csak kedvesebb, barátságosabb, mint a londoni.

Voltak olyan évek, amikor az itteni üzletvezetők bizony, haragudtak a metróépítésre, hiszen a felfordulásától alig lehetett itt akkoriban nyugodtan sétálni, az éttermeket is elkerülték sokan, és az is igaz, hogy időközben kifejlődött a VII. kerületi romkocsma-negyed, ami konkurenciának számít.

De mára ismét magára talált a Kálvin tértől a Boráros térig húzódó Ráday utca: esténként a teraszok – még a hűvösebb időkben is – zsonganak a turistazsivajtól.

De legalább ennyi a magyar vendég is, és az legalább olyan fontos, ugyanis: ha jól szolgálják ki, akkor biztosan visszajár.

Találkapontunk a Fővám téri Csarnok mögötti új, Meininger hotel előtere volt. Miközben bevártuk egymást, percenként nyitottak be a fiatal turisták a világ minden tájáról, hátizsákkal, kis húzós bőrönddel, nyakukon, fülükön, kezükben telefonjukkal.

Modern szálloda a szecessziós vásárcsarnok szomszédságában

Erre a szállodatípusra már igazán szükség volt, és ráadásul nagyon jó helyet talált számára a beruházó. Bár eredetileg 4–5 csillagos házat akartak nyitni – tudtam meg Kovács Gábor igazgatótól, aki birminghami szakmai tapasztalatszerző esztendők után érkezett haza, hogy irányítsa a szállodát. Végül azonban a fiatalok szállodája lett a Meininger Budapest Great Market Hall; a döntés helyességéről éppen a német szállodalánc győzte meg a beruházót.

Kilátás a Meininger hotel egyik lakosztályából

A hely kiváló: közel a közgazdasági egyetem, itt a Bálna, a Duna-part, a Nagyvásárcsarnok, ami eleve a turizmus egyik különösen vonzó attrakciója. A Meininger összképe modern és puritán, árai barátságosak. A szálloda alatt egy négyszintes mélygarázst létesítettek, nem csupán a szállóvendégek, bárki igénybe veheti.

Egy találomra kiválasztott szobabelső

A tulajdonosok hibrid hotelnek nevezik a lánc legújabb „szemét”. Az Egyesült Királyság, Németország, Belgium, Hollandia, Olaszország és Ausztria után az első budapesti szállodával Magyarország is csatlakozik a társaság nemzetközi hálózatához.

Az elsősorban fiatal utazókra, családokra, üzleti utazókra és hátizsákos felfedezőkre szakosodott szálloda 184 szobájában egyszerre 744 vendég élvezheti a kényelmet.

Itt otthon érezheti magát

Hagyományos kétágyas, valamint többágyas, hostel-jellegű elhelyezést is kínálnak, emeletes ágyakkal, puritán berendezéssel, nem egy szobából csodás panorámával.

A közösségi terek közösségi irodaként is használhatók, valamint konyhának, sőt: mosókonyhának is. Jó példa arra, hogy mennyire otthon érzik itt magukat a diákok: ott jártunkkor éppen teregette megtisztult úti holmiját az egyik fiatalember. A jó minőségű wifi alapfeltétel, de a tévé, minibár nem.

A pesti Ráday utca: szerethető világ

Ezen a tájon valaha Krúdy is szívesen falatozott: 1876-ban épült az a Ráday utcai, eklektikus, neoreneszánsz épület, amely a legendás Vörös Postakocsi nevet viseli, és ahol ma sem hiányzik az étlapról a nagy életet nagykanállal habzsoló írófejedelem egyik kedvence, a marhapörkölt. Közben kinyílt a világ: vendéglátóhelyek tucatjai nyíltak errefelé, a legkülönfélébb nemzeti konyhákat telepítve a pesti IX. kerületbe, a Ferencvárosba.

A kép magáért beszél

A magyar konyhaművészetet, a kortárs külsőségeket és berendezést, a felejthetetlen ízeket kínáló helyek egyike a (a feltehetően a külföldiek kedvéért ezen a néven szereplő) Input Kitchen & Bar is közéjük tartozik.

Barna Gábor (bal oldali kép), az üzlet egyik vezetője fogad bennünket. Bár fiatalemberrel van dolgunk, gazdag vendéglátós tapasztalatról árulkodnak szavai. Az a típus, aki előtt nincs megoldhatatlan szakmai feladat. Kollégái felé elég egy szemvillantás, és már tudják, mi a dolguk. Kling Ritával, a tulajdonossal, az étteremfőnökkel, Molnár Balázzsal és Bacsa Gáborral, az új séffel profi csapatot alkotnak. Két éve fogadnak vendégeket, sok a visszajáró. A jókora színes rajzok és grafikák, a pultra festett idézet, a kinyújtott nyelves Rolling Stones logó – no meg a vendégcsalogató látványkonyha – bevált vonzerő.

Input-hangulat (1.)
Input-hangult (2.)

A séf, Bacsa Gábor, bár csak fél éve érkezett az Inputba, rögtön fölismerte: sokrétű feladat az övé. Ebédidőben a környező irodák dolgozóinak kell elfogadható árú menüt kínálni, máskor az egy óráig, 65 fokon szuvidolt tojásra van igény. Bacsa Gábor szavaiból kitetszik, hogy egyaránt otthon van a fine dining stílusban és a hétköznapi, hagyományos magyar konyhában. Természetesen nem hiányzik az italok mellé ajánlott mártogatós trió, a legdivatosabb alapanyagokkal, mint a pecsenyekacsa-máj, az aszalt paradicsom, a lágy kecskesajt. A street food kínálat fantáziagazdagsága ma fokmérő. Ebben is helytállnak: az uruguayi marhanyakból készült hamburger-pogácsával, mely vajjal dúsított buciban sül; a kényesebb gyomrúaknak hawaii salátát kínálnak nyers hallal, szójaszósszal. És a jó hír: már épül Kling Ritáék másik étterme, méghozzá rögtön szemben az Inputtal.

A Púder nem csupán romkocsma, színház is.

Miközben átérünk a Púderbe, amely a Ráday utca egyik ikonikus helye, Orbán György az utca történetéről és jelenéről beszél. A Ráday Soho Kulturális Egyesület, mint az egyre aktívabb tematikus utcák szerveződésének tagja, azon munkálkodik, hogy a helyi üzletek vezetői felismerjék: együtt többre mennek. Ráadásul törekvéseiket támogatja a kerületi önkormányzat is.

Ennek jegyében kerül majd sor az idén is, október 26-án a bor- és tökfesztiválra. Remény szerint egyedi látvány lesz majd az utca este a sok-sok töklámpással (állítólag húsz mázsát nyom majd az ide szállítandó és újra hasznosítható dekoráció!), és a gyerekekkel, akik a kelta halloween elamerikaniztálódott mintájára begyűjtik a nekik szánt nyalánkságokat.

Púder: igazi romkocsma, annak minden bájával – Budapesten az elsők között nyílt meg. Ma már nemcsak a bolondos, retro tárgyakról, kuckós hangulatáról, színkavalkádjáról híres, de bárszínházáról is, amely minden alkalommal zsúfolásig megtelik. A nézők persze minden előadás előtt-után leülnek egy-egy italra, sőt, vacsorázóhelynek is népszerű a hely. Világkonyhát visznek itt, és ezért csaknem minden nemzet fiai-lányai megtalálják a szájízük szerinti fogásokat.

Csengődi Sándor üzletvezető hozzáteszi, itt egész nap jól érzik magukat az emberek: egyetemisták, elmaradhatatlan laptopjukkal egész délutánokat töltenek itt el, fiatal üzletemberek tárgyalnak, este pedig telt ház van a teraszon.

Csokoládé és bonbon minden mennyiségben

A Ráday utcát is elérte a kisipari módon készülő csokoládék világszerte tapasztalt divatja. A néhány hete nyitott Bonbonier Erdélyi Nóra álma volt, régóta. Üzlettársával, Csomor Tamással valósította meg a tágas üzletet és a műhelyt. Volt már egy kisebb üzletük az erzsébetvárosi Király utcában, azt sikerült az itteni nagyobbra cserélni. Kulturális tevékenységgel kombinált vendéglátást pályáztak meg és nyertek is. Az üzlet fele galéria, ahol mindig más kortárs művész alkotásai láthatók, ott jártunkkor éppen Andriska Tibor kreatív tervező grafikus mutatkozott be a meg is vásárolható festményeivel.

A fagylaltos pultban természetes alapanyagból készült, adalékmentes, cukrot alig tartalmazó hideg nyalatok sokasága csábítja a betérőt. A másik főszereplő a bonbon, amelynek most a reneszánszát éljük. Nagyon sokféle készül: például fehér csokis-málnás, mangós, tokaji boros, és almás pités karamelles, 70 százalékos belga étcsokiból. Amikor lecseng a fagylaltszezon, jönnek majd a sütemények is. Az ízlésesen csomagolt bonbonok iránt élénk az érdeklődés, sokat eladnak belőlük, főleg ajándékba viszik.

Még mindig édes élmények! Ha Ráday utca, akkor a patinás Nándori cukrászda kihagyhatatlan. A városszerte híres, nemrégiben bővült cukrászda 21. századi újítást vezetett be: az ajtóban sorszámot kell tépni, akárcsak a nagyobb gyógyszertárakban vagy a bankokban. Nincs is vita.

Nándori László, aranykoszorús cukrászmester (bal oldali kép) természetesen nemcsak a számhúzó készülék bevezetésének történetéről mesél, hanem a 40–50 évvel ezelőtti időkről csakúgy, mint a mai, országtortásról is. Egyike a magyar cukrászat élő klasszikusainak, ugyanakkor  mindig nyitott az újdonságokra. Bár éppen hétfőn jártunk ott, és már beköszöntött az este elmúlt, alig fértek a vevők az üzletbe. Nem véletlenül: a kifogástalan minőség a legjobb recept. Mindig beválik és kortalan.

A képeket Okolicsányi Zoltán készítette.